Back to top

A Petőfi Sándor ösztöndíjas beszámolója

Medgyesi MADISZ: 

… és most felveszem a hétmérföldes Vándorcsizmát – avagy mesék és varázslatok a tornyok városából, Medgyesről

 

„Úgy tűnik, az első cikkem címe ez kell legyen: in Mediaș res.”Ezt 2017. szeptember 3-án, a megérkezésem után pár órával, a küküllőalmási 700 éves településünnepről hazafelé tartva mondtam mentoromnak, Botondnak. Aki valljuk be, az első nap „bedobott a mélyvízbe”. Talán nem árulok el nagy titkot, a viszont-tesztelés sem maradt el. De átment a vizsgán még aznap –többek között vette a szóvicceimet, hiszen az irodalmi szakkifejezést a gyakorlatba ültettük a falunapos részvétellel: „A dolgok közepébe vágva.”

Ezt azért szerettem volna elmesélni, hogy a „keretes szerkezet”, amelyet egyébként elfogultan szeretek, itt is érvényesüljön. Hiszen ha a kezdés egy irodalmi szófordulat volt, akkor mesebeli fordulattal zárok. Mesébe illő kilenc hónapom volt a tornyok színes városában. De az időm letelt. Felveszem a hétmérföldes „medgyesi vándorcsizmát” és nyakamba veszem a világot újra. De a batyumban már benne lesz mindaz, amit Medgyes adott. A mesekutatók szerint  varázsereje van minden olyan tárgynak és növénynek, amely azért kerül a történetbe, hogy a hősnek "még több ereje legyen". A tündérmese hőse sosem tudna megfelelni a próbáknak segítőtársak és varázseszközök nélkül. A segítőtársakért igazán hálás vagyok, hiszen Medgyesen sok-sok ilyen társra leltem, akikkel tudtunk együtt „varázsolni”.

Ha csak felsorolom, mennyi élmény és impulzus ért, már betelne az újság. A havi statisztikáim szerint a MADISZ köreiben közel 30 program szervezésébe kapcsolódtam be, vagy vettem részt. Bál, szemétszedő akció, megemlékezés, konferencia, néptáncfesztivál és kéthetes megyei programsorozat is volt köztük. A kommunikációs feladatok révén több mint 50 külsős, helyi programra látogattam el: ökumenikus hét, tanulmányút, iskolai versenyek, lelkigyakorlat, kiállítás, kóruspróba, vasárnapi iskola, nyugdíjasklub, országos faültetési kampány az iskolásokkal, kántálás, óvodai ünnepségek, kórusünnep, vagy éppen egy román ifjúsági szervezet filmklubja az egykori zsinagógában. A kilenc hónap alatt több, mint 150 kisebb-nagyobb szöveg megírása, szerkesztése van mögöttem. Cikk, kiadvány, pályázati szövegek, facebook-kampány.  A Petőfi Program oldalára közel 35 cikk, galéria került fel.  De hogy statisztika mellett az élményekre is visszatekintsek, a teljesség igénye nélkül: maradandó élmény volt a MIÉRT Akadémia, és ezzel együtt minden helyi vagy régiós politikai esemény. Elmondhatom, hogy a fogadószervezeten belüli élmények sokasága mellett leginkább annak örültem, ha a mentorommal tudtam beszélgetni effajta közéleti témákról, mert engem leginkább ezek érdekeltek. Sőt, igazából még a vitáinkat is nagyon hasznosnak és érdemesnek tartottam, őszintén hálás vagyok értük. A MIÉRT sítábor is nagy élmény volt a Zsil-völgyében, ahol bevallom, először láttam közelről sízést és ennyi havat. Nagyon-nagyon hálás vagyok a katolikus közösségnek a befogadásért, a beszélgetésekért, Csíksomlyóért, a Fifiért vagy éppen a záró Resti koncert befogadásért és a csodás helyszínért. Jó volt a vasárnapi iskolában vagy más protestáns felekezeti eseményen, vagy az ökumenikus héten részt venni, hiszen számomra – katolikusként – ez ismeretlen világ volt. Régi álom volt újra kórustagnak lenni. Köszönöm a feledhetetlen baráti találkozásokat, pizzázásokat, vinettasütést, a szerda estéket, kávézást, sétákat és látogatásokat. Megismerni a nyugdíjasklub életvidám délutánjait, akik elsőként mutatták meg nekem Medgyes derűs arcát. Részese lenni – ha csak nézőként is- a Gyöngyvirágos nagycsalád mindig jóhangulatú próbáinak. Végül, de egyáltalán nem utolsósorban: hálás vagyok minden egyes báthorys élményért. Sok mindenre megtanítottak és mindegyiket megérte megélni. De a legszebb pillanataim az alkotós délutánok voltak és a nagy filmezések! Az elutazásom előtti napon pedig megkoronázta mindezt két dolog: a látogatás a medgyesi zsinagógában és a búcsúest a szívmelengető rajzokkal, pillangókkal és üzenetekkel.

Jó volt itt élni. Már magáért az élményért is megérte, hogy elutazok hatszáz kilométert a megszokott otthontól és egy teljesen új helyen szinte ott folytatom az életem, ahol abbahagytam. Minden körülmény természetes, az emberek jófejek, jók az ételek, a boltban van minden, sőt a piacon is, ha nincs kedvem gyalogolni, felszállok a trolira, gyors az internet, a zebráknál hihetetlen, de lelassítanak az autósok (ez valami csodás, exportálni kellene!). Az épített környezet gyönyörű, a várfal esténként kivilágítva meseszerű, az utcák tiszták, a fákat és a kerteket gondozzák, ha nem elég az utcazene, akkor a Szent-Margitban sokszor bele lehet futni egy kóruselőadásba. A pacalleves és gorgonzola-szósz pedig páratlan. Kincsesdoboz ez a város. Az utcákon turisták, a homlokzatokon címerek, és persze, az örök kedvenc csatornafedelek, amely eleve feltételeznek egy olyan nyitott városvezetési attitűdöt, ami záloga lehet a jóízű egymás mellett élésnek. Az emberek értenek angolul, németül és nyitottak. A munkahelyi feladatok hasonlóak voltak, mint otthon, a problémák is, a közösségen belüli szereposztás pedig semmivel sem különbözik a nagy átlagtól. És ez így volt rendben.

A közvetlen csapatba tudom, hogy nem a legjobban alakultam be, emiatt van hiányérzetem, viszont kilenc hónap túl véges időintervallum ahhoz, hogy egy ösztöndíjas túl sok saját elképzelésről mondjon le. Végtelenül szerencsésnek érzem magam, hogy a legtöbb tervem megvalósult. Elsősorban köszönöm Botondnak, aki bízott bennem annyira, hogy hagyjonengem a saját utam is járni, de ha kellett kritikát fogalmazott meg, és ha úgy látta jónak, megdicsért. Ha valami megadta a medgyesi komfortérzetem egyik alapját, ami egyben számomra a szervezeten belüli mélypontok mentőövévé is vált, az a humorérzékünk metszéspontja volt. Örülök, hogy támogatott sok elképzelésemben. Néhány javaslatát valóban megfogadtam, és azt hiszem, jól tettem, de ezt ne áruljátok el neki. ;)

És ami nagyon személyes: Medgyes visszaadta a könyveket. Nem hiszem, hogy volt mostanában a székházkönyvtárnak ilyen lelkes olvasója.  Kaffka Margittól JaquesBorelen át, Krúdy, Dumas, Stendhal és még sorolhatnám. Remélem, az új gyerekkönyvek a Báthoryban, melyeket Kornél hozott Kecskemétről, legalább olyan lelkes olvasókra találnak, mint amilyenné én lettem, sok év után újra. És remélem, a közös emlékeken túl, a könyvek még sokáig összekötnek majd Veletek.

Utóirat: És hogy a romantikus szál se maradjon rejtve: szívből ajánlom olvasásra Tornai József Vadmeggy című kötetét, amely közel tíz éve a kedvenc könyveim egyike. Ezt a könyvet apukám ajánlottaa szív és a lélek gyógyítására. Úgy látszik, a név valóban kötelez, mert Medgyes a lelkemre is gyógyhatással volt és visszaadta a jókedvem. És képzeljék, ha ez nem lenne elég, a szakirodalom szerint a meggyszárból főzött tea szívserkentő hatással bír! Azt hiszem, a varázslat megtörtént. Köszönök mindent!