Skip to Content
November: Enyészet, Víz, Szent András hava                   2017.November.23, csütörtök, Kelemen napja.  Holnap Emma napja lesz.

Medgyesen született, itt tevékenykedett vagy tevékenykedő magyar személyiségek

Agoston HugoÁgoston Hugó, 1944. május 20-án született Medgyesen, 1967-ben fizika szakos oklevelet szerzett a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetemen, 1967-1970 között Szászrégenben középiskolai tanár, 1970-1989 között a Hét főszerkesztője, 1990-től a Hét főszerkesztő-helyettese, a Krónika alapító tagja, 1999-től vezető szerkesztője. Jelentős szerkesztői és közírói munkásság tudhat maga mögött. Az Új Magyar Szó főszerkesztője, jelenleg vezető publicistája, az  Erdélyi Napló, a Hét, a Pulzus szerkesztője, a Provincia főmunkatársa, a Krónika volt szerkesztője, az Erdélyi Riport főmunkatársa. A tudomány népszerűsítő kiadvány, a Tett főszerkesztője (A Hét mellékleteként). A Román Rádió igazgatótanácsának jelenleg is tagja. Ágoston Hugó több szakmai díjat is elnyert, közöttük az idén a MÚOSZ Aranytoll díját is, amelyet a magyar újságíró szakma egyik legrangosabb díjaként tartanak számon. A Balkáni Újságírók Szövetségének tagja.

 

Binder Ottó, 1889. május 14-én született Medgyesen szász család gyermekeként. Alapiskolái elvégzése után katonai pályáraBinder Ottó lépett. A bécsújhelyi (Wiener Neustadt) katonai akadémián hadnagyként végzett, katonai szolgálatát a lugosi császári és királyi 4. huszárezredben kezdte meg 1910-ben. Az első világháborúban a keleti fronton harcolt, de orosz hadifogságba esett, s onnan csak 1921-ben tért haza. Ezt követően a két világháború közötti időszakban - rövid megszakításokkal- mint az örkényi Lovagló- és Hajtótanárképző Iskola lovaglótanára, 1940. márciusa és 1940. novembere között parancsnoka, illetve 1938. novemberétől, mint az alagi Honvéd Versenyistálló parancsnoka tevékenykedett. 1938. november 1-én ezredessé, 1942. március 30-án pedig vezérőrnaggyá léptették elő. 1943. február 1-i nyugállományba vonulása után megkapta a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést és a Nemzeti Lovarda alelnöki tisztét töltötte be. 1944. novemberében a Lovagló – Hajtótanárképző Iskolával a Dunántúlra települt. 1945. március végén Csepreg mellett szovjet hadifogságba esett, ahonnan csak 1948. júliusában tért haza. Pályafutása során különösen az 1920-as években a magyar lovassport kiemelkedő egyénisége volt. Díjlovaglásban 1924-ben, 1929-ben és 1930-ben, militaryban 1925-ben, díjugratásban pedig 1927-ben és 1930-ban nyert magyar bajnokságot. Mind emellett 1927-ben díjugratásban a dortmundi nemzetközi lovasverseny fődíját is megnyerte.1928-ban az amszterdami olimpián őrnagyi rendfokozatban a magyar lovas válogatott tagjaként a lovastusa (military) egyéni és csapatversenyén indult. A katonai pályán és a magyar lovassport terén elért sikerei ellenére azonban a sors nem volt kegyes Binder Ottóhoz. Az első világháború után 30 hónapot, a második világháború után 40 hónapot töltött orosz, ill. szovjet hadifogságban, azaz a kényszerű improduktív lét a megalázó megpróbáltatásaival majdnem 6 évet vett el az életéből. 1948. júliusi hazatérése után pedig a proletárdiktatúra viszonyai között, 1951-ben élettársával együtt ő is a Budapestről kitelepítendő „osztályidegenek” sorsára jutott, annak ellenére, hogy a Honvédelmi Minisztérium igazoló bizottsága rendfokozatát meghagyta, vagyis tulajdonképpen igazolta. Budapestről 1951. augusztus végén érkezett élettársával és sokadmagával Kunszentmártonba, itt Binder Ottó segédmunkásként az államosított Mátray-téglagyárban dolgozott. 1951. november 27-én hirtelen halál végzett vele. Binder Ottó egykor m. kir. vezérőrnagy, lovas olimpikon sírja a kunszentmártoni temetőben van.

 

Búzás Árpád, 1940. április 27-én született Szovátán. Érettségi oklevelét a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Líceumban kapta. 1962-1967 között a temesvári Műszaki Egyetem vegyészmérnöki karának hallgatója. Az itt szerzett oklevél birtokában a medgyesi Chimigaz (később ICPAO) kutatóintézethez került. Itt  tudományos kutatóként a szerves kémiai technológia fejlesztésével és katalízissel foglalkozott. 1967-1999 között a szerves kémiai közvetítők technológiájában, itthon és külföldön 18 bejegyzett találmánya van. Különböző szaklapokban 16 szakközleményt és 11 tanulmányt közölt. 18 éven át a medgyesi magyar szabadegyetem előadója, színes, eleven, tanulságos és változatos vetítettképes előadásai mindig szépszámú hallgatót vonzott. Felvételeiből számos fotókiállítást rendezett, kedvenc területe a műemlék és építészet fotózás. Képeit kiállította Kolozsváron 1984-ben a Korunk Galériában,  1975-1980 között több alkalommal Medgyesen, a sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen Közművelődési Egyesületnél 1991-ben. 1989-ben Temesváron megvédte disszertációját és a vegyészet doktora lett. Munkásságát elismerték és díjazták: A Nürnbergi Találmányi Szalon aranyérme (1969), Francia elismerő diploma (ACTIM 1972), Akadémiai Díj (Bukarest, 1981), a Szabadalmi Hivatal Jubileumi Oklevele (1983).

 

Dugonics András, költő, író, tanár, Szegeden született 1740. október 17-én, elhunytDugonics Andras ugyanott 1818. július 25-én. 1756-ban a piarista szerzetes rend tagja lett. A felső fokú tanulmányainak elvégzése után matematikát és irodalmat tanított több oktatási intézményben, 1766-1769 között a medgyesi piaristák gimnáziumában (az épület, emléktáblával a város főterének nyugati felében ma is áll). 1774-ben a nagyszombati (ma Trnava) egyetemen nyert professzori állást az  elemi matematikai tanszékén, amelynek később vezetője lett.Az egyetemet 1777-ben áthelyezték Budára. Dugonics itt is tanári testület tagja, 1808-ig, nyugalomba vonulásáig tanított itt. Szerzője az első magyar nyelven 1786-ban írt Etelka című regénynek. Műve a cenzúra akadékoskodása miatt csak 1788-ban Pozsonyban jelenhetett meg. A regény teljes címe: Etelka, egy igen ritka magyar kisasszony Világosvárott Árpád és Zoltán fejedelminek idejében. Pozsonyban a  Landerer regénytárban 1791-ben a 2. kiadás, majd 1805-ben a 3. életében utolsó kiadás is megjelent.Csokonai a regény hatására fokozottan érdeklődött a honfoglalók iránt, belefogott az eposzírásba, az Árpádiászba. Nagy szerepe volt a matematika nyelvezetének magyarításában, magyar nyelven több matematikai kézikönyvet jelentetett meg. Nincs a( világon semmi, a) mit magyarul ki-ne-lehessen mondani, csak ésszel, és tudománynyal forgolódgyon az ember.” (Dugonics: Jeles történetek II., Pest, 1795. 101. )1784-ben megjelent könyve, A tudákosságnak két könyvei, amelyekben foglaltatik a betűvetés (betűszámtan- algebra) és a földmérés (mértan - geometria), a háromszögellések (trigonometria).Tárgyát tekintve is hézagpótló mű volt, de még jelentősebb abban a tekintetben, hogy ekkor történt az első kísérlet a magyar matematikai műnyelv megteremtésére. Dugonics munkája indoklásában kijelenti: (célja az volt), „… hogy megmutassam, hogy a német nyelv sohasem oly alkalmatos a tanulmányoknak kimagyarázásában, mint a magyar nyelv”. A könyv kiadása nyílt ellenszegülésnek számított II. József németesítő rendeleteivel szemben. E művével a nemzeti szellem ébresztője kezd lenni Dugonics András. Őhasznált először számos, a mai nyelvben is tovább élő matematikai kifejezést, mint például: bizonyítani, egyenlet, gömb, gyök, hasonló, háromszög, henger, húr, sugár, szög, véges.

 

Gari Gyula, külföldön GiulioGari (Medgyes, 1909. szept. 9. – New-York, 1994. ápr. 15.) magyar–olasz-amerikai operaénekes. Hangjára hamar felfigyelnek, és Olaszországba képezi magát tovább. Ekkor változtatja nevét Gari Gyuláról, Giulio Gari művésznévvé. Elvégzi a  milánói konzervatóriumot, a záróvizsgák után visszatér Erdélybe. A Kolozsvári magyar színpadon először a szilveszteri műsorban lép fel, 1937. január 1-jén, Szu-csong herceg szerepében mutatkozik meg Lehár Ferenc: A mosoly országa - című operettjében. Néhány kolozsvári fellépés után visszatér Olaszországba. A római Opera Reale szerződteti elsőrangú szerepkörökre. Edgar szerepében debütál Donizetti: Lammermoori Luciában. 1939 novemberében Amerikába távozik az európai háború miatt, és a Saint Louis-i operaházban énekel. 1945-től fogva pedig a New York City Center Operaház tagja, megszakításokkal 1955-ig. Fellépést vállal a New York-i Metropolitan Opera színpadán is. Itt 1958 februárjában Narraboth szerepét énekli Richard Strauss "Salome"-jában, 1959-ben pedig elénekli Muszorgszkij: Borisz Godunov címszerepét, majd később Verdi: "Don Carlos" címszerepét. 1964-től azonban már csak vendégfellépéseket vállal, főképp San Franciscóban, Pittsburghben, Cincinattiben. Számos hangfelvételt készített. Hosszú, és sikeres pályáját zenepedagógusként fejezi be, a New York-i Flushing zeneintézetben. Emlékére alapítványt hoznak létre "The Giulio Gari Foundation" néven, amely főleg kezdő operaénekeseket támogatja ösztöndíjjal.

Guman Jenő bányatanácsos. * 1886-ban Ózd községben (Borsod vm.) Középiskolát Losoncon végzett, mérnöki oklevelet Selmecbányán 1911-ben kitüntetéssel nyert. 1913-ig Zólyómbrézón és Tiszolcon működött- 1913 - 14-ben amerikai tanulmányúton van, onnan visszatérve a kolozsvári m. kir. kutató- bányahivatal mérnöke, 1918-ban bánya tanácsosi kinevezést nyer.—Az impérium változás után a Direcţia Gazului Natural Kolozsvár aligazgató főmérnöke, 1923-ban meghívják a - Tordai Földgáz Társaságához és annak újjászervezésében (1926-ig) dolgozik. — Azóta az akkor megalakult Societatea Naţională  de Gaz Metan, Medgyes,— igazgatója. 1931 óta, — amikor a Magyar Földgáz Társaság a kényszerkezelés alól felszabadult, — annak vezetésével is megbízták. A földgáz felhasználásáról több cikke jelent meg román, német és amerikai folyóiratokban. Több, a földgázzal kapcsolatos szabadalma Romániában, Magyarországon és Németországban, valamint az Amerikai Egyesült Államokban használatban vannak. A román, magyar és német bányamérnökök egyesületének tagja. A Román Koronarend tisztje.

Jakab ElekJakab Elek,  1949. október 9-én született Medgyesen, elemi iskolát Medgyesen, a középiskolát a  segesvári magyar líceumban végezte. Építészmérnöki oklevelét a kolozsvári Műszaki Egyetemen szerezte 1972-ben. Építészmérnökként tevékenykedett Kiskapuson (1972-1978),  Medgyesen 1978-1987 között a városi tanács gazdálkodási osztályának vezetője. 1987-1992 között a medgyesi Romgaz Rt. beruházási osztályának mérnöke. 1992-től 1996-ig Medgyes megyei jogú város alpolgármestere (a város történetének ő a második magyar alpolgármestere, az első Nagy Sándor volt, az 1935-1938-as években) Az RMDSZ Szeben megyei szervezetének alapító tagja volt, nyolc éves (1992-2000) megszakítással, 1990-1992 és 2000-2008 között vezette a megyei szervezetet. Az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsának tagjaként aktív szerepet vállalt a Szövetség országos testületeinek munkájában is. 1990-től 2004-ig medgyesi önkormányzati képviselő, 1992 és 1996. között a város alpolgármestere, több évig főépítésze, 2005-től pedig az Országos Földgáz Társaság, a Romgaz Rt. vezérigazgatója volt. Jakab Elek az 1989-es rendszerváltás előtt is sokat tett a szórványban élő magyar közösségek ügyéért, és vállalta az ezzel járó meghurcoltatásokat. 1970-ben megalakult medgyesi szabadegyetem rendszeres előadója, majd 1984. őszétől 1989. decemberéig vezetője volt. Ez a szabadegyetem országos hírre tett szert, és akkoriban a helyi magyar értelmiség együttgondolkodásának jelentős fóruma volt. 1990-ben döntő szerepet játszott a magyar tannyelvű medgyesi Báthory István Általános Iskola létrehozásában, támogatta, előmozdította a medgyesi magyarság szellemi, kulturális központjának számító Millenium Ház felépítését is. A magyar közösségért végzett áldozatos munkájának elismeréseként az RMDSZ 2005-ben Ezüstfenyő Díjban részesítette. 2008. szeptember 29-én a medgyesi helyi tanács „Tiszteletbeli Polgár- post-mortem” címmel tüntette ki. 2008. november 14-én emlékét megörökítendő, a medgyesi Millenium Ház falán emlékplakettet lepleztek le.

Kecskés József (Medgyes1910március 29.– ?) magyar közgazdász, közgazdasági szakíró, gazdaságtörténész. Középiskoláit a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban végezte (1929), a kolozsvári Kereskedelmi Akadémián szerzett diplomát (1933). A sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumban töltött felügyelői évek után a nagyenyedi kollégiumban óraadó tanár, igazgatói titkár (1936–41), majd tisztviselő az Erdélyrészi Hangya marosvásárhelyi központjánál (1942–44). A II. világháború után a kolozsvári Magyar Tankerületi Főigazgatóságon középiskolai szakfelügyelő (1945–47), majd főfelügyelő (1948). Közben 1946-ban a Bolyai Tudományegyetemen közgazdaságtudományi doktorátust szerzett. 1949-től a Bolyai Tudományegyetem jog- és közgazdaságtudományi karán tanszékvezető tanár, 1960-tól tudományos főkutató a Román Akadémia kolozsvári fiókjának közgazdasági osztályán, majd osztályvezető annak Számítási Intézetében nyugalomba vonulásáig (1975).

Keszeg Margit, 1965. augusztus 31-én született Medgyesen, a medgyesi Sport Iskola klubjában és a craiovai Egyetemi Sportklub atlétája volt. Futóversenyek győztese és díjazottja, román, balkáni, európai és világ versenyeken. Kiváló sporteredményeiért Medgyes megyei város diszpolgárává választották.

 

 

Kocziány László, irodalomtörténész, 1920. november 10-én született Medgyesen, 1977. január 31-én hunyt el   Marosvásárhelyen. Középiskolai tanulmányait Budapesten, az egyetemet 1944 és 1948 között Pannonhalmán és Kolozsváron végezte. Tanárként  Kolozsváron, Csíksomlyón, Medgyesen, majd Székelykeresztúron tanított. 1955-től az Állami Irodalmi és Művészeti Kiadó marosvásárhelyi fiókja szerkesztője. 1957-től ugyanott a Román Akadémia helyi intézetének tudományos kutatója, majd főkutatója. 1975-től a marosvásárhelyi Pedagógiai Főiskola magyar-latin szakos tanára. Cikkeit, közleményeit, tanulmányait az Igaz Szó, Korunk, Előre, Vörös Zászló, Művelődés, Megyei Tükör, Utunk közölte. Nevéhez kapcsolódik az általa szerkesztett Borsos Tamás: Vásárhelytől a Fényes Portáig. Bukarest,  Kriterion, 1972. (Fehér Könyvek sorozatban) valamint Apor Péter: Metamorphosis Transylvaniae. Kriterion, Téka sorozat, 1978.

 

Lám Béla, 1892. február 18-án született Medgyesen, 1973. augusztus 29-én hunyt el Kolozsváron. 1913-ban gépészmérnöki oklevelet szerzett, Bp.-en és Kolozsvárott az államvasutaknál kapott állást. Ebben az időben kötött barátságot Boncza Bertával, eljegyezte, de jegyességét Ady Endre közbelépése miatt felbontotta. Az I. világháború idején Galíciában megsebesült és orosz fogságba került. Hat évet töltött Szibériában. 1925-től 1929-ig Bukarestben gépészmérnök, majd Kolozsvárott dolgozott, 1942-től három évig Budapesten élt.1949-1959 között a kolozsvári Mezőgazdasági Akadémia előadótanára volt. Mezőgazdasági gépészeti kézikönyvek szerzője. Több novella írója, írásai közül kiemelkednek a „Körön kívül” (1967) és a „Körön belül” elbeszélés kötete (1974). A „Körön kívül” regényében életének 1911-től 1922-ig terjedő időszakát örökítette meg, írásában kiemelkedő szerepet kapott Csinszka és Ady Endre.

Nemes LeventeNemes Levente, Medgyesen született 1939. szeptember 16-án. Marosvásárhelyen, estitagozaton érettségizik 1958-ban. Sikeres felvételi után 1962-ben szerez oklevelet a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskolán, a helybéli színháznál kezdi művészi pályafutását, 1973-tól a sepsiszentgyörgyi magyar színtársulat tagja, 1992-2005 között pedig a Tamási Áron Színház igazgatója volt. Két alkalommal vette át a megyei Művelődési Felügyelőség A Kultúra Szabadságáért díját, 1999-ben színházszervezői és színészi tevékenységéért az EMKE Kádár Imre-díjjal tüntette ki, 2001-ben a Magyar Kulturális Örökség Minisztériuma életmű-díjjal jutalmazta.2009-ben Budapesten a Nemzeti Színházban Nemes Leventének átadták az 500.000 forinttal járó a Kaszás Attila-díjat.

Patrubany MiklosPatrubány Miklós, 1952. december 23-án született Medgyesen. A szülővárosa német tannyelvű líceumában érettségizett. Tanulmányait 1972 és 1976 között a Kolozsvári Muegyetem villamosmérnöki karán folytatta, ott szerzett oklevelet. 1973-ban megalapította a Visszhang nevű egyetemi rádiót, amelynek 1976-ig volt szerkesztője. Ezt követően eleinte  a bukaresti félvezető-gyárban, majd egészen 1990-ig a Kolozsvári Számítástechnikai Kutatóintézetben dolgozott, I. osztályú tudományos főmunkatársként. 1983-ban részt vett az első román személyi számítógép,a PRAE megalkotásában.1989-ben szakkönyvet írt a mikroprocesszor-technológiáról. 1992 óta a kolozsvári Praemium Kft. tulajdonos-igazgatója. 1990 és 1992 között az RMDSZ elnökségének tagjaként fejtett ki tevékenységet, 1992-ben választották az MVSZ elnökségi tagjává, októberétől MVSZ elnökhelyettese, amivel párhuzamosan az MVSZ Erdélyi Társaságának elnöki tisztét is betöltötte. 1996 óta kiadja a Magyar Kisebbség című nemzetpolitikai szemlét. 2000 májusától az MVSZ legálisan megválasztott elnöke.

Scheint, Daniel Gottlieb. 1772. szeptember 8-án született Medgyesen. Tanulmányait szülővárosa evangélikus gimnáziumában végezte, majd 1791-től Bécsben folytatta, ahol orvosdoktorrá avatták. Két évig segédorvosként Szolnokon dolgozott. 1801-ben hazatért  Medgyesre, ahol a város és Medgyesszék orvosaként (phisicus) működött. Az 1820-as években nyaranként  Borszéken volt fürdőorvos, itt tudományosan vizsgálta a helyi források vizét. Nagy érdemeket szerzett a pusztító himlő elleni védőoltások meghonosítása terén Erdélyben. Medgyesi iskoláját ásványgyűjteménnyel  és könyvekkel gyarapította, pénzadományaival támogatta. 63 éves korában 1835. július 11-én szülővárosában halt meg. A tudománytörténet három munkáját tartja számon: 1. Die Heilquelle von Borszék, nach eigenen Erfahrungen in Kürze beschreiben von einen praktischen Arzt. Mit dem litographirten Situationsplan des Borszéker Sauerbrunnens, Wien 1824. Pest 1825. - A borszéki gyógyforrások, egy gyakorló orvos rövid leírásában. A borszéki savanyúvizek litografált helyrajzával. Bécs 1924. Pest, 1825. 2. Anzeige das Kohlensauere Borszéker Gesundheitswasser betreffend in Beziehung auf die Cholera morbus (Brechruhr) Kronstadt, 1831. - Jelentés a borszéki gyógyvizek egészségre gyakorolt hatásáról kolera betegség esetében. Brassó, 1831. 3. Das Land und Volk der Szeckler in Siebenbürgen in physischer, politischer, statistischer und geschichtlicher Hinsicht. Die Landes und die Volkskunde. Nebst einer Karte des Secklerlandes. K. A. Hartleben's Verlag, Pest, 1833. - Az erdélyi székelyek földje és népe. Természeti, politikai, statisztikai és történelmi szempontból, Pest, 1833. 214 oldal + egy kihajtható rézmetszetű térkép, 51 x 60 cm. Magyar fordításban megjelent a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum kiadásában 2012-ben.

 

Sztojka Zsigmond Antal, (1749-től báró szalai és kricsfalvi Sztoyka, dr.) 1699. március 22-én született egy máramarosszigeti ortodox vallású román családban. Az 1717. évi tatár betörés után tért át a római katolikus hitre. Az egri egyházmegye papnövendéke lett, majd a párizsi egyetemen kánonjogból doktorált. Hazatérte után pappá szentelték. Rövid idő után Kassa plébánosa és egri címzetes kanonok lett. 1733 kanonoki címet kapott. 1841-ben országgyűlési követté választották. Mária Terézia 1749. április 25-én erdélyi püspökké és főkormányszéki tanácsossá nevezte ki, 1749. május 29-én bárosította. 1749-1759 között Erdély püspöke volt, püspöksége idején 1753-ban létrehozta a gyulafehérvári papneveldét, kijavítatta az alvinci püspöki kastélyt, a székesegyházban főoltárt építtetett. 1759. január 23-án lemondott a kormányzásról, utolsó éveit a medgyesi piarista rendházban töltötte, itt hunyt el 1770. április 21-én. A gyulafehérvári székesegyházban temették el.

 

Váczi György,   Medgyesen született 1922. augusztus 4-én, ahol aztán 16 évesen egyből a felnőtteknél, az akkor C-osztályú Vitrometan színeiben kezdte pályafutását (1938-1940).  Húszévesen a másodosztályú Marosvásárhelyi Mureşul-hoz szerződött, egy évvel később már az A-osztályban a Kolozsvári Kinizsi AC-ben játszott, ahol a világhírű Kovács István volt csapattársa. 1943-ban megkapta behívóját, s mint katona a Wacker Wien csapatában játszott, két évvel később a magyar másodosztályban, a Győri ETO-nál. 1946-ban ismét Kolozsváron, a Vasasban tűnik fel, majd ’47-ben a Nagyváradi ICO-val megnyeri pályafutása első bajnoki címét, ’49-ben a bajnokság gólkirálya lett. 1952-ben szerződött az akkor Flamura Roşie néven szereplő UTA-hoz, amelyikkel 1953-ban a CCA ellen a 111. percben szerzett góljával Román Kupát nyert és egy bajnokságot. ’54-ben a másodosztályú Nagyváradi Progresul játékosa, majd 1956–58 között szülővárosában, a Flacăra-ban volt játékos-edző. Aktív pályafutása végén utánpótlás-nevelő edzőként dolgozott, ő fedezte fel Anton Dobos egykori válogatott- és Steaua-kiválóságot. A román válogatottban 11-szer szerepelt, s 13-szor volt eredményes. Az első osztályban 194 meccsen 125 gólt szerzett. Aradon hunyt el 2006. október  15-én, sírja az aradi Felsőtemetőben van.

 

Bokor TiborBokor Tibor, Medgyesen született 1962. jún. 12-én. Az általános iskolát a medgyesi magyar tannyelvű tagozaton, a középiskolát a segesvári Mircea Eliade Líceum magyar részlegén végezte. A kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem fizika karán szerzett oklevelet 1986-ban, majd a nagyszebeni Lucian Blaga Egyetemen mesterfokú képzést nyert oktatási intézmények vezetésében. 1986-tól tanár, 1996-1999 a kézdivásárhelyi Nagy Mózes Líceum aligazgatója, 1999-től igazgatója. Tevékenyen részt vett a felső-háromszéki RMDSZ szervezet munkájában. 2008-tól az RMDSZ kézdi- és orbaiszéki szenátora. A román Szenátus oktatási bizottságának tagja.

 

 
 
 
Magyary-Kossa Gyula (Debrecen, 1865 - Keszthely, 1944) orvosdoktor, farmakológus (gyógyszertan kutató), egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, iskolai tanulmányainak egy részét Medgyesen végezte.
 
 
 
 
 
 
 

Máté Ferenc Benvenut, OFM (Zetelaka, Udvarhely vármegye, 1894. márc. 7.- Esztelnek, 1970. márc. 2.): plébános, házfőnök. - A gimnáziumot Székelyudvarhelyen és Medgyesen végezte. 1910. VIII. 21: lépett a rendbe. A filozófiát Medgyesen, a teológiát Vajdahunyadon hallgatta. 1916. IV. 7: ünnepélyes fogadalmat tett. 1917. III. 3: szentelték pappá. Mikházán újoncmester. 1921: Nagyszebenben német szónok, 1924: Kolozsvárt, 1927: Medgyesen házfőnök, 1933: Kolozsvárt rendtartományi titkár. 1945: Vulkánban (Hunyad megyében), majd Kőhalomban plébános. 1951. VIII. 20: Máriaradnára hurcolták, 1952. V.: Esztelneken kényszerlakhelyes, 1957: Ojtoz plébánosa. - Írásai a Hírnök, (1923-26), Katolikus Világ (1923-44), Katolikus Naptár (1925-35), Szent Kereszt (1926-34) c. lapokban. 1930: a medgyesi Plébánia, 1933-36: az Erdélyi Ferencesek Útja szerkesztője. - Művei: Imelda. Egy boldog gyermek legendája. Az első szentáldozás emlékéül elbeszéli Wilmos Jeromos. Ford. Kolozsvár, 1927. - Tabula individuorum. 1933...1940. Kolozsvár.

 

Kory Mihály Ottó, OFM (Temesmóra, Temes vármegye, 1866. jan. 20. - Szászsebes, 1930. márc. 3.): tanár, tartományfőnök. - A gimnáziumot Temesvárott végezte, 1884. VIII. 30: lépett a rendbe. A teológiát Fogarason hallgatta. 1888. VIII. 31: ünnepélyes fogadalmat tett, XII. 28: szentelték pappá. Medgyesen tanító, házfőnök, Fogarason, Székelyudvarhelyen tanító, Marosvásárhelyt iskola igazgató. 1901: Medgyesen házfőnök, 1903: tartomány főnök. 1911: Brassóban, majd Szászvároson, Désen, Szászsebesen tanár. - 1885: Csiszér Elekkel és 4 társával a mikházi zárdában megkezdték a rendi reform bevezetését. 1898: tanácsosként a szigorúbb fegyelmet követelők szószólója. Tartomány főnökként modernizálta a tanulmányi házakat. - Írásai a Szent Ferenc Hírnöke c. lapban (1903-05); tartományfőnökként  körleveleket adott ki, gyermekszíndarabokat is írt.

 

LukácsIstván Manszvét, OFM (Csíkkarcfalva, Csík vármegye, 1892. jan. 1.- Esztelnek, 1958. júl. 24.): Erdély népmisszionáriusa. - A gimn-ot Csíksomlyón végezte. 1909. VIII. 2: lépett a r-be. Mikházán novícius, a filozófiát Medgyesen, a teológiát 1913-16: Vajdahunyadon hallgatta. 1914. XII. 18: ünnepélyes fogadalmat tett, 1916. V. 9: Gyulafehérvárott szentelik pappá. Vajdahunyadon, 1917: Désen, 1918: Medgyesen, 1919: Székelyudvarhelyen, 1920: Marosvásárhelyt hitszónok, itt harmadrendi igazgató. 1922: Csíksomlyón a humaniórák tanára. 1933: Szárhegyen misszionárius, helyettes  tartományfőnök. 1947-től mint a Szent Istvánról nevezett erdélyi ferences rendtartomány  őre a szárhegyi kolostorban élt. 1948: Szatmárnémetiben misszionárius. - Triduumok, nagyböjti beszédek, majd önálló népmissziók alkalmával a nép nagyon megszerette. A plébánosok állandóan ostromolták elöljáróit, hogy Lukácsott kaphassák missziók tartására. Bár csak fél tüdeje volt, több mint 500 népmissziót és lelkigyakorlatot tartott, sokszor hónapokon át megszakítás nélkül járva a falvakat és városokat. Sikerének titka mélységes hite, meggyőző szava és egyszerű beszéde volt. Szerette a szemléletes példákat, s szinte soha nem használt összetett mondatot. Egy Szent Antal-kilenced alkalmával mondott prédikációért rendszerellenes uszítás vádjával másfél évre bebörtönözték. 1951. VIII. 20: Máriaradnára hurcolták, 1951-58: Esztelneken kényszerlakhelyes. - Művei: Kegyhelyeink. Kolozsvár, 1926. - Ne légy babonás. 1-2. köt. Uo., 1929. - Népmisszió. Útmutató a népmissziót rendező főtisztelendő papság részére. Uo., 1931. - Arkangyal pallosa v. szabadulás az ördögi italtól. Uo., 1938. - Kövess engem. Missziós beszédei. 1-3. köt. Uo., 1939-41. - Álneve: Bátyád.

 

P. László Miklós Polikárp OFM. Nagygalambfalván született 1849. október 10-én. Tanulmányait Gyulafehérváron és Budapesten végezte. 1865. szeptember 3-án lépett a Ferenc-rendbe. 1872. augusztus 12-én szentelték pappá. Tanár volt a csíksomlyói gimnáziumban. Több ízben volt tartományfőnök. Rendi elöljáróként többször is részt vett Rómában az általános nagy gyűléseken. Csiszér Elekkel és Dáviddal elindította az erdélyi ferencesek megújító szellemi mozgalmát. 1909-ben testileg megtörten és legyengülve tért haza Rómából. A további 20 esztendőt állandó és súlyos betegségben töltötte. Ezt a keresztet nagy türelemmel és Istenben megnyugodva viselte. Legnagyobb fájdalma az volt, hogy misézni sem tudott. Végül már semmi ételt sem vehetett magához. Valósággal az éhenhalás okozta a halálát 1910. május 15-én a medgyesi Ferenc-rendi kolostorban rendtársai imája közben. Sírja a medgyesi római katolikus temetőben van, a kápolna jobb oldalán.

 

 

 

 

Szabó M. Attila