Back to top

A szentatya nagyböjti üzenete

Római Katolikus Egyház: 

Tudunk-e kevesebbre vágyni?

Gianfranco Ravasi bíboros, a Kultúra Pápai Tanácsának elnöke három év kihagyás után, januártól ismét folytatja az Avvenire című olasz napilapban „Reggeli gondolatok” sorozatát. „Nem oldhatom meg életed összes nagy problémáját. E sorok olvasója számára csak útitárs lehetek, aki ugyanazokat a fájdalmas vagy örömteli tapasztalatokat éli át, ugyanolyan kérdései vannak, kétkedik, fél, remél, olykor talán el is keseredik.
Igaz: „nem vagyok nagy dolog”, ahogy a Reggeli gondolatok sem az. De igyekszem veletek együtt „mindaz lenni, ami csak lehetek” – írja saját maga a sorozat újraindulásakor. Az alábbiakban egyik írását közöljük: 
Egy üzletember megkérdezte a mestert: „Hogyan segíthet a spiritualitás egy olyan világi emberen, mint amilyen én vagyok?” A mester azt felelte: „Segít, hogy többet birtokolj” „De hogyan?” – kérdezte a másik. „Megtanít arra, hogy kevesebbre vágyj.” Az 1987-ben elhunyt indiai jezsuita, Anthony De Mello sok hivatalos kritikának volt kitéve teológiai gondolkodásának szinkretizmusba hajló jellege miatt. Ettől függetlenül példabeszédeiben, aforizmáiban lenyűgöző erkölcsi tanítás rejlik. Mint ebben a példázatban is, ami arról szól, hogy próbáljunk meg kevesebb dologra vágyni. 
Szent Jakab levelében figyelmeztetett: „Kívántok valamit, és nincs meg. Öltök és irigykedtek, de nem tudjátok elérni” (Jak 4,2). Napjainkban sokat beszélnek a szexuális vágy hanyatlásáról, ami éppen azért van, mert túlzottan felerősödött az igény, és túl nagy a kínálat. A dolgok iránti vágyra ugyanez jellemző: ha van egymilliód, fáradozol a másik egymillióért; ha van egy tengerparti villád, akarsz egyet a hegyekben is. És végül a jóllakottságnak egy olyan érzése száll fel a torkodba, ami már inkább a hányingerhez hasonló, ráadásul nem szűnik.
Újra el kellene olvasni Jézus hegyi beszédét (Máté 6,25–34) arról, hogy ne fáradozzunk a javak felhalmozásán, a birtokláson, a hamis biztonság elérésén. Ebből a fáradozásból születik meg aztán a stressz, az elégedetlenség, és az, hogy nem viseljük el a legkisebb nehézséget, nélkülözést sem. Feldühödünk az első akadály láttán, hatalmas vitákat kerekítünk lényegtelen dolgok köré.
De Mello egy másik, kissé optimista, de világos erkölcsi tanulságot hordozó példabeszédével szeretném lezárni a gondolatot. „Egy ember a buszon egy szerencsétlen sorsú fiú mellé ült, akin egy cipő volt csak. ’Elvesztetted a cipődet?’ – kérdezte tőle. ’Nem, találtam egy cipőt’ – válaszolta a fiú.