Mie, 2018/12/12 - 11:58am
A körútunk második napja kicsit zsúfoltnak tünhet a sok állomása miatt, de az időt jól be lehet úgy tervezni, hogy egy kellemes napban legyen részük. Az első megálló Piatra Neamț, magyar neve Karácsonykő, megyeszékhely rangúváros. A fontosabb emlékműveket egy helyen találjunk meg, sokat nem kell a városban bolyongani, csupán a Fejedelmi Udvart keressék (Curtea Domneasca). Az István-tornyot tartják a város jelképének, a 15. században építették, az egyik legszebb épülete a városnak. Első megtekintése furának tünhet, mert csupán egy toronyról beszélünk egy tér közepén. Nem annyira magas, ezért könnyen fel lehet menni a tetejéig egy belső lépcsőn, ahonnan az egész városról egy elég jó kilátást kapunk. Ugyancsak itt van a Keresztelő Szent-János templom is, egykorú a toronnyal és jó példája a moldvai építészeti stílusnak. Két múzeumot is meg lehet itt látogatni, ha az idejük megengedi: a természettudományi es történelmi múzeumokat. Talán a legérdekesebb aktivitás, mely kicsinek és nagynak óriási élményt nyújthat, az a szinte 2 km hosszú zárt kabinos libegő, mely csupán tíz éve műkődik, de annál nagyobb sikernek örül. Az indulás a vonatállomáson található, a város nagy részét átszeli, a végállómás pedig a 632 m magasan levő Cozla dombon van, ahonnan jól látszanak a Csalhó csúcsai.
Az északra vezető úton, 40-km után két neves kolostort látogathatnak meg: a Văratec és az Agapia. A Văratec országunk legnagyobb apáca kolostora, jelenleg 400-an lakják. Az 1785-ben alapított kolostorba egy masszív harangtornyon keresztül lehet bemenni. Központi részt foglal el és egyben a legfontosabb temploma a Boldogasszony nevet viseli, egy relativ kicsi, sötét templom, tele szebbnél szebb ortodox ikonokkal. Érdekes módon, az egyik leghíresebb lakója nem egy apáca volt, hanem egy költő, Veronica Micle, aki két hét itttartozkódás után, csupán 39 évesen, öngyilkos lett. Egy kőhajtásnyira innen találjuk az egész tartomány legismertebb épületét, Agapia kolostort, ahol a szépművészetek kedvelői a mennyben fogják magukat érezni, ugyanis Nicolae Grigorescu több festményét is meg lehet itt csodálni.A kolostor egyik legjobb leírása Alexandru Vlahuta írótól származik, akinek emlékháza a kolostoron kívül található: „a négyszögletes udvart zöld füvecske borítja, amelyet a kolostor fehér, tiszta, csendes szobái öveznek. Az udvar közepén fényesen magaslik a nagy templom, melyet belül Grigorescu mesterünk festett.”
A kolostorok után a következő megálló Humulești, mely tulajdonképpen Németvásár (Târgu Neamț) egyik negyede. Amiért itt megéri megállni, az nem más mint Ion Creangă emlékháza, az a hely, ahol született és gyerekkora nagy részét töltötte a népszerű író. Azon ne csodálkozzon senki, hogy ez a kis múzeum Neamț megye egyik leglátogatotabb helye. Könnyen rá lehet találni a házra, még akkor is, ha körülötte más épületek vannak: kerítése fonott vesszőböl van. A fagerendás házikónak két helyisége van, a szobának megpróbálták visszaadni eredeti állapotát és korának hűen berendezni. Az emlékház mellett egy kis tematikus parkban lehet Creangăáltal a Gyerekkorom emlékei”-ben vagy egyéb mesékbenleírt szereplőket látni (ez volt amúgy Románia első ilyen jellegű parkja): a kecskét és a három gidót, a vénasszony és vénember lányait, a rászedett medvét vagy a kiskakas két krajcárját. A Creangă emlékház és a park a felnőtteket saját gyerekkorúkba repiti vissza, a gyerekek pedig megismerhetnek, felfedezhetnek egy számukra új világot.
Egy újabb kiábrándulást Németvásár okozhat, ahol nem éri meg elidőzni, a városban nem lehet semmi érdekeset látni. Inkább a jeleket keressék, melyek egyenesen Moldva egyik legfontosabb történelmi emlékhelyéhez vezetnek: a Neamț várához. Mivel egy dombon helyezkedik el, autóval nem lehet megközelíteni, de egy nagy parkolóban lehet az utazókat hagyni, onnan pedig gyalog folytatni az útat. Ez az út elég meredek és egy erdőn vezet át, ha meleg van, jót tesz az árnyék, viszont ha esős az idő, nagyon csúszossá válhat. A XIV. sz. épült várba egy fahídon keresztül lehet bejutni, melyet vaskos kőoszlopokra építettek.Fénykora egy századdal később volt, III. (Nagy) István uralkodása ideje alatt. Furcsának tünhet a kis kapuja a vár méretéhez képest, de ha arra gondolunk, hogy a török hódítások ellen volt kigondolva, máris egy logikus magyarázatot kaptunk. Az erődítménynek egy nagy belső udvara van, különféle termek veszik körül két emeleten (kivétel az északi fal, ahol nem talalható egyetlen terem sem). A termek nagy részét meg lehet belülről is nézni, de azért nagy elvárasaik ne legyenek, mivel nagy részük üres. Ha jó fantáziával rendelkeznek, akkor nem nehéz elképzelni, hogy milyen volt a konyha, a tanács terem, fegyverek terme vagy a tömlöc.A legtöbb termet a katonák számára létesítettek, az uralkodók csak veszély esetén laktak itt. Az emeleten lévő déli irányú teraszról jól be lehet látni az egész váratés a környező tájat is.
Toth Zoltán
