VI. alkalommal zártuk sikeresen Vasárnapi iskolás, anyanyelvi gyerektáborunkat. Azért írom, sikeresen, mert, bár jobb mindig lehet minden, mégis elégtétellel tölt el bennünket, szervezőket (reméljük a résztvevőket és a szülőket is) a végeredmény: épp megfelelően volt meleg, hogy ne olvadozzunk, épp megfelelően volt hideg, hogy ne fagyoskodjunk (főleg a szombati kiránduláson), épp megfelelő számban vettek részt gyermekek, hogy gondmentesek legyenek a tevékenységek és épp megfelelő mértékben kaptunk segítséget a tábor megszervezéséhez, sikeres kimeneteléhez.

A célunk ezzel a tábori hagyománnyal, hogy unitárius gyermekeink szórakoztató és foglalkoztató körülmények között ismerkedjenek vallásuk szokásaival. Ezt teljes körű oktatással igyekezünk megvalósítani azáltal, hogy beépítettük ebbe a célba az anyanyelvi, ének-zene, sport, csapatépítő és kreatív tevékenységeket. Így, végülis, bárkinek nyitottá tettük a jelentkezést, hiszen a maréknyi unitárius gyerek mellett nyugodt lélekkel megfér(t) a játékos tanulásra vágyó maréknyi magyar gyermek is.

A foglalkozásokat elméleti és gyakorlati tevékenységek alkották. Például: barátságról és boldogságról beszéltünk. Imánkba, amit közösen alkottunk meg, belefoglaltuk mindazt, ami nekünk örömöt szerzett. Majd hálaborkánokat kézimunkáztunk kedvenc irodalmi és bibliai idézeteinkből, amelyek ezt a témát megragadták.

Énekeltünk, akrosztikont alkottunk, szódetektívest játsztunk, amikor egy óriási betűrácsban szavakat kerestünk, közös mesét foglamaztunk meg, ami bohókás és fantasztikus lett. Reggeli mozgásként labdákat röptettünk a szivárvány ernyőnkön, de olasz konyhamesterek is voltunk, amikor pizzát gyúrtunk egymás hátán. Társasjátékoztunk a Játszma.ro jóvoltából és pólókat festettünk egyedi mintákkal. A szombati napot szülő-gyerek-nagyszülő kirándulással töltöttük. A vásárhelyi állatkertben vettünk részt „állati jó” gyermekfoglalkozáson, amelynek jutalma, csakis a bátraknak, kígyósimogatás volt Halmágyi Ildikó foglalkozásvezető irányításában. Az Unitárcoop és a Bolyai téri Unitárius Egyházközség szervezésében pedig gyöngyékszereket, -kulcstartókat fűztünk.

Hamar eltelt e néhány nap, de vasárnap sem szomorkodtunk. Miután egy rövidke műsorral bemutattuk a templomban, hogy mivel is töltöttük a tábori napokat, végre sor kerülhetett a várva várt díjkiosztóra. Csak és kizárólag azok kaptak jutalmat, akik ügyesek, segítőkészek, türelmesek, megértők voltak – vagyis mindenki, hiszen fantasztikus gyerektársaság kovácsolódott össze e néhány nap alatt. Ugyanitt jutalmaztuk az akadályverseny nyerteseit és a szókereső legszemfülesebbjeit. Színes, apró kis figyelmességek voltak a meglepetések, amik szívből jöttek.

És, végülis, erre törekedtünk egész tábor alatt, minden levetített rövidfilmmel, minden megfogalmazott akrosztikonnal, hogy az apró örömöket tanuljuk meg értékelni. Ahogy a hálaüvegünkben írta Móricz Zsigmond idézete: „Az öröm abból ered, hogy valaki meg tudja látni azt, ami szép és jó az életben”, és így válik boldoggá. Ez pedig fontos, hiszen „Boldogok a szelídek, mert ők birtokolják majd a földet (…). Boldogok a tisztaszívűek, mert ők látni fogják Istent.” Máté 5, 5-8

Reméljük, hogy sikerült a gyermekeknek is örömteli, boldog perceket gyűjteniük e pár nap alatt. Mi köszönjük az aktív részvételt nekik, az adományokat mindazoknak, akik felajánlották, a támogatást a Küküllői Egyházkörnek, a Communitas Alapítványnak és az Erdélyi Unitárius Egyháznak. A bőséges tanácsokért is hálásak vagyunk a medgyesi RMDSZ-nek és MADISZ-nak, kedves híveinknek, akik besegítettek sátrat felépíteni, tevékenységet levezeni, zárónapra süteményt sütni, és az ifjúsági egyletből Bíró Beatrixnak, Fodor Tibikének, hogy segítségkérésünket meghallgatták, eljöttek és mindenben besegítettek. Nemes az ők részükről.

Kívánjuk, hogy e néhány nap szolgáljon egymás iránti barátságunk, büszkeségünk és hálánk megerősítésére! Napsütéses szünidőt és élménydús heteket hozzon mindenkinek a nyár!

Márkos Hunor-Elemér, unitárius lelkész