Skip to Content
Szeptember: Földanya, Szél, Szent Mihály hava                   2017.Szeptember.25, hétfő, Eufrozina napja.  Holnap Jusztina napja lesz.

Kiskapus történelme

Kiskapus történelme

     1263-ban első említése Kapws néven jelenik meg, majd 1283-ban pedig Copus. 1296-ban a mai nevéhez hasonlóan Kapusként említik az irások. 1402-ben Parva Kabaz néven említik, 1415-ben pedig már megjelenik a „kis” toldalék is a névben - Kops Minor (1429-ben Kyess Kappws, 1463-ban Kyskapws). 1733-ból való az első magyar irat a helységről - Magyar Kapus. Román neve a (Kopcse) 1750-ből való, a német pedig 1800-ból adatolható (Klein Kopisch) és ez az a név, amely fenn is marad továbbra a történelem során. A nevet középkori vámja után kapta.

      Magyar lakosságú falu volt a Királyföldön, Nagyselykszékben. 1550-ben lakói lutheránus hitre tértek és a szászok többségéhez hasonlóan később sem követték a reformáció további újításait. 1757-ből való az első adat az első biztosan nem szász (szlovák), 1776-ból az első magyar lelkészéről.

      1760-ban több magyar családja katolizált, majd 1779-ben katolikus plébániát hoztak létre. Közben 1772-ben a katolikusok kezdték használni a templomot is, de azt a következő évben a hatóságok az evangélikusoknak ítélték. A katolikus egyház anyakönyvei 1772-től maradtak fönn.

         Hosszú időn keresztül pereskedett Medgyessel a két helység között elterülő erdők makkoltatási jogáról. Lakói 1848. április 21-én elpusztították a medgyesszékiek erdészházát. A kivezényelt katonaság távozása után ismét elkergették a szék erdőőreit, és használatba vették az erdőt.

1849. március 1-jén határában csata dúlt Puchner császári serege és Bem csapatai között.

1864-ben épült az első ortodox templom. 1873-ban vasúti csomóponttá vált a Budapest-Brassó fővonalon, innen ágazik el a Kiskapus - Nagyszeben vonal, de lakossága nem gyarapodott jelentősen. 1876-ban Nagyküküllő vármegyéhez csatolták.

1913-ban közelében, a Sómarton földgázlelőhelyre bukkantak, amelynek hasznosítása a két világháború között indult meg. 1938-ban már 75 268 millió km³ földgázt termeltek ki. 1936-ben koromgyárat alapítottak (a földgáz elégetéséből nyert kormot a gumi és festékgyártásban használták föl). 1939-ben kezdődött a termelés a színesfémkohóban (cink és ólom). 1961-ben várossá nyilvánították.

1965 és 1970 között újabb ipari létesítményeket hoztak létre. A szocializmus idején titokként kezelt, az elfogadott értékeket néha több százszorosan túllépő kadmium-, ólom-, szén-dioxid-, kén-dioxid- és kénsavgőz-szennyezés az 1980-as évekre Európa egyik környezeti katasztrófaterületévé tette. A városban általánossá váltak a tüdőbetegségek, a férfiaknál a színesfémszennyezés okozta impotencia.

Az 1990-es évek első felében ipara válságba került, 1993-ban bezárták az addig Carbosin néven ismert koromgyárat, majd berendezéseit ócskavasként értékesítették. A munkások nagy része elköltözött, elhagyott lakásaikba cigányok települtek. 1989 óta lakossága 23%-kal csökkent. 2000 végén a kimutatott munkanélküliség 56%-os volt.

1998-ban egy görög társaság megvásárolta a színesfémkohót, és ma is folyik a gyártás. A hajdani koromgyári fekete füst helyett most fehér áramlik a kéményekből. A nehézfém-szennyezés miatt bőrrák és tüdőrák pusztít a településen, és Európában itt a legmagasabb a gyermekhalandóság.

1900-ban 908 lakosából 680 volt a magyar, 186 a román és 37 a német anyanyelvű; 373 evangélikus, 284 római katolikus, 185 ortodox és 45 református vallású.

2002-ben 5369 lakosából 4304 volt román, 637 magyar és 390 cigány nemzetiségű; 4527 ortodox, 330 római katolikus, 168 evangélikus és 109 református vallású.
 

Forrás: Wikipédia