Isten Igéje a Példabeszédek könyvéből szólt hozzánk idén anyák napján a kiskapusi evangélikus templomban. “Őrizd meg, fiam, atyád parancsolatját, és anyád tanítását el ne hagyd. Kösd azokat szívedre mindenkor, fűzd a nyakadba.Valahová mégysz, vezérel téged, mikor aluszol, őriz téged, mikor felserkensz, beszélget te veled.Mert szövétnek a parancsolat, és a tudomány világosság, és életnek úta a tanító-feddések”.(6,20-23) Meghatódottan hallgattuk a Szentírás kijelentését, parancsát és ezen az ünnepi alkalmon magunkba tekintve azon gondolkodtunk, mennyi mindent szoktunk megőrizni, emléktárgyaktól kezdve fényképekig. Most az Ige egy más természetű megőrzésre buzdított valamennyiünket. Parancsolat és tanítás megőrzésére. Lélekben nem feledkezünk meg a nagy parancsolatról sem: „Szeresd az Urat, a te Istendet, és szeresd felebarátodat, mint te magadat,”mert ebből táplálkozik az édesanyák tanítása. Akik tanítják gyermekeiket, táplálkozni, járni, később a tudományok, írás-olvasás elsajátításában, és nem utolsó sorban az imádságra. Az ünnepi műsorban kisiskolástól kezdve nyugdíjasig részt vettek a gyülekezeti tagok énekkel, szavalatokkal. A kisebbek még kézműves meglepetést is készítettek anyukának-nagymamának. Egyaránt szóltak a hála és köszönet szavai a régi édesanyáknak, és a fiataloknak, a már átköltözötteknek és a még velünk ünneplőknek. A szavalatok során hangsúlyossá vált az az érzés, hogy milyen nagy és felbecsülhetetlen érték az, ha van hova és van még kihez hazamenni. Egy egy szál virággal tettük ünnepélyesebbé együttlétünket, amely szeretetvendégséggel zárult.

Horváth Csaba lelkész