Skip to Content
November: Enyészet, Víz, Szent András hava                   2017.November.23, csütörtök, Kelemen napja.  Holnap Emma napja lesz.

ÉVKÖZI XIV. VASÁRNAP

EVANGÉLIUM:

Abban az időben Jézus megszólalt, és ezt mondta: „Magasztallak téged, Atyám, ég és föld Ura, mert elrejtetted mindezt a bölcsek és okosak elől, és kinyilatkoztattad a kicsinyeknek! Igen, Atyám, így tetszett ez neked! Az én Atyám mindent átadott nekem, és nem ismeri a Fiút senki más, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri más, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni. Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradtak vagytok, és terhek alatt görnyedtek: én felüdítlek titeket! Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívű -- és nyugalmat talál lelketek. Mert az én igám édes, s az én terhem könnyű.”

 

IGELITURGIKUS NAPTÁR: Július

 

9. Zak 9,9-10         10. Ter 28,10-22         11. Péld 2,1-9

    Róm 8,9.11-13       Mt 9,18-26             Mt 19,27-29   

    Mt 11,25-30                      

                       

12. Ter 41,55-57; 42,5-7;17-24  13. Ter 44,18-21;23-29;45,1-5

       Mt 10,1-7                                   Mt 10,7-15

                               

 14. Ter 46,17;28-30           15. Ef 3,14-19

        Mt 10,16-23                       Mt 23, 8-12

 

MISEREND:

 

Hétfő: 7,30 – Kovács Márton, Erzsébet és László

Kedd:   9,00 –   Luca

            18,00 – Körösi Ernestine (6 hetes)

Szerda: 7,30 – Babota Mária

            18,00 – Ana szándékára

Csütörtök: 7,30 - Babota Mária (6 hetes)

                 18,00 – Rózsafüzér társulat tagjaiért

Péntek: 7,30 –Elisabeta, Georgeta és Dorin szándékára

            18,00 -   Miklós Márton (6 hetes)

Szombat: 7,30 - Gheorghe

                 18,00 –  

 

TEMPLOMI REND SZABÁLYAI

3. Mielőtt beülnénk a padba, vagy ahol megállunk, keresztvetés nélküli térdhajtással köszöntjük a szentségházban (Oltáriszentség) jelenlévő Úr Jézust. (Az öröklámpa jelzi a szentségház helyét.)

Minden más oltárkép vagy szobor előtt csak fejhajtás a tiszteletadás kifejezője, térdhajtás nélkül.

4.  A korábban jövők ne foglalják el a padok szélét, hanem lehetőleg a pad közepére húzódjanak, hogy a később érkezők ne zavarják őket.  Templomainkban nincsenek kisajátított ülőhelyek. Amikor a templom padjai nem szoktak megtelni teljesen, az oltárhoz közelebb eső padokba üljenek a hívek.

(folytatjuk...)

 

KERESZTELÉS:

   Faghiura Nicolae - David

 

HÁZASSÁGKÖTÉSEK:

      Ioo Endre és Kemendi Irénke

 

                 

  ELMÉLKEDÉS:

 

A mai vasárnap evangéliumában egy Istent magasztaló imádságot hallottunk Jézustól, amely így kezdődik: „Magasztallak téged, Atyám, ég és föld Ura, mert elrejtetted mindezt a bölcsek és okosak elől, és kinyilatkoztattad a kicsinyeknek!” (Mt 11,25). Az ima folytatódik aztán, de mi álljunk meg itt! A mi Urunk kicsinyekről beszél. Vajon kire, kikre gondol? Máté, Márk és Lukács evangéliumában számos helyen előfordul ugyanez a kifejezés, megszólítás, de valójában nincs közelebbről megjelölve, hogy kiknek szól. Első pillanatban arra gondolnánk, hogy gyermekekre, kisgyermekekre vonatkozik. Vagy talán Jézusnak a tanítványaira vonatkozik? De akkor miért nem csak olyankor fordul elő, amikor Jézus csak nekik beszél? S végül, ismervén, hogy Jézus milyen előszeretettel fordul a szegények felé, az is eszünkbe jut, hogy a társadalom legalacsonyabb rétegeit, a kiváltságokkal és előnyökkel nem rendelkezőket nevezi talán így a Mester. Azokat, akiket mások lenéznek vagy mellőznek. Kik tehát az evangéliumi kicsinyek? És milyen kapcsolatban állnak Jézussal?  Mindenekelőtt azokra a szegényekre érdemes gondolnunk, akik a munkájukból nehezen élnek meg, bár tisztességgel dolgoznak. Talán ők alkotják Jézus hallgatóságának többségét. Mindig szívesen mennek hozzá, nem csupán azért, hogy betegeik számára gyógyulást kérjenek, hanem hogy hallgassák tanítását. Megérzik, hogy az isteni igazság, a mennyek országáról szóló tanítás őket is gazdagíthatja, s bizonyára ők fogékonyabbak is erre, hiszen a gazdagok szívét más foglalja el. Ők viszont nyitottak, akik örömmel fordulnak Jézushoz.  A kicsinyek alatt másodszor a tanítványokat kell értenünk. Amikor ugyanis Jézus kicsinyekről beszél, elsősorban nem a gyerekekről vagy az alacsony termetűekről van szó, hanem Jézus tanítványairól. A tanítványokat, akik vállalkoztak arra, hogy maguk is kicsinyek lesznek és követik Isten Fiát, aki kicsinnyé, emberré lett. A tanítványokat, akik követik mesterüket a kicsinyek szolgálatában. A kicsinyek megszólítás Jézus részéről semmiképpen sem lekicsinylő, hanem inkább elismerő, dicsérő és kitüntető. Jézus a kicsinyeiket, a gyermekeket példaként állítja tanítványai és apostolai elé. „Ha nem lesztek olyanok, mint a gyermekek, nem mentek be a mennyek országába” (Mt 18,3) – mondja, amikor tanítványai arról vitatkoznak, hogy ki a nagyobb közülük.  A kicsinység evangéliumi kifejezésével kapcsolatban feltétlenül meg kell még említenünk, hogy az alázatos, az Isten előtt önmagát kicsinek elismerő embert értjük alatta. A kicsiny, az alázatos ember tudatában van annak, hogy mindenben Istenre van utalva. De az alázattal vigyáznunk kell. Nem mi tesszük magunkat alázatossá, hanem Isten. Aki azt állítja magáról, hogy alázatos, már nem is az. Néri Szent Fülöpről szól ezzel kapcsolatban egy kis történet. Egy alkalommal őt bízták meg annak kivizsgálására, hogy valóban szentéletű-e az az apáca, akiről ezt híresztelték, illetve, hogy csodákra képes. Szent Fülöp megérkezvén hozzá, rögtön megkérte, hogy az úton besározódott lábbelijét segítsen levenni. A nővér fennhangon utasította vissza a kérést, és ez már elegendő is volt Szent Fülöp számára, hogy megállapítsa: „Nem lehet szent, mert nincs benne alázat.” Az alázatosság Isten adománya az ember számára.  Mai elmélkedésünk befejezéseként egy feladatot szeretnék adni a jövő hétre, mindenkit egy kereső munkára hívok. Keressük és vegyük észre a kicsinyekben Jézust! Fedezzük fel a szegényekben, az elesettekben, a nélkülözőkben Jézust! Vegyük észre a szenvedőkben az értünk emberré lett, a szenvedést és a halált is vállaló Istent!