Back to top

Kiskapusi krónika

Kiskapusi krónika

Kiskapus: 

A reformációra való készülődés a szeptember 19-i galériaavatásal nem ért véget Kiskapuson. Az elmúlt hónap, szeptember 23-án egy csaknem harmincfős csoport érkezett gyülekezetünkbe. Honismereti körúton voltak a szászföldön, és utolsó előtti állomásként meglátogatták a Kiskapusi Evangélikus-Lutheránus Egyházközséget is.

Papp Noémi vásárhelyi evangélikus-lutheránus lelkésznő vezetésével érkeztek. Megtekintették a pincegalériánkban levő kiállítást a gyülekezet múltjáról, valamint a fotókiállítást, melyek az evangélikus-lutheránus templomot  örökítik meg eddig még nem látott madártávlatból.

A kiállítás üzenete, hogy a mennyei látásmódot hozza emberközelbe, hogy mi emberek ne feledkezzünk meg arról, hogy van egy Mennyei Atyánk, aki gondot visel ránk, aki meghallgat, aki foglalkozik velünk, akinek fontosak vagyunk. A kirándulókat szeretetvendégséggel vártuk, fogadtuk és emlékezetes  élmény volt számunkra ez a gyülekezeti találkozó. Október a reformáció hava.

Ebben a hónapban filmklub keretén belül tekintjük meg Luther Márton életétről készült játékfilmet. Felelevenítjuk a konfirmációoktatás alkalmával elsajátított adatokat, hogy ne csupán száraz információk maradjanak, hanem azokat a mindeannapi életben is meg tudjuk élni. Különbséget tenni a szent és a világi között, emlékezni arra, hogy Krisztus tulajdonai vagyunk, bátran kiállni a hitünkért. Ezt senki nem vehetei el tőlünk. Csak azt vehetnek el tőlünk, amit mi odaadunk. A hitben való megerősödésre és megmaradásra ösztönöznek ezek az alkalmak, amikor együtt lehetünk és egyházunk történelméről tanulhatunk.

Október 22-én emlékeztünk meg az 1956-os események mártírjairól templomunkban. Hálát adva Istennek a bátorságukért, áldozatkészségükért, hiszen sok lelkész került akkor börtönbe, vagy halt meg a nemzet ügyéért. Példaadásuk világító mécses nekünk későbbi generációkbak, és ezt a lángot szeretnénk őrizni és tovább adni az utánunk következőknek is. Október 29-én ünnepeljük a reformáció 500 éves jubileumát. Az istentisztelet után a templomkertben almafát ültetünk. Evvel azt akarjuk kifejezésre juttatni, hogy reformátorunk, Luther Márton nyomdokain szeretnénk járni, aki azt mondotta, hogy: Ha tudnám, hogy holnap jön a világ vége, akkor ma még elültetnék egy almafát. Az almafa gyümölcsöt hoz. De majd csak később. A reformátor tudta, hogy Isten igazságos és ítélő Isten, mégis bízott abban, hogy másnapra az Úr meggondolja magát. Az elültetet almafa Isten kegyelmére és írgalmasságára emlékeztessen bennünket.

November 1-én halottainkra emlékezünk majd az esti vesperás istentisztelet keretén belül, amikor az ebben az egyházi évben elhunytakért gyújtunk majd egy gyertyát és adunk hálát Istennek azért a szeretetért, amit elköltözött testvéreinken, szeretteinken keresztül éreztetett velünk, ittmaradottakkal.

 

Horváth Csaba ev. lelkész (Kiskapus)