Back to top

Ünnepi gondolatok a karácsonyvárás jegyében

Református Egyház: 

Adventben a  Jézus megszületése körüli, bethlehemi történet köti le különös módon az ünnepre készülő világ figyelmét. Egy megmagyarázhatatlan izgalmat,várakozást élünk át ilyenkor lelkünkben, miközben tekintetünket igyekszünk Istenre fordítani. Igaz,a mi várakozásunk nem félelemtől mentes. Érezzük,látjuk, hogy életünk  nincs készen igazán a Vele való találkozásra. Napjainkat nem céltalanul éljük, mégis többnyire hiányzik az imádság és ige belőlük. Az erőtelenné lett élet látható következményei  kezdenek nyilvánvaló válni bennünk és másokban.Mit tehetünk, hogy életünket előmozdítsuk az ünnepélyesség irányába? Mit tehetünk, hogy ünneplésünk méltóbb legyen?
Sajátos hangulatunkban,miközben jelenlegi helyzetünkkel kapcsolatban kérdéseket fogalmazunk meg magunknak, szólít meg  Ézsaiás próféta szava az 57,15 alapján, idézve az Úr szavait: ”Én a magasságban és szentségben lakozom…, de az alázatos szívűvel is, hogy elevenné tegyem az alázatosok lelkét.”
Isten a mi kereső lelkünknek azt üzeni, hogy Ő a magasságnak az istene. A magasság kifejezés itt mindenekelőtt helymeghatározás kíván lenni, ami arra utal, hogy Ő egy másik világban lakozik,ott uralkodik. A Bibliának az újszövetségi része több helyen is tanítja, hogy van egy ilyen „másik”világ. Ez kétségtelenül a menny, az a hely, ahol Ő  uralkodik, mint Király. Körülötte szolgáló angyalok vannak, őt dícsérik, nagyságáért hálát mondanak. Bátorítás ez a mi keresztény világunknak, drága testvérek. Mert „van ott fennt egy ország”, ahol  Isten lakozik és, ahol boldogság és békesség van. Próbáljuk tekintetünket gyakrabban  a magasságok felé fordítani.
 Az Ige tanúságtétele szerint Ő kész az alázatos szívűvel együtt lenni. Tegyük fel a kérdést: egészen pontosan hol akar Isten az alázatossal együtt lenni? A válasz:itt a földön. Azon a helyen, ahol az emberi élet meg kell küzdjön a mindennapi gondokkal, ott ahol szembe kell nézzen a kétségek okozta fájdalmakkal, ott ahol az emberi élet lemondott Isten segítő hatalmáról, mert nem jó helyen kereste azt. Összegezve a mondottakat, ez annyit jelent, hogy  Isten nem megvonni akarja az embertől az örömöt. Ellenkezőleg, épp megosztani kívánja vele a menny örömét a keresésben. Még akkor is kész cselekedni, ha népe letért  az Isten útjáról . Még akkor is kész tenni, ha az Ő népének az élete gyakran„botránkozásokkal van tele”(Ézsa.57,14). Úgy hiszem, jóleső érzéssel vesszük tudomásul Isten ragaszkodó, hűséges szeretét, aminek a legfőbb titka az istenképűségünkban van.
Mindez lehetőség nekünk, akik ünnepre készülünk. Ugyanis, ha Isten  kész arra, hogy az alázatossal megossza a menny örömét, akkor nekünk, mai embereknek, újra meg kell tanulnunk alázatosnak lenni. Lehet azt mondod, ez nehéz. Talán azért, mert megkeseredtél, megfáradtál és megkeményedtél. Lehet, hogy a hittel és a szeretettel ellentétes dolgokat cselekszed már jó ideje?! Te sem látod értelmét, hogy így történnek a dolgok. Lehet, hogy kifáradtál. Lehet, hogy kifárasztottad Istent is. De, tudd meg, testvérem, hogy Ő kész  a bűneit megbánó, alázatos szivű emberrel  ismét együtt lenni. Isten,  kegyelmes isten.
Buzdítalak, élj Te is Isten irgalmának az ajándékával. Ragadd meg az Ő kezét. Hallgasd az Ő gyógyító Szavát. Zárd be a szívedbe az Ő örökkévaló, mennyei tanítását. Kezdj el a hit és szeretet törvénye szerint élni, hogy Isten Veled legyen, hogy Te magad  békességre lelj. Ha pedig  vétkeid még mindig nem hagynak nyugodni, valld meg Neki. Ő hű és megbocsájt.
Kedves medgyesi Hívem! Kivánom, hogy Isten gazdagon áldjon meg az Ő irgalmával ezen az ünnepen, hogy Te is megtapasztalhasd, akár a templomi együttlét rendjén, hogy Isten, bár a magasságban lakozik, melegét, békességét az alázatos szívűnek adhatja.

Áldott Karácsonyt!
Békesség Istentől!

Székely Zoltán Márton
medgyesi református lelkész