Back to top

Arról, amikor Resti Kornél Medgyesen járt, régi barátjánál, Petőfi Sándornál

Arról, amikor Resti Kornél Medgyesen járt, régi barátjánál, Petőfi Sándornál

Medgyesi MADISZ: 

„Resti Kornél, régi barátunknak, Petőfi Sándornak a meghívására érkezett Medgyesre, és szokásához híven a bohém, vidám, kora nyá(r)esti hangulatot hozta el kalapjában. Érthető módon némi szomorúság nyomokban fellelhető volt benne. Miközben a volt rendház felső ablakából nézelődtem, egy egészen rövid pillanatra az Adrián éreztem magam újra. A szinte mediterrán fényekben úszó virágos udvar felett rácsodálkoztam, mennyi szépség is rejtőzik ebben a színes, tornyos szász városkában. Épp ezért izgatottan várom Petőfi barátom részletes beszámolóját, akinek nem két napot, hanem kilenc hónapot volt szerencséje itt tölteni.” – így tudósít K. Rezső, a május 25-i koncertről levelében, melyet utólagosan és nagy meglepetésünkre juttatott el a Nagy-Küküllő szerkesztőségéhez.

A belső információk szerint a kecskeméti zenekar kénytelen volt Kornél segítségével elkötni egy – egyébként sötétített ablakos, ultramenő, álom - Mercédesz kisbuszt a turné megkezdéséhez, mivel az utazáshoz használni tervezett régivágású jármű csütörtökön mondott csütörtököt: megvált szeretett ékszíjától. Többször is.

Így csak pénteken hajnalban érkeztek meg Medgyesre, a hosszú és kalandos út után. A zenekar tagjai fáradt tagjaikat két óra alvás után kávéval és néhány fárasztó szóviccel rázták fel.

Pénteken délelőtt a plébániaudvarba várták a báthorys diákokat és tanáraikat, akiknek elmesélték többek között a szomorú szerelmes Jancsi bohóc történetét, kipróbálták a zugligeti libegőt és a klottgatyájuk foltját is közös erővel felfedezték fel a diákokkal.

Este pedig a felnőttebbek lehettek tanúi (majd később aktív résztvevői) néhány kortytárs találkozásának. A zenekar Cseh Tamás, Weöres Sándor, József Attila, Ady Endre, Babits, Appolinaire, Rimbaut és természetesen Petőfi Sándor és Kornél legkedvesebb verseit, dalait és szerenádjait hozta el a medgyesi közönségnek, és utólag is szívből remélik, elnyerték tetszésüket. Mindenestre a sorok közötti kuncogásból a kiváló, sorok közötti olvasásra következtettek, amit az óta is jóízűen emlegetnek.

Az est végén a szervező ösztöndíjas, Ferencz Klaudia is meglepetésben részesült. Mentora, Balázs Botond, fogadószervezetének képviseletében (is) elbúcsúztatta őt. Mint az ösztöndíjas később elmondta, élete egyik legszebb 9 hónapja van mögötte, és ezért nagyon hálás mindenkinek, akit itt megismerhetett. De ennek még ülepednie és érnie kell, így erről bővebben a következő lapszámban fog nyilatkozni.

A koncert utáni, nem hivatalos program során jóízű és vidám beszélgetések zajlottak este 11-ig még a plébániaudvarban, majd a városnézés sem maradhatott el. Igaz, rendhagyó formában és inkább az éjszakai városra csodálkozhattak rá. Annyit el kell árulni, hogy hajnali kettőkor már nem csak a várost nézték volna a zenekari tagok, de fáradtságuk megakadályozta őket: már csupán néztek, de nem láttak. Szerencsére Kornél felbukkant az egyik várfal mögül, és hazakalauzolta őket.

Többen kérdezték a szervezőket, hogy hivatásos zenészek –e vendégeink, így annyit még elárulunk, hogy leginkább nem, vagy talán mégis. Mátét, aki leginkább kalapban énekelt és az átvezető szövegeket hallhattuk tőle, több könyvkiadó várta vissza tovább szerkeszteni és írni, Miklóst a Kodály Intézet könyvtárának zenepedagógiai könyvei, kottái és olvasói hiányolták, Annát a Zeneakadémia tanárai és a vizsgaidőszak várta nagyon haza, Soma pedig utolsó napjait töltötte az iskolapadban, a faipari szakon, ahol legutóbb vizsgamunkáját mutatta be, egy saját kezével készített sakkozóasztalt. A zenekar tiszteletbeli tagja, János volt, Anna bátyja, aki hősiesen vállalta a turné koordinálását az utakon és a parkolás után egyaránt.

Kornél szívből köszöni a meghívást, egyik legszebb emlékű koncertjeként emlékszik vissza a medgyesire, hiszen egyúttal Szászföldet és Erdély eddig ismeretlen miliőét is megismerhette, mellyel régi álma teljesült.

A fotókat köszönik Kiss Noéminek. Az estért (és az elmúlt 9 hónapért) pedig köszönet mondanak a Petőfi Sándor Programnak, a Medgyesi MADISZ-nak, a Római Katolikus Plébániának és még sok-sok mindenkinek.

A cikket jegyzi Kornél inkognitóban jelen lévő régi barátja: K.R.