A Mihai Viteazul (Zekesch) utcában az utcavonaltól bennebb helyezkedik el az utcára merőlegesen elhelyezett nagyméretű teremtemplom az északról hozzá csatlakozó, belső udvar köré szerveződő egykori kolostorral, amelynek egy része ma a Városi Múzeum helyiségeinek ad helyet.

A széles hajó és a korszakban elterjedt módon nyújtott a nyolcszög öt oldalával záródó szentély térosztású templomhoz a hajó két keleti boltszakaszának hosszúságában egy szintén a nyolcszög öt oldalával záródó kápolna csatlakozik. Az épület tömegét egy a sekrestye fölé épített gótikus torony uralja. A templom külső képe nagyrészt őrzi a középkori támpillérekkel jellemezhető megoldásokat. Nyugati homlokzatát két átlós támpillér támasztja, főbejárata elé historizáló jellegű portikusz ugrik. Kettős nyugati kapuzatának profilképzése, egymásba metsződő tagozatai, oromzatos kialakítása a Farkas utcai templom nyugati portáléját idézik, de párhuzamaival találkozhatunk a közeli Berethalom plébániatemplománál is. A templom belső terének jellegét a hajó barokk és a szentély későgótikus építészeti kialakításának kettőssége határozza meg. Széles hajójának terét zömök falpillérekre támaszkodó hevederekkel elválasztott fiókos dongaboltozat fedi, míg szentélyében megmaradt az eredeti, konzolokra lefutó hálóboltozat. Míg a hajó esetében a középkori ablaknyílások helyét félköríves barokk ablakok vették át, a szentélyben fennmaradtak a halhólyagdíszes, későgótikus csúcsíves ablakok. A hajó nyugati részét egy középen ívesen kiugratott gazdag stukkódíszítéssel borított karzat foglalja el. A hevederekkel három fiókos dongaboltozatos szakaszra osztott karzat alatti rész boltmezőit szintén finom aranyozott stukkók díszítik, főként kagyló- és indadíszítésekkel. A karzat párkányán kerubfejekkel díszes falazott mellvédjének két oldalán harsonát fúvó angyalalakok jelennek meg, középen pedig a rend kartusba írt domborműves jelvénye fölölt a készíttetőkre vonatkozó felirat látható egy medaillonban. A medaillon felső részét Haller János kormányzónak és feleségének Dániel Zsófiának a szintén stukkóból készült címere zárja. A felirat:

E
MUNIFICIENTIA
Excellentissimi Domini Domini Comite
JOANNIS HALLER de HALLERSTEIN
Principatus Transylvaniae Gubrnatoris
ac
CLARAE Consortis Ejusdem Excellentissimae Dominae
SOPHIAE DANIEL
SvrreXere ChorVs ForniX a DiaCsaCabeLer
 SIC tria sincerino Clarior aVIa Deo.

A hajó berendezésének legfontosabb darabjai a jelenlegi színvilágukban átfestett szószék és a két mellékoltár. A hajóból mellvédes feljárattal ellátott szószék mellvédjén a négy evangélista festett képe látható, a koronáján Krisztus alakja áll. A két mellékoltárt a templom újjáépítésének két jelentős patrónusa báró Bornemisza János és a kolostor világi szindikusa Szentiványi Mihály állíttatta. Mindkettő hasonló szerkezetű: a menza fölött áll a két-két oszloptól szegélyezett központi vászonkép a dedikációs szent képével, fölül csavart oszlopoktól szegélyezett oromzatban két szobor vesz körül egy újabb ábrázolást. Az északi oltárt a rend alapítójának Assisi Szent Ferencnek állíttatta Szentiványi Mihály, akinek címere látható a Ferencet a Szűzanya és Jézus előtt ábrázoló oltárkép fölött. A déli mellékoltáron Bornemisza Jánosnak és feleségének címere jelenik meg a Páduai Szent Antalt megjelenítő oltárkép fölött. Szent Antal a megrendelő egyik kedvelt szentje lehetett, ugyanis szintén neki szentelte legfontosabb erdélyi rezidenciájának, görgényi kastélyának kápolnáját a benne található oltárral együtt. A hajó két oldalán még három barokkon mellékoltár áll, átfestett szerkezettel. Közülük a Szent Család és a Szent Kereszt tiszteletére állítottak őrzik barokk festményeiket, a Szent Erzsébetnek szentelt oltár középképe 19. századi.
A Haller család temetkezési kápolnájává átalakított déli kápolna belsejében ma Lisieux-i Szent Teréznek szentelt oltár áll. Az eredetileg Nepomuki Szent János titulusú barokk oltár két oldalán segítő szentek szobrai (Sebestyén. Nepomuki János. Szent Ignác és Rókus), oromzatában a Szentháromság látható. A kápolna újjáépítője és az oltár megrendelője Haller János és Dániel Zsófia volt. Erre utal aranyozott kettős címerük az oltár koronázópárkányán. valamint a kápolna szentélyzáródásának boltozatát díszítő színezett stukkócímerük. A kápolna egykori temetkezési funkciójának máig fennmaradt emlékei a déli falon található két síremlék (az 1853-ban elhunyt gróf Leopold Stürgkh tábornok fekete márvány és gróf Mikes Antal felesége? barokk kő sírlapja) mellett a boltozat stukkóindái között megjelenő szimbolikus elemek, mint a lábszárcsontokra helyezett koponya, rajta átsikló kígyóval, a homokóra, kettétört gyertya és a virágszál, melyet épp egy kasza szel le.
A templom szentélyének legfőbb látványossága a szentélyzáródást teljes magasságában és szélességében is kitöltő hatalmas méretű, rokokó főoltár. Érdekessége, hogy máig őrzi azt a főként ferences környezetre jellemző (például a kolozsvári ferences templomban) szerkezetet, amely az egyházi liturgia ünnepeinek változását követve az oltár központi ábrázolásának forgatását lehetővé tette, így a különböző ünnepeken szobor Keresztrefeszítés, vagy festett Szeplőtelen Fogantatás vagy a Szűzanya szintén festett vászonképe volt látható az oltár központi fülkéjében. Ezt kétoldalt gazdag kagylóornamensektől körülvéve Szent Péter és Pál, valamint a két magyar királyszent István és László alakja övezi, fölül pedig az oromzatban a Szentháromság domborműves ábrázolása zárja. A szentély déli falánál áll az a szintén rokokó stallum amely az oltárral egyidőben készült, évekbeli meggondolatlan helyreállítás giccsbe hajló színvilágát mutatja. A fennmaradt középkori részletek egyik fontos darabja a későgótikus sekrestyeajtó, amely a szintén hálóboltozattal fedett sekrestyébe vezet. Az egymásba metsződő pálcatagokkal profilált ajtókeret közvetlen közelében egy 1721-és feliratos tábla látható, amely a kolostor visszaszolgáltatásának állít emléket. Szintén a középkori emlékek sorába tartozik a rokokó oltár mögött, a szentélyzáródás keleti falán az elmúlt év kutatásai során előbukkant falkép-töredék, amely a Keresztrefeszítés jelenetét mutatja.