Mar, 2017/08/01 - 12:00am
Pár évvel ezelőtt már olvashattak arról, hogy mit lehet a legnagyobb görög sziget keleti részén és a fővárosban, Heráklióban tenni és látni, ezért a figyelmet most a szigeti nyugati részére szeretném terelni, mégpedig a harmadik legnépesebb városra, Rethimno-ra (ugyancsak ezen a részen található Chania városa is, mely nagyság szerint a második a szigeten). A harmincezer fős, életteli kisváros tökéletes választásnak bizonyul azok számára, akik pihenni, strandozni és lazulni szeretnének, de azoknak is, akik mindezek mellett a helyet is fel szeretnék fedezni vagy a sok százéves történelme iránt érdeklődnek. Ezen a téren is tartogat számos meglepetést a település és lépten-nyomon látni lehet a velencei, római és török hatást.
Az első dolog, amiért Rethimno ajánlott, az a csodálatos 12 km hosszú napozó, emiatt sosem tünik zsúfoltnak, annak ellenére, hogy rengeteg a nyaralni vágyó. Végig napágyakat és napernyőket lehet bérelni, napjára két ágyért és egy ernyőért 9 eurót kell fizetni, de ezt le is lehet alkudozni, ha minden nap ugyanarra a helyre mennek. A homok és a lassan mélyülő part mesebeliek, a víz hőmérséklete pedig több, mint amit remélni lehet – s ennél több már igazán nem is kell a tökéletes szabadsághoz. Itt nem árulnak folyton valamit, az egyedüliek, akik diszkréten próbálkoznak, és ezért nem tünik zavarónak, azok a masszázst ajánló ázsiai nők. Lépten-nyomon találni mini élelmiszerboltot, kávézót, vendéglőt vagy tavernát, ezért, ha bármire is szükségük lenne, rögtön meg lehet találni.
Mint minden görög városban, itt is bőven akad látnivaló. Természetesen nem annyira nevesek, de ha egy hetet töltenek itt, akkor mindeniket meg lehet keresni. Mivel távolságokról nem igazán lehet beszélni, egy kis sétával meg lehet közelíteni az óvárost és szintén gyalog be is lehet járni. Hogy mit lehet itt látni: bizánci és velencei templomokat, török mecseteket (pl. a Neratze mecset, ma egy koncertteremnek és a konzervatóriumnak ad otthont), számos kutat (pl. a Rimondi Kút, amely Rethimno egyik jelképének számít, főleg azért, mert egykor az egész város szükségleteit fedezte) és lenyügőző épületeket (pl. a velencei nemesség találkozópontja, a Loggia, mely 1930-ig a török uralom alatt mecsetként szolgált, most pedig a Régészeti Múzeum emléktárgyas boltja). A macskaköves, szűk utcácskák kora délutántól kezdve turistákkal vannak tele, ha mindezt el szeretnék kerülni, akkor egy alternatíva a pálmafás sétány. Hogyha ezt az utóbbit választják, akkor eljutnak a kis velencei kikötőig, melyet 1300 körül építettek és nem csak nappal, de este is látni kell, hiszen minden alkalommal más hatást kelt az emberben. A legjobb képeket a világítotorony (modelljeként a chaniai szolgált) mellől lehet készíteni, amely a kikötővel szemben van. Az elég kis kikötőn hamar át lehet sétálni, mondjuk a tömeg és szűk utcácska miatt is szedni kell a lábakat. Egymást érik a vendéglők, melyekről általában az a hír terjed, hogy csupán turistacsapdák. A tömeg mellett azt is egy negatívumnak lehet tekinteni, hogy elég rámenősen, sőt agresszíven próbálják becsalógatni az embert egy-egy helyre (ez amúgy a város legtöbb vendéglőjére érvényes).
Egy másik látványosságát Rethimnonak nem lehet nem észrevenni, messziről feltűnik, hiszen az ötszög alakú Fortezza nevű erőd a város fölött örkődik. A Paleokastro hegyre építették a velenceiek a 16. században, hogy megvédjék a krétaiakat a török támadások ellen. A belső udvar elég nagy, egy amfiteátrumot, a Szent Katalin templomocskát, az Ibrahim Han szultán mecsetet, fegyvertárat és néhány középkori romot lehet látni. A legjobb reggel vagy zárás előtt 1 órával menni (20:00 óráig tart nyitva), délben elbírhatatlanná válhat a meleg és nincs ahová elbújni a Nap sugarai elől (az egyedüli alternatíva a bejáratnál levő légkondis ajándékbolt). Elhelyezése miatt az egész várost, a kikötőt és a tengert is látni lehet, az itt készített képek pedig naptárba illőek. A belépő személyenként 4 Euró.
Akik gyorsan és kényelmesen látni szeretnék a fentebb leírtakat, azoknak két lehetőséguk is van. A kisvonat fél órás útra várja a túristákat, 10:30-tól 20:30-ig lehet vele utazni, minden félórában indul, 7 eurót fizetnek a felnőttek, 6 és 12 év között 3 eurót a gyerekek, 5 évig pedig ingyenes. Ugyanezzel a kisvonattal minden kedden és szombaton ellátogathatnak a sziget egyik legnevezetesebb kolostorához, a 13. századi Arkadi kolostorhoz. A másik variáns a hop on-hop off túrabusz, mely a központot 90 perc alatt járja be, több helyen is fel vagy le lehet szállni, ez 14 euró a felnőtteknek, a gyerekeknek 6 eurót kell fizetni.
Ha kedvük van a sziget további részeit meglátogatni, akkor számtalan lehetőség közül lehet választani, történjen az autóbérléssel vagy szervezett kirándulással. A már klasszikusnak számító városnezések mellett (Heráklió, Chania) érdekes napozókat (a fehér-rózsaszín homokos Elafonisi vagy a Preveli Palm, ahová egy zöld vizű folyó torkollik és pálmafák veszik körül), a Gramvousa szigetet, szurdokokat (a legnagyobb a Samaria) és megannyi hagyományos krétai falvat lehet látni.
Aki már több helyen is járt Krétán, az jóváhagyhatja azt a kijelentést, hogy Kréta olyan, mint egy kontinens: bármely helyen is járna az ember, mindenhol másvalamit lehet felfedezni, és főleg olyant, amire nem is vár.
Tóth Zoltán
