Négy héttel ezelőtt gyújtottuk meg az adventi koszorúinkon a gyertyákat, mintegy jelezve azt, ha ki nem is mondva, hogy ez a láng utat szeretne mutatni az adventi homályban mindannyiunknak, hogy elérjünk e fény segítségével betlehem fényességébe.

A Karácsony ünnepén felvetődik a kérdés, vajon miről beszél ma a karácsony?

Történt valahol a nagyvilágban, hoyg egyik édesanya ikergyermekeknek adott életet és mivel kora szülöttek voltak inkubátorba kellett tenniük őket külön-külön, hogy fejlődjenek. És nagy szomorúságukra az egyik gyerek nem fejlödőtt. Az orvosok tehetetlenek! Az egyik apáca engedély nélkül az egészséges gyereket odatette a testvérke mellé a másik inkubátorba. És valami megváltozott! Az egészséges gyerek kicsi kezével megfogta a beteg testvért és az óráról órára jobban lett és meggyógyult. Ekkor kezdődött el a megfigyelés után egy új gyógymód. Így nevezik ma: a szeretet terápiája.

 Valami ilyesmi történt velünk is. Ahogyan a Zsidókhoz írt levélben olvassuk: Az idők teljességében Isten elküldte az Ő egyszülött Fiát gyermekként közénk, azért, hogy a beteg emberiséget magához ölelje. Hogy elhozza az ég üzenetét és a mennyei atya ajándékát, a Szeretetet, és az ő szeretetével gyógyítsa emberi beteg szíveinket, lelkeinket és felemeljen bennünket.

Már a 20-as években nagy magyar költőnk Ady Endre egyik karácsonyi költeményében bele sírja a magyar lelkekbe: beteg a világ nagy beteg! Hatalmas ég új Messiást küldj! Aki újra eljön beteg világunkba és az ő szeretet terápiájával gyógyítja elgyengült akaratunkat, a bűn által kikezdett életünket. Újra elhozza az ég legnagyobb ajándékát a szeretetet, hogy elteljen az egyén, elteljen a család, elteljen a társadalom ezzel a csodálatos szeretettel. Azt hiszem mindannyian átérezzük ki ki a maga lelkében, környezetében mennyire szükségünk van nekünk a Karácsonyra. Mert a karácsony nem egy reklámfogás!

A karácsony nemcsak egy külsőség, egy évről évre visszatérő ünnep, amelyet aztán néhány nap múlva elfeledünk, hanem a karácsony Valóság!

Egyszer egy édesapa mesélte, hogy az ő városukban egy gyönyörű szép betlehemet állítottak fel és a kisgyermekükkel mindennap megnézték a betlehemet, egészen addig a napig, amíg elmúlt a karácsony s lebontották a betlehemet. S a kisgyermek, amikor nagy csalódottan keresi Jézuskát, megkérdezi édesapjától, hol van a Jézuska? És azt válaszolta az apa: Fiam a Jézuskát eltették jövőre!

Nem ez a karácsony! Nem lehet az, hogy ma ünnepelünk és holnap újra sír a lelkünk! Nem lehet az, hogy Jézus Krisztus az első karácsony éjszakáján földre jött azért, hogy szeretet tanítson nekünk és mi elzárjuk őt. Eltesszük jövőre, hogy majd talán jövőre ilyenkor is találkozzunk vele. Utána maradjon minden a régiben!

Jézus azt akarja és akkor lesz igazán a karácsony ünnep mindannyiunk számára, ha haza visszük őt! Nem elzárjuk, hanem a szívünkbe fogadva visszük. Visszük családi otthonainkba, hogy a zűrzavar után békesség szülessen meg. Visszük a hivatalokba, hogy az ő igazságossága, békéje, szeretete mindennap, az élet minden órájában eltöltsön bennünket, segítsen, éltessen, növeljen és megszenteljen. Ezért jött el Krisztus az első Karácsony éjszakáján, hogy Emmanuel legyen! Mindennap velünk legyen az Isten!

Vajon, méltók vagyunk-e eme nagy kitüntetésre?

 A legenda szerint, a pásztorok, úgy ahogy az evangélium is írja felkerekednek és meglátogatják a betlehemi gyermeket. Mindegyik valamilyen kedves ajándékkal kedveskedik, az egyik pásztornak azonban nincs semmi ajándéka. És, hogy a Szűzanya a pásztorok ajándékát át tudja venni, ennek az üres kezű pásztornak a kezébe, ölébe teszi a kis Jézust. Mi vagyunk ezek az üres lelkű pásztorok mindannyian. És a Szűzanya ezen a karácsonyi ünnepen is nekünk akarja adni Jézusát, azért, hogy ez a Jézus velünk legyen, mert nekünk szükségünk van az Isten fiára! Szükségünk van a megtestesült Igére, hogy Ő legyen ebben a zűrzavaros eszeveszett világban az út, akkor, amikor az Igazságot s az igazságainkat lábbal tiporják vagy mi magunk is lábbal tiporjuk. Ő legyen az igazság és mindannyian életet akarunk, azért jött hisz ő mondotta „azért jöttem, hogy életük legyen és ez az élet bőséges élet legyen”.

Kedves olvasó.  A karácsony akkor lesz igazán bensőséges ünnep, hogyha az ünnep elmúltával is Karácsony van szívünkben. Azt mondotta egy kis hittanosom: úgy szeretném, ha mindennap karácsony lenne! Rajtunk áll és ezért Karácsony ünnepén leborulva a betlehemi jászol előtt ősi énekünkkel kérjük, imádkozzuk, könyörögjük: kis Jézus! Ne vess meg bennünket! Hallgasd meg buzgó kérésünket. Jászolodnál fogadjuk, hogy a vétket elhagyjuk.  Kis Jézus! Ne vess meg, hallgass meg. Ámen.

E néhány gondolattal kívánok a magam és munkatársaim nevében áldott, békés, boldog, kegyelemteljes karácsonyi ünnepet!

December 24.-én este 9 órától kezdődik a pásztorjáték és az ünnepi szentmise.

Medgyes, 2021 Karácsonyán                                                                                                                                                                                                                                           Boga Norbert, segédlelkész