Back to top

ÉVKÖZI XXXIV. VASÁRNAP KRISZTUS KIRÁLY ÜNNEPE - SZEPLŐTELEN FOGANTATÁS PLÉBÁNIA MEDGYES

ÉVKÖZI XXXIV. VASÁRNAP KRISZTUS KIRÁLY ÜNNEPE - SZEPLŐTELEN FOGANTATÁS PLÉBÁNIA MEDGYES

Római Katolikus Egyház: 

HIRDETÉSEK:

1.Péntek, elsőpéntek, reggel 7,30-kor román nyelven, délután 17,00 órakor magyar nyelven lesz a szentmise, a szentmisék végén szentségimádás.

2. Jövő vasárnap az új egyházi év kezdete, advent első vasárnapja és egyben elsővasárnap. A szentmisék után rövid szentségimádás lesz.

3. A tavalyi évhez hasonlóan az idén is megszervezzük „Szent Erzsébet kosarát”, amelyet a Szt. Ferenc oltárnál készítettünk elő, mától egészen december 17-ig. Itt a kedves a hívek elhelyezhetik azon adományokat, amelyekből a karácsony ünnepére megajándékozhatjuk rászoruló testvéreinket. 

 

EVANGÉLIUM:

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Amikor az Emberfia eljön az ő dicsőségében, összes angyalának kíséretében, és helyet foglal dicsőséges trónusán, akkor minden nemzet összesereglik előtte, ő pedig elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kosoktól; a juhokat a jobbjára állítja, a kosokat pedig a baljára. Azután a király így szól a jobbján állókhoz: ,jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot! Mert éhes voltam és ti ennem adtatok; szomjas voltam, és ti innom adtatok; idegen voltam, s ti befogadtatok; ruhátlan voltam, és ti betakartatok; beteg voltam, és ti fölkerestetek; börtönben voltam, és ti meglátogattatok!''.  Erre megkérdezik tőle az igazak: ,,Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enni adtunk volna neked, vagy szomjazni, hogy inni adtunk volna? Mikor láttunk idegenként, hogy befogadtunk volna, vagy ruhátlanul, hogy betakartunk volna téged? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy meglátogattunk volna?'' Akkor a király így felel: ,,Bizony, mondom nektek: Amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek!'' Ezután a balján állókhoz szól: ,,Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögnek és angyalainak készült. Mert éhes voltam, és nem adtatok nekem enni; szomjas voltam, és nem adtatok inni; idegen voltam, s nem fogadtatok be; ruhátlan voltam, és nem takartatok be; beteg voltam és börtönben sínylődtem; s ti nem látogattatok meg engem!'' Erre ők is megkérdezik: ,,Uram, mikor láttunk téged éhezni vagy szomjazni, idegenként vagy ruhátlanul, betegen vagy börtönben, és nem siettünk a segítségedre?» Ő pedig ezt feleli majd nekik: ,,Bizony, mondom nektek: Amit e legkisebbek egyikével nem tettetek, velem nem tettétek!» Ezek akkor az örök büntetésre mennek, az igazak pedig az örök életre.

 

ELMÉLKEDÉS:

 A mai evangélium felsorolja, hogy mivel tudunk valóban jót tenni felebarátainknak. Enni adunk az éhezőknek, inni adunk a szomjazóknak, befogadjuk az idegeneket, gondoskodunk a ruhátlanokról, segítségére vagyunk a betegeknek. A felebaráti szeretet jócselekedeteinek szoktuk nevezni ezeket a tetteket, valamint mindazt, amivel a szegényeket és a rászorulókat segítjük. Az irgalmasság cselekedeteinek gyakorlása bizonyos bölcsességet, előrelátást és felelősséget feltételez. Minden jócselekedettel kilépünk önmagunk világából, átlépjük önzésünk és saját érdekeink határait, hogy megnyissuk szívünket a másik ember felé, akiben Krisztus arcát fedezzük fel. Kilépünk a jelenből, a mai nap gondjából és a jövő felé fordulunk. Felelősséggel gondolunk arra, hogy jövőbeli örök sorsunk, üdvösségünk a jelen cselekedeteinktől is és természetesen Isten irgalmától is függ. Bölcsen belátjuk, hogy az örök élet elnyerése érdekében gyakorolnunk kell az irgalmasságot. Biztosak lehetünk abban, hogy Isten jócselekedetünket látja és jól ismeri szándékainkat is, tehát legyünk valóban önzetlenek, amikor másokat segítünk! És abban is biztosak lehetünk, hogy Isten minden jócselekedetet megjutalmaz, azaz bejutunk abba az országba, amelyet készít nekünk.

 

A HÉT SZENTJE:

Szent András apostol

Simon Péter testvére is galileai halász volt. Ismerte a megélhetésért folytatott mindennapi küzdelmet, a természet elemeinek való kiszolgáltatottságot, és erős vágy élt benne az igaz Isten iránt. Keresztelő János tanítványaként az elsők között látta meg az Urat. Pétert is András vezette Jézushoz. A hagyomány szerint ő evangelizálta Közép Ázsia nomád népeit, a szkítákat. Görögországban, Patrasz szigetén feszítették keresztre. Konstantinápoly egyházának Szent András a patrónusa. Közbenjárása segítse egységtörekvéseinket és az áldozatra is kész missziós lelkületet.  András apostol, Jánossal együtt, Keresztelő Szent János tanítványa volt, és a tanúságtételt követő napot JÉZUS társaságában töltötték. András vitte hírül testvérének, Péternek, hogy megtalálták a Messiást. Az első meghívott apostolok közé tartozik, az apostolok névsorában a harmadik. Betszaidából származott, és testvérével, Péterrel együtt halász volt. Az Úr a háló mellől hívta meg, és attól kezdve kétkedés nélkül hitt Jézusban, és mindenek fölött szerette Őt. A Szentírás igen szűkszavúan tesz említést Andrásról. Az első századig visszamenő hagyomány szerint Szkitiában hirdette az igét, majd Kisázsiában, a Földközi tenger vidékén, azután Tráciában és Görögországban. Ősi hagyomány szerint az achaiai Petrosban keresztre feszítették. Még a keresztről is prédikált, és tanúságot tett Jézus iránti szeretetéről.

 

MISEREND:

Hétfő: 7,30  –  Kovács Márton, Erzsébet, László

Kedd: 9,00 – Ilie szándékára (hálaadás)

            17,00 –  Miklós Márton (6 hónap)

Szerda: 7,30 - Bogdan szándékára (hálaadás)

Csütörtök: 7,30– Andra szándékára (hálaadás)

                16,30 – Szándékra

Péntek:  7,30–  A Baciu család elhunytjaiért

               17,00 – Babota Mária (6 hónap)

Szombat: 7,30– Bogdan szándékára (hálaadás)

                16,30 – Hálaadás

 

IGELITURGIKUS NAPTÁR: Nov.-Dec.

 

26.Ez 34,11-12.15-17

27. Dán 1,1-6;8-20  

28. Dán2,31-45

     1Kor 15,20-26.28        

      Lk 21,1-4                 

      Lk 21,5-11             

    Mt 25,31-46            

29. Dán5,1-6;13-14;16-17;23-28   

30. Róm 10,9-18

     Lk 21,12-19                       

      Mt 4,18-22

1. Dán 1,7,2-14      

2. Dán 7,15-27

   Lk 21,29-33           

    Lk 21,34-36