Back to top

Évközi XXIV. Vasárnap - Szeplőtelen Fogantatás Plébánia Medgyes

Római Katolikus Egyház: 

HIRDETÉS:

Október 5-én elsőszombati zarándoklatot szervezünk Csíksomlyóra. Kérjük részvételi szándékukat jelezzék a plébánia irodáján.

EVANGÉLIUM:

Abban az időben: A vámosok és a bűnösök Jézushoz jöttek, hogy hallgassák őt. A farizeusok és az írástudók zúgolódtak emiatt, és azt mondták: ,,Ez szóba áll a bűnösökkel és együtt étkezik velük.'' Jézus erre a következő példabeszédet mondta nekik: ,,Ha közületek valakinek száz juha van, és egy elvész belőlük, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet, s nem megy-e az elveszett juh után, amíg meg nem találja? Ha megtalálta, örömében vállára veszi, hazasiet vele, összehívja barátait és szomszédait, és azt mondja nekik: »Örüljetek, mert megtaláltam elveszett juhomat.« Mondom nektek, éppen így nagyobb öröm lesz a mennyben egy megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igazon, akinek nincs szüksége megtérésre. Ha pedig egy asszonynak tíz drachmája van, és elveszít egy drachmát, nem gyújt-e világot, nem sepri-e ki a házát, nem keresi-e gondosan, amíg meg nem találja? És ha megtalálta, összehívja barátnőit meg a szomszédasszonyokat, és azt mondja: »Örüljetek velem, mert megtaláltam elveszett drachmámat.« Mondom nektek, az Isten angyalai is éppen így örülnek majd egy megtérő bűnösnek.'' Majd így folytatta: ,,Egy embernek két fia volt. A fiatalabbik egyszer így szólt apjához: »Atyám, add ki nekem az örökség rám eső részét.« Erre ő szétosztotta köztük vagyonát. Nem sokkal ezután a fiatalabbik összeszedte mindenét, és elment egy távoli országba. Ott léha életet élt, és eltékozolta vagyonát. Amikor mindenét elpazarolta, az országban nagy éhínség támadt, s ő maga is nélkülözni kezdett. Erre elment, és elszegődött egy ottani gazdához. Az kiküldte a tanyájára, hogy őrizze a sertéseket. Szívesen megtöltötte volna gyomrát a sertések eledelével, de még abból sem adtak neki. Ekkor magába szállt, és így szólt: »Atyám házában hány napszámos bővelkedik kenyérben, én meg itt éhen halok. Felkelek, atyámhoz megyek, és azt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Arra már nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz, csak béreseid közé fogadj be.« Azonnal útra is kelt, és visszatért atyjához. Atyja már messziről meglátta, és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, nyakába borult, és megcsókolta. Ekkor a fiú megszólalt: »Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Arra már nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz.« Az atya odaszólt a szolgáknak: »Hozzátok hamar a legdrágább ruhát, és adjátok rá. Húzzatok gyűrűt az ujjára és sarut a lábára. Vezessétek elő a hizlalt borjút, és vágjátok le. Együnk és vigadjunk, hisz fiam halott volt, és életre kelt, elveszett és megkerült.« Erre vigadozni kezdtek.Az idősebbik fiú kint volt a mezőn. Amikor hazatérőben közeledett a házhoz, meghallotta a zeneszót és a táncot. Szólt az egyik szolgának, és megkérdezte, mi történt. »Megjött az öcséd, és atyád levágatta a hizlalt borjút, mivel épségben visszakapta őt« - felelte a szolga. Erre az idősebbik fiú megharagudott, és nem akart bemenni. Ezért atyja kijött, és kérlelni kezdte. De ő szemére vetette atyjának: »Látod, én annyi éve szolgálok neked, és egyszer sem szegtem meg parancsodat. És te nekem még egy gödölyét sem adtál soha, hogy mulathassak egyet a barátaimmal. Most pedig, hogy ez a te fiad, aki vagyonodat rossz nőkre pazarolta, megjött, hizlalt borjút vágtál le neki.« Ő erre azt mondta: »Fiam, te mindig itt vagy velem, és mindenem a tied. Most úgy illett, hogy vigadjunk és örüljünk, mert ez a te öcséd meghalt, és most életre kelt, elveszett és újra megkerült.«''

VERS:

A TÉKOZLÓ FIÚ ATYJA VISZONTLÁTÁSAKOR

 Scholz László

Atyám, ne fond karod nyakamra,

lágy ölelése fojtogat:

lehervadt régen orcám hamva,

tartsd vissza most a csókodat - 

mert vétkeztem Te ellened,

nem vagyok többé gyermeked!

Koldus vagyok, rongyos ruhájú, 

pazarló, léha, sőt vak is. 

Nem illet engem, csak a vályú,

megelégedném azzal is. 

Hagyd most a régit, fényeset - 

leszek legkisebb béresed.

Kiadtad már a rám eső részt,

nem jár nekem több semmi más.

Hogy ínséget láttam s törődést,

csak én, csak én vagyok hibás.

Eltékozoltam jussomat,

mindent, mit név és otthon ad. 

Ujjamra mégis gyűrűt húzol?

Díszesre váltod rossz gúnyám?

Szíved szerelme most is unszol

sok bánatjárta év után?

Ó, szív, atyai szív, örök!

Eléd roskadva megtörök.

Nagyobb a szíved, mint a vétkem,

mint ennen keblemben a vád.

Kivet mindenki, szomjan-étlen,

Te vagy most egyetlen barát.

Magam utálom, más kerül.

Te szeretsz híven egyedül.

Atyám, ölelj hát, csókold orcám,

édes, akár bocsánatod.

Kit visszavártál, bűne harcán,

fiad meghalt s feltámadott.

Óh, hív a ház! - add a sarut:

Ki elveszett, ma hazajut.

IGELITURGIKUS NAPTÁR: Szeptember

15. Kiv 32,7-11;13-14                        16. 2Kor 4,7-15                 17.1 Tim 3,1-13

     1 Tim 1,12-17                                    Jn 17,11b-19                     Lk 7,11-17         

     Lk 15,1-32         

18. 1 Tim 3,14-16                              19. 1 Tim 4,12-16

       Lk 7,31-35                                         Lk 7,36-50

20. 2Kor 6,4-10                                  21. Ef 4,1-7;11-13

     Lk 9,23-26                                        Mt 9,23-26

 

MISEREND:

Hétfő: 7,30 – Ioan, Virginia, Maria és Cristian

Kedd:  9,00 – Viorica és Manuela egészségéért

           18,00 – Kránics Anna és Dolhai Julianna

Szerda: 7,30 – Ioan, Virginia, Maria és Cristian

Csütörtök: 7,30 – Gheorghe és Ana

                18,00 -   Pex Erik

Péntek:  7,30 – Bugár István

             18,00 -  † Cserr János (30. évf.)

Szombat: 7,30 – Ioan és Liliana egészségéért

              18,00 – Gheorghe és Otilia