Skip to Content
November: Enyészet, Víz, Szent András hava                   2017.November.23, csütörtök, Kelemen napja.  Holnap Emma napja lesz.

Bürkös helytörténete

Bürkös helytörténete

Bürkös (románul Bârghiş, németül Bürgisch vagy Bürgesch, szászul Berješ) községközpont szerepét betöltő falu Romániában, Szeben megyében, amely a Fogaras-Medgyes, illetve a Szentágota-Nagyszeben útvonalak metszéspontjában helyezkedik el, Szentágotától mintegy 9-10 kilométerre, 446 méter tengerszint feletti magasságban, körülbelül 100 km2 területen, az EET, illetve UTC+2 időzónában. A lakosság fő foglalkozása az állattenyésztés és a földművelés, az utóbbi időben pedig jó néhányan Nagyszebenbe ingáznak dolgozni egy ottani német céghez. Tehát akárcsak máshol, itt is keményen meg kell dolgozni a megélhetést biztosító mindennapi kenyérért.

Régebben vegyesen lakták románok, magyarok, cigányok és németek, ma viszont már németeket nem igen lehet találni a faluban. 1910-ben 1178 lakosából 790 volt román, 322 magyar és 61 német anyanyelvű; 678 ortodox, 245 református, 117 görög katolikus, 68 evangélikus, 52 római katolikus és 18 zsidó vallású. Ezekből az adatokból már kézenfekvő következtetést lehet levonni; mégpedig azt, hogy ez a Hortobágy parti kisközség (amely a környék „magyar fővárosa/faluja" volt egykoron) vagy nem volt igazán sosem szászföldi település, vagy pedig elvesztette a maga németjeit már a XIX. században. Az előbbi álláspont talán elfogadhatóbbnak tűnik, hiszen Vetési László volt bürkösi lelkipásztor, aki jelenleg az Erdélyi Református Egyházkerület Szórványosztályát vezeti, már 1982-ben rámutatott arra, hogy „Bürkös magyar szórványfalu Szeben megye közepe táján, a hajdani Királyföldön, a Hortobágy patak mentén, északkeleten a székely, délnyugaton a fogarasi nagy román néptömbök szomszédságában. (…) Mivel a közösség tagsága heterogén, négy nyelvű környezetben élnek…" Amolyan határvidék ilyenformán Bürkös: tömbök között él – szász és román tengerek senkiföldjén, azaz inkább szigetén.
A legutóbbi, 2002-es hivatalos népszámlálás adatai szerint a faluban 722 fő élt, amelyből 544 román-, 131 cigány-, 90 magyar- és 6 német nemzetiségű volt; 680 lélek ortodox-, míg 88 lélek református vallású volt. A községközponthoz még a további falvak tartoznak: Magaré (Pelişor), Oláhivánfalva (Ighişu Vechi), Szászapátfalva (Apoş), Szászzalatna (Zlagna) és Vecsérd (Vecerd). Ezeknek a falvaknak a lakosságát is összeszámolva összesen 2146 lakosa vannak a községnek. Jelenlegi polgármestere a PSD (Szocial Demokrata Párt) színeiben mandátumot nyert Gheorghe Mândreanu.
A falu neve a bürök1 szó képzős alakjából való. 1357-ben Byrges, 1403-ban Byrgyes, 1582-ben Birkös, 1586-ban Bwrkeos, 1750-ben Bergis, 1805-ben Bürgös, 1850-ben Birgyis, 1854-ben Bürgesch alakban írták. A Pallas Nagylexikon állítása szerint egy időben románul hívták Burghisiu néven is. A települést először 1357-ben említik oklevélben, Byrges néven, amely akkor még szász település katolikus lakókkal2. Egyházra vonatkozó adat szerint 1400-ban a Kézdi szász Káptalanhoz tartozik.
Bürkösön él a Hortobágy völgyének egyik legjelentősebb magyar közössége, a szentágotai után. Területén újkőkorszaki és bronzkori leleteket tártak fel. A falu határában Traianus (53-117)3 - és Caracalla (188-217)4 császárok idejéből származó római pénzeket találtak. A középkorban kezdetben az alcinai gerébek5 szász jobbágyfalva volt. Később sem a Királyföldhöz, hanem Fehér-, ezt követően pedig Felső-Fehér vármegye egyik enklávéjához6 tartozott, majd 1876-ban Nagy-Küküllő vármegye része lett. A XV. században a szász eredetű Geréb családon kívül más nemesi családok (későbbi armalisták) is lakták. Ők telepítettek be a XVI. században a román jobbágyokat. A reformációkor a szászok lutheránusok lesznek. Egy 1641. évi adatból az tűnik ki, hogy magyar lakói is voltak a falunak, akik a reformációkor reformátusok lesznek. Ugyancsak 1641-ben, a szász lutheránus lelkész halála után a református magyarok erőszakkal elfoglalták a XV. században épült templomot, mivel ők voltak többen. A következő évben megegyeztek azt illetően, hogy a templomot a két felekezet azután közösen használja felváltva, bár a templomot a szászok építették. 1741-ben a szászok amiatt tettek panaszt, hogy bár kevesebben vannak, mégis egyenlő arányban kell hozzájárulniuk a templom felújításához7. A templom XVIII. századbeli felújításához felhasználták a lebontott ágotakövesdi református templom anyagát is; mai alakját pedig 1856-ban kapta. 1974-ben a kivándorlás folyamán hívek nélkül maradt lutheránus egyház eladta a parókiát és a telket is a reformátusoknak. Így a lutheránus egyházközség megszűntével csak a református egyházközség marad protestáns vonalon a faluban.

1766-ban Felső-Fehér vármegye bürkösi járásának székhelye volt, református egyházközsége Mártonfalvával együtt 68 férfit és 77 nőt számlált. 1848-ban a román parasztok hét bürkösi magyart öltek meg, azokat leszámítva, akik Mártonfalvára mentek és a Brádihegyen gyilkolták meg őket. A jobbágyfelszabadítás után a 3634 holdas határából 1300 hold került a volt jobbágyok tulajdonába. A birtokos réteg a földhöz jutott, gyakorlott gazdálkodó jobbágyokhoz viszonyítva háttérbe szorult. A régi birtokosnevek eltűntek és helyükbe újak léptek, a birtokok pedig feldarabolódtak. 1909-ben már 147 birtokost tartottak nyilván. A földesurak közül hatan még mindig a falu összterületének közel harmadát birtokolták (1214 holdat). A történelem folyamán a falu földterülete állandóan aprózódott, a szegény- és középparasztság kezére jutó földterület növekedett. A helyi hagyomány pedig úgy tartja számon, hogy Bürkösön mindig aránylag könnyű volt földhöz jutni. Ez két irányban is éreztette hatását:
a. egyrészt itthon tartotta az aktív réteget;
b. másrészt vonzóan hatott a Székelyföld egyes területeire és a zárt parasztgazdaságok megszilárdulásához vezetett.
1875-ben állami-, magyar tannyelvűiskola létesült.
A bürkösi magyarok házasodási mintáiban a XIX. század közepétől máig érdekes hullámmozgás figyelhető meg. 1856-ig a települési endogámia8 uralkodott a körükben, aztán 1876 és 1896 között ismét túlsúlyba került az endogámia, és az exogám9 kapcsolatok a Székelyföldre és Oláhújfalura korlátozódtak. 1896 és 1916 között szegény székely férfiak települtek a faluba, akik innen választottak maguknak házaspárt és itt is telepedtek meg. Havadtővel évtizedekig tartó párválasztási kapcsolatot alakítottak ki. 1916 és 1936 után ideiglenesen ismét az endogám kapcsolatok váltak meghatározóvá, hogy aztán a bürkösi magyarok nagyjából a II. világháborútól szinte csak települési vagy etnikai szempontból exogám házasságokat kössenek. A helyi magyarok és szászok között 31 vegyesházasság született, amelyek által a kisebb szász közösség beépült a magyarba. A Szeben megyei magyar csoportok tagjaival való exogám párválasztásoknál az etnikus kritérium az 1960-as évekre cserélte fel a vallásit. A bürkösi románokat az időszak folyamán végig a települési endogámia jellemezte, a két világháború között különösképpen. A kollektivizálás után előbb a magyarok, majd tízéves különbséggel a románok közül is egyre többen költöztek városra. 1974-ben a hívek nélkül maradt evangélikus egyház parókiáját a reformátusoknak adta el. A falu magyar iskolai tagozata az 1980-as évekig működött, majd 2000 szeptemberében újraindult a falu I-VIII osztályos iskolájában az I-IV osztály, de 2007 júniusában ismét megszűnt Mitrica Mária – a naponta az 50 kilométerre levő Nagyszebenből ingázó – tanítónő nyugdíjba vonulásával. Az iskola szépen rendbe van téve és karbantartva, az itteni tanári gárda pedig igyekszik – Romilă Adrian Petru, Medgyesről minden egyes nap ingázó igazgatóval az élen – mindent megtenni annak érdekében, hogy a diákok sikeres tanulmányi előmenetelben részesüljenek. Vannak olyan fiatalok, akik az itteni általános iskolai tanulmányaik után Nagyszebenben vagy Szentágotán folytatták és folytatják líceumi tanulmányaikat; és akik már a középiskolát is befejezték, azok közül jónéhányan egyetemre is mentek Nagyszebenbe vagy Kolozsvárra.
A falu olyan jeles személyiséget adott az erdélyi magyarságnak mint Lőrinczi Ferenc (1884-1953) egy kori református igazgató-tanító, egyházkerületi- és vármegyei tanfelügyelő, tankönyvíró, aki 1884. március 3-án született Bürkösön. A dévai tanítóképző elvégzése után 1904-1919 között Pusztacelinán állami népiskolai tanító, majd Fehéregyházán és Segesváron kántortanító, illetve igazgató volt a református felekezeti iskoláknál. Lévitai képesítést is szerzett. Iskolai teendői mellett az egyházi és a Polgári Kör dalárdáját is vezette. 1926-1936 között a kolozsvári Monostori úti református iskola igazgató-tanítója (kb.170 tanulóval), a gyülekezet kántora, valamint karnagy volt. Úgyszintén a Kolozsvári Református Egyházkö zség presbitériumának bizottsági tagja, valamint jegyzője is volt. Ebben az időszakban zsinati tanítói képviselő-, az egyházkerületi tanügyi bizottság-, illetve a Szeretetház elöljáróságának is tagja volt. 1936-1940 között az Erdélyi Református Egyházkerület elemi iskolai tanfelügyelője volt. Hatáskörébe Erdélyszerte 348 református elemi iskola tartozott, 528 tanerővel és 23488 beiratkozott, 7-15 év közötti tanulóval, valamint 5 óvoda, ezek nagyrészét mind meglátogatta, felügyelve működésüket. 1940-1944 között Maros-Torda vármegye királyi tanfelügyelője, majd a Maros megyei magyar tanfelügyelőség vezetője volt. 1946 januárjától a Brassó tartományi magyar elemi oktatás vezérfelügyelője volt. 1947. szeptember 1-jén vonult nyugdíjba. 1953. december 17-én hunyt el Kolozsváron.
Az itt szolgáló lelkipásztorok közül kiemelkedik Horváth István tevékenysége, aki egész tudós lelkipásztori pályájának a tevékenységét ebben a közösségben fejtette ki 1866-1921 között.
Régebben mozgalmas kulturális élet volt a faluban, még önképzőkör is működött a a XX. század végén két évtizedet itt szolgáló Sebe Ferenc József református lelkipásztor szolgálati ideje alatt. Nagyon sok magyarvonatkozású rendezvények színhelye volt a falu. Mindez azonban már a múlté, kevés a magyar és még kevesebb a magyar fiatal; évente egy-két alkalommal azonban így is akadt egy-két mozgalmasabb esemény, amikor például a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet diákjai szórványszolgálataik során útjukba ejtik ezt a vidéket is. A faluból nagyon sokan, fiatal és közélpkorú egyaránt, külföldön – Spanyolországban, Olaszországban, Németországban stb. – próbálnak szerencsét. A falubeliek hallgatag, ki nem mondott reménye az, hogy a Bürkösről elszármazottaknak egyszer talán eszükbe jut majd a múlt, a szülőföld és akkor segíteni fogják az otthon maradottakat.
 

Kovács-Szabó Levente, helybeli református lelkipásztor

 

 


1 A bürök az ernyősvirágzatúak rendjébe és az zellerfélék családjába tartozó nemzetség

2 Lestyán Ferenc: Megszentelt kövek. A középkori erélyi püspökség templomai

3 Marcius Ulpius (Nerva) Traianus

4 Marcus Aurelius Severus Antoninus Caracalla, eredeti neve: Lucius Septimius Bassianus

5 a német „geréb” szó alapító nemest jelent

6 az enklávé szó eredetileg olyan államterületet jelöl, amely teljes egészében egy másik államnak/országnak a területén belül helyezkedik el

7 Lestyán Ferenc: Megszentelt kövek. A középkori erélyi püspökség templomai

8 a görög endogámia szó a legszűkebb néptörzsben való házasodást jelöli, vagyis a párválasztás az adott csoporton belül történik

9 az ugyancsak görög eredetű exogámia szó a nemzetségen vagy csoporton kívüli házasságnak a kötelezettségét jelenti

A bürkösi református templom
A bürkösi református templom
A bürkösi református templom
Bürkös