Back to top
Thaiföld, a mosolyok országa: 2. rész: Ayutthaya, a régi főváros

Hogyha megunták vagy éppen belefáradtak a bangkokinyüzsgő életbe, akkor a modern jelenből elmenekülhetnek a pompás múltba. Atörténelemmel teli hely, 85 km-re fekszik az új fővárostól, tökéletes alkalmat nyújt egynapos kirándulásra. Sok olvasó számára az Azutthaya névvalószínű semmit sem mond, viszont egy mesebeli helyről van szó, az ország régészeti gyöngyszeméről, mely a kambodzsai Angkor Wat-hoz hasonlít, az UNESCO Világörökséghez tartózik 1991 óta, és korszakot is neveztek el róla a thai történelemben (az 1350-1529 közötti éveket).

Ayutthaya nemcsak politikai főváros volt, hanem virágzó kereskedelmi központ, alapítása után pár évszázadon belül a világ legnagyobb városává (!) fejlődte ki magát. Ez a gyors fejlődés és növekedés elhelyezésének köszönhető, hiszen Kína, India és a maláj szigetvilág is a közelben találhatók. Amilyen gyors volt ez a növekedés, épp olyan hamar le is járt, a 18. században a burmaiak véget vetettek az aranykorának, felgyújtották és rommá döltötték. Egy újjáépítésre sosem került sor, ami ma fennmaradt, az csupán a fénykor maradványai: templomokat (stupa vagy chedi), tornyokat (prang), állványokat, falakatláthatunk. Mivel külön bejáratokkal rendelkeznek és el vannak kerítve, ezért mindenik helyre külön belépőt kell fizetni. Az ár kb. 50 Baht körül forog, mely nem tünik soknak, de összegyűlhet.

A turisztikai irodáktól is lehet vásárolnikirándulásokat, de ennél olcsóbb lehet, és ugynakkor viszontagságosabb ha vonattal, busszal vagy hajóval (ugyanaz a Chao Praya szeli át, mint Bangkokot)kelnek útra. Ha a sok szervezés és tervezés túl sok lenne, akkor ne csüggedjenek, van más megoldás is: válasszanak taxit vagy minibuszt. A szállódáknál általában lehet bérelni kisautót, előnye az hogy saját sofőr fogja mindenhova elvinni, ezáltal sok időt lehet nyerni, több idő marad a városnézésre. A kép, amit az ember magának kialakít erről a helyről, abszolut mássá alakul a helyszínen, a romok szét vannak szorva a város minden részén, körül vannak építve, eljutni egyik helyről a másikra kihívást jelenthet, egyfelől a távolságok, másfelöl a forgalom vagy a lehetséges hőség miatt. Ha gyalog vagy biciklivel vágnak neki a látogatásnak, ne feledjenek vizet vinni, a hidratálás ebben az esetben nagyon fontos.

Összesen kb. 50 épület lehet megcsodálni, az egyik legnagyobb és legjobban fennmaradt épületegyüttes a Wat Yai Chai Mongkon. A fő templomot több kisebb veszi körül, Buddha szobrokat láthatunk lépten-nyomon, köztük az egyik legnagyobb kinti fekvő Buddhát, melyet ünnepnapokkor egy aranyozott lepellel fednek le. Mivel egy vallásos helyről beszélünk, tilos bárhova is felmászni, tisztelni kell Buddha összes megjelenítését, a cipőt mindenhol le kell venni.

Wat Maha That az egyik legrégebbi és egyben az egykori királyi temlom, melyet 1374-ben építettek. A legmagasabb tornya volt, a 46 m prang a burmai támadáskor összeomlott. Ami megmaradt belőle az is hanyatlásba és feledésbe merült, ezért ma csak a nagyon szimmetrikus alapjait, lépcsőket és falmaradványokat láthatunk. Ha egy bizonyos helyen egy nagy tömeget látnak, akkor abban biztosak lehetnek, hogy megtalálták egy banján fa gyökereibe rekedt Buddha fejet. Nehéz lenne megtalálni azt a szobrot, mely a fejét “hagyta el,” ugyanis itt rengeteg fej nélküli alkotás található.

Egy másik említésre méltó templom, egyben sírként is használva volt, a Wat Ratcha Burana, jelenleg a legmagasabb pranggal rendelkezik, amit már a távolból fel lehet ismerni. Négy oldalát mitikus lények diszítik, meredek lépcsői vannak, de a korlátok segítségével könnyen meg lehet mászni. Az utóbbi időben befejezett restaurálási munkálatok sikeresnek bizonyultak, egykori szépségében gyönyörködhetünk.

A királyi palota maradványainál találjuk a Wat Phra Si Sanpeth templomegyüttest, mely a 3 stupájáról neves,  mindenik egy-egy király földi maradványait tartalmazza. Hogy egy igen fontos helyről van szó, onnan is látszik, hogy a tornyok sokkal magasabbak, mint a körülötte levők. Mivel a királyi család személyes kápolnájaként szolgált, ezért ez volt egyike azoknak a helyeknek, ahol szerzetesek nem lakhattak és csak bizonyos alkalmakkor voltak meghíva. Egy 16 méteres arany Buddha szobornak is otthont adott, viszont a burmaiak ezt is megsemmisítették.

A thaiföldi sorozat befejező részében az Andamán tengeri szigetekről olvashatnak: Phuket, a Phi Phi szigetek (Lee és Don) és Khao Phing Kan (James Bond sziget) kerül bemutatásra.

Toth Zoltán