Babota Tibor medgyesi plébános sepsiszentgyörgyi káplánként találkozott Kalkuttai Teréz anyával. Személyes emlékeiről így ír:
„Nehéz elmondanom azt, amit érzek a szentté avatáshoz közeledve: öröm, hála, megilletődöttség… Eleven bennem első találkozásunk emléke, élménye. Több napot tölthettem egy szent közelségében, beszéltem vele, autóztunk együtt és imádkoztuk a rózsafüzért, egy asztalnál ültem vele. Féltett kincsként őrzöm köszönő levelét, melyet szolgálati időm végén hozzám intézett, keze írása ott van rajta, őrzöm a tárgyakat, a könyveket, amelyeket ajándékba kaptam tőle. Ezek másodlagos ereklyék, mondta az érsek úr.
