December 9-én, szombaton reggel indult útnak a medgyesi igen szép számú csapat Vízaknára, Szent László Történelmi versenyre, melyet a vízaknai református egyházközség Petőfi ösztöndíjasa, Bajusz Erika szervezett a környék fiataljai számára. Részemről köszönöm, hogy ott lehetettem. Jómagam, illetve még bővebben ösztöndíjas társam tollából pedig fogadják szeretettel a versenyről írt beszámolót.

Több hetes közös munka és készülés előzte meg a versenyt, és a tizenhárom kisdiákot számláló négy medgyesi csapatot a felkészítő felnőttek is elkísérték. A családias hangulatú program – természetesen a verseny izgalma és a tudás megmérettetése mellett alkalmat adott arra, hogy barátságok szövődjenek a gyermekek között. Mindemellett sokat tud adni egy olyan iskolán kívüli program, ahol a megszokott keretek átalakulnak és más oldalról is megismerhetjük társainkat – egyúttal diákjainkat, tanárainkat. A kedves fogadtatás után kezdődött a verseny, és bennünket felnőtteket– már csak az elfogultság kiküszöbölése végett is – szintén bevontak a játék lebonyolításába.  Minden egyéb kulisszatitkokról pedig kérdezzék meg a résztvevő gyerekeket! Én úgy hallottam, a verseny küzdelmei után – ráadásként - még a viccmesélés igazi nagyszebeni és a medgyesi hercegei és hercegnői az ebéd közben megvívták a nap legmókásabb szócsatáit. És hogy a kard vagy a korona került ki győztesen, annak járjon mindenki maga utána!

Ferencz Klaudia

 

„Mondják, soha nem volt Magyarországnak ilyen királya,
és földje sem volt oly termékeny utána.”

Bátor, hazaszerető, igaz keresztény, magas, erős, jó katona, jó hadvezér – ezek és ezekhez hasonló jelzők hangoztak el a „Szerintetek milyen volt Szent László királyunk?”- kérdésre a Szent László Üzenete Történelem Versenyen. A Szent László-emlékév kapcsán megálmodtam egy történelemvetélkedőt, melynek célja a nemzeti öntudat és identitáserősítésen túl az volt, hogy játékos formában szerettessük meg a magyar történelmet a gyerekekkel.

A megmérettetést a Szeben megyei általános iskolás gyerekek számára hirdettünk meg, 1-4. és 5-8. osztályosok számára. Összesen 7 csapat jelentkezett Medgyesről, Nagyszebenből és Vízaknáról.

Ez a vetélkedő rendhagyó módon igyekezett közelíteni a gyermekekhez és fiatalokhoz, segített, hogy ne évszámokat magolva tanuljunk történelmet. Mivel nagyon nehéz szórvány létben, megfelelő forrásanyagok, tankönyvek hiányában magyar történelmet tanítani, így összeállítottam egy összegző, leegyszerűsített nyelvezetű, mesés formában szerkesztett tananyagot. Igyekeztem úgy felépíteni, hogy szerethető, érdekes és értékes legyen, és elolvasása után tovább keresgéljenek majd a gyerekek a legendák és a történelmi tények után.

A vetélkedőt a Református Templom Gyülekezeti Otthonában szerveztük meg. A megnyitón Csiki-Mákszem Lóránd tiszteletes úr köszöntője után én is üdvözöltem vendégeinket. Köszönetet mondtam együttműködőinknek: a Báthory István Általános Iskola igazgatójának, Szederjesi Györgynek, a Református Egyházközség lelkipásztorának, Székely Zoltán Mártonnak és a Katolikus Egyházközség plébánosának, Babota Tibornak. Olyan segítőket állítottak maguk mellé, mint Orosz Orsolya tanítónő, Pocan Ildikó, Seicean Ildikó és Foszner Korodi Ildikó tanárnők, valamint Csiki Szabolcs segédlelkész. A nagyszebeni csapatot Varró Margit tanítónő és Varró Sándor tiszteletes úr segítette. Az ő munkájukat pedig a gyermekek szülei támogatták, ami szintén nagyon fontos.  A köszöntés után megnyitottuk a Szent László történeti kiállítást, melyet a Nemzetpolitikai Államtitkárság jóvoltából kaptunk erre az alkalomra. Szent László király, a hit bajnoka, a haza hőse című kiállítás a Szent László-év központi tárlata. 12 tablóból áll, melyek több témakör alapján mesélik el és foglalják össze Szent László életét. 

A verseny két részből állt. Az első fordulóban állomásokon kellett feladatokat megoldaniuk, képkirakó, szókirakó okozott fejtörést, az azt követőn Árpád-házi királyokkal találkozhattak. A negyedik állomáson a királyokat egy rájuk igaz állítással kellett összepárosítaniuk. Utolsó feladatként Ki vagyok én? kártyákat kaptak, ahol szintén királyokat kellett beazonosítaniuk. A másik három csapat egy játékpályán haladt végig velem, mely során 3 kérdésre kellett felelniük, a kérdéseket el lehetett rabolni egymástól, így még izgalmasabb versengés alakult ki. Volt kakukktojás keresés, volt Szent László legendát ábrázoló kép kiszínezése, és a legenda elmesélése, illetve volt a kisebbeknek hibakereső, a nagyobbaknak pedig szöveg kiegészítés. A verseny utolsó részeként kvíz kérdések vártak rájuk. Minden csapat nagyon ügyesen szerepelt. Látszott rajtuk, milyen lelkesen tanulták Szent László életét, a róla szóló legendákba a kisebbek és a nagyobbak egyaránt beleélték magukat. A verseny után egy közös ebédre került sor, tiszteletes úr viccesen azt mondotta, Szent László pecsenyét fogyasztunk, Szent László füvével megszórva, persze nagy kacagás tört ki. 

Ebéd után volt eredményhirdetés, nagyon szoros verseny alakult ki. Az 1-4. osztályos kategóriában kettő harmadik helyezést (medgyesi és vízaknai csapat) és kettő második helyezést (medgyesi és nagyszebeni csapat) is oszthattunk. Az első helyet az egyik vízaknai házigazda csapat vihette el. Az 5-8. osztályos kategóriában két medgyesi csapat indult, így első és második helyet osztottunk. Az oklevél mellett mindenki kapott egy értékes ajándékkönyvet, valamint egy Szent László kifestőt és Szent László király c. legenda mesekönyvecskét. Büszke vagyok a versenyen szereplő gyerekekre. Hiszem, hogy minden csapat, gyermek és felkészítő egyaránt boldogan és elégedetten tért haza, egy szép, közös együtt töltött nap emlékét a szívébe zárva. A Szerintetek mit üzenne ma Szent László nekünk? - kérdésre pedig sok nagyszerű válasz és gondolat született, a kedvenceim: „Szeressük Istent, aki megsegít minket. Védjük és szeressük egymást, a magyarokat. Imádkozzunk és Isten meghallgat minket. Bátran álljunk ki a magyarságunkért!”

Bajusz Erika, Petőfi Sándor ösztöndíjas, Vízakna