Az EMKE megalakulása
Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, rövidítve EMKE (egyes források szerint a név Erdélyrészi volt) 1885. április 12-én alakult, központja Kolozsvár volt. Az akkori egyesület az 1861 óta működő nagyszebeni ASTRA (Asociaţiunea Transilvană pentru Literatura Română şi Cultura Poporului Român), azaz az erdélyi románság művelődési szervezete mintájára alakult meg az erdélyi magyarság közművelődésének és népjólétének fejlesztése céljából.
Az első világháborúig alapítóinak és tagjainak száma mintegy húszezerre gyarapodott, akik tevékenysége tizenhat vármegyére terjedt ki. Működésének első három évtizedében 268 népiskolát, 77 óvodát, árvaházat, Algyógyon földműves iskolát, 214 népi és 24 katonai könyvtárat tartott fönn. Tagjai több mint négyszáz községben 12 ezer írástudatlan személynek segített az oktatásban, valamint olvasó- és dalosköri, ifjúságnevelő mozgalmat indítottak. Erdélyben elsőként hoztak létre ipari-, fogyasztási- és hitelszövetkezetet.
Mintegy 80 irodalmi, történelmi és tudományos ismeretterjesztő kiadványa közül az erdélyi Úti-kalauz (Sándor József és Merza Gyula szerkesztésében, 1891-ben) és a négyféle kiadásban közel húszezer példányban terjesztett EMKE-daloskönyv (összeállította Deák Gerő, 1892-1904) volt a legnépszerűbb.
Az első világháború után az EMKE közadakozásból gyűlt vagyona a hadikölcsön és a földbirtokok kisajátítása következtében elveszett. Bár jogi személyiségét Romániában újra megszerezte, egy évtizedig nem hagyták jóvá az alapszabályait, így tevékenysége egyre csak szűkült. Elnöke évtizedeken át Sándor József, az Országos Magyar Párt (OMP) bukaresti szenátora volt. Az EMKE újjászervezésére csak 1944 végén került sor, ekkor Sándor József újjáválasztott elnök mellett a főtitkári tisztet Kiss Jenő vállalta el. Több népszerű könyvet adtak ki ebben az időszakban, többek közt 1945-ben Nagy István Özönvíz előtt című drámáját, Bözödi György Erdély szabadságharca című, 1848-49-es irat-, levél- és cikkgyűjteményét (Balogh Edgár előszavával), Műkedvelők színháza címmel Csokonai, Szemere György, Móricz, Tömörkény és Tamási egy-egy egyfelvonásos drámáját tartalmazó kötetet.
Az EMKE ügykörét 1946-ban a Magyar Népi Szövetség (MNSZ) közművelődési osztálya vette át, majd 1948-ban tevékenységét beszüntették.
Az EMKE fiókszervezetei
A Nagy-Küküllő vármegyei EMKE székhelye Segesvár volt. Összesen 412 taggal indult, melyből 15 alapító volt, és öt fiók kör tartozott hozzá. A segesvári a szervezet központi választmányát képezte és hatásköre az egész megyére kiterjedt. Elnöke gr. Bethlen Gábor főispán volt, alelnöke pedig Horváth László tanfelügyelő. A Medgyesi fiók körének elnöke gr. Haller Jenő volt, alelnöke dr. Kein Adolf ügyvéd, jegyzője pedig Jenne Ede általános iskolaigazgató volt. A medgyesi fióknak egy állandó tagja volt, három alapítója, és 138 rendes, valamint egy támogató tagja. Állandó és alapító tagjai Medgyesen Dr. Klein, Lendvay Sándor szolgabíró és Mauks Gyula ügyvéd voltak, mindhárman száz forint adománnyal támogatták az egyesületet. A Kiskapusi fiók elnöke gr. Bethlen Kálmán, jegyzője Koncz József tanító voltak, két alapítója, 52 rendes és három támogató tagja volt. A Kőhalmi fiók elnöke Simai Salamon kiályi aljárásbiró, jegyzője Téglás István iskolaigazgató volt, alelnöke Boér Mihály, pénztárosa pedig Lukovszky József. Ennek a fióknak 40 rendes és nyolc támogató tagja volt. A Bürkösi fióknak Horváth István református lelkész volt az elnöke, jegyzője Tiszovszky Dániel iskolai vezértanító, pénztárosa pedig Zsigmond Gyula volt.
Az EMKE tanácsának feladatai
Többek között tagok toborozásával és pénzgyűjtéssel foglalkoztak, az adminisztratív teendők elintézésére és az igazgatóság által nagylelkűen megszavazott segélyezések felhasználása és értékesítése. Fontosabb ügyekben a tanács határozott az ezen idő alatt tartott két ülésen, amik után ezekről beszámoltak. További teendőik közé tartozott az igazgatóságtól érkezett ügyek elintézése, illetve a fiók körök munkásságának irányítása. Az igazgatóság által megszavazott segélyezésekből Segesváron létesítettek egy óvodát és óvónőt is alkalmaztak. Népi könyvtárakat is létesítettek Bürkösön, Kőhalomban, Halmágyon és Medgyesen.
A fiók körök működe
A megyei ülésen a kis-kapusi fiók kört, melyet a Bolya-völgyi veszélyeztetett magyarság érdekében hoztak létre, újraszervezték és élére olyan férfiakat állítottak, akik buzgóságuknak és érdeklődésüknek már többször jelét adták, különösen ami a szegény gyermekek ruházását és táplálását illette.
(Forrás: EMKE. 1887-1888 évi jelentése.)
A Medgyesen működő művelődési szervezetek, egyletek 1911-ben
A Magyar Kaszinó a Főtér 6. szám alatt működött, elöljárója Dr. Novák Rezső királyi közjegyző volt, igazgatója Árkosy Mihály Károly nyugállományú vasúti főfelügyelő, titkára Rácz Tibor ügyvédi irodai fogalmazó, pénztárosa pedig Gajzágó Kálmán bírósági hivatalnok, gazdasági gondnoka Salati József állami telekkönyvvezető volt. A Medgyesi Magyar Polgári Körnek a Neugasse (Új utca, ma Dózsa György) 24 szám alatt volt az otthona. Elöljárója Salati József állami telekkönyvvezető, titkára Pánczél János állami iskolai tanító, pénztárosa pedig Phülöp Mózes díjnok volt.
A medgyesi EMKE a többi erdélyi EMKE szervezetekhez hasonlóan a medgyesi és a környékbeli magyarság művelődési életének gazdagításában, a magyar anyanyelv ápolásában és megtartásában vállalt fő szerepet. 1918 után megváltozott körülmények között, a román állam keretei között igyekezett helytállni, szervezeti formáját megtartani, kiteljesíteni. 1948-ban a korabeli hatalom az EMKE szervezeteket megszüntette, vagyonát, leltárát államosította.
1991. április 20-án a Brassóban megtartott közgyűlésen az erdélyi EMKE felébredt negyvenhárom esztendős csipkerózsika álmából. Ezen az újraalakulás lehetőségét megteremtő összejövetelen részt vett a medgyesi küldöttség is, képviselve a Szeben megyei magyarságot. A közgyűlésen Szeben megye képviseletében ott volt Szabó M. Attila, Szabó M. Erzsébet és Kalmár Zoltán. A közgyűlés után az EMKE központi szervének (Kolozsvár, elnöke Dávid Gyula) iránymutatásai alapján és alapszabályának ismeretében Medgyesen megalakult az EMKE Szeben megyei szervezete. A medgyesi szervezet elnöke Szabó M. Attila tanár lett, vezetőségi tagjai: Kiss Károly unitárius lelkész – EMKE jegyző –, Gazdag Sándor jogász, Fazekas Mihály mérnök, Posta László mérnök.
A medgyesi EMKE kialakulása és főbb tevékenységei
A helyi RMDSZ-hez hasonlóan a megalakulás nehézségekbe ütközött, ugyanis a nagyszebeni magyarság nehezen fogadta el, hogy a megyei szervezet Medgyesen (ahol a megye magyarságának többsége él) működjenek. Olyan javaslattal is éltek, miszerint a megyét ketté kellene osztani és medgyesi és nagyszebeni körzetre. A felsőbb szervek a maroknyi magyar megosztásának ötletét nem támogatták. Így hallgatólagosan Szeben megyei szervezeteink (RMDSZ, EMKE) bikefális felépítésűek. A határvonalat képletesen a Hidegvíz patakánál határozták meg – Nagyselyk-Mihályfalva – Bürkös – Szentágota vonalon. Ezen helységek a nagyszebeniek hatáskörébe kerültek volna. A nagyszebeniek, Kalmár Zoltán vezetésével a különállást szorgalmazták, az elején még az EMKE elnevezéstől is idegenkedtek. A nagyszebeniek művelődési egyesületét Nagyszebeni Polgári Magyar Művelődési Egyesület néven jegyezték be, célul tűzve ki az egyesület volt székházának visszaszerzését. Ezt a város központjában lévő épületet 1948-ban államosították.
A medgyesi EMKE a Johannes Honterus utcában az RMDSZ által bérelt székházban fejtette ki tevékenységét, elsősorban tagokat toboroztak foglalkoztatott, ami roppant nehézkesen haladt. Tagsági könyvvel rendelkezők száma a 90-es években csupán ötven körül mozgott. Szórvány magyarokként az EMKE megyei szervezet működtetése akkor nyert nagyobb fontosságot, amikor elindultak a pályáztatások, az akkor sokrétű tevékenységet felvállaló Illyés Közalapítvány részéről. A szervezet segítségével a medgyesi iskolákat és óvodákat (10. számú Ált. Iskola – később Báthory, az üveggyári negyedben akkor még létező I-IV osztályos magyar tannyelvű tagozat és a Dózsa György utcai óvoda) sikerült korszerűen felszerelni. Esetenként szemléltető eszközökkel, vetítőgépekkel, diafilmekkel, könyvekkel, évvégeken jutalomkönyvekkel. Hasonlóképen támogattuk az erzsébetvárosi I–VIII. osztályos – azóta I–IV. osztályosra zsugorodott – általános iskolát, valamint az ott működő magyar óvodás csoportot is, valamint a balázstelki, kiskapusi iskolákat is. Az ernyőszervezet az oktatásügyi bizottsággal együtt módszertani napokat szervezett a város és a környék magyar tanárainak, tanítóinak. A 10-es számú általános iskola nagy mennyiségű szemléltető eszközt, tévét és videolejátszót kapott. Ez utóbbiból részesült a bolyai Bolyai Farkas Emlékház is, melyet EMKE pályáztatással sikerült beszerezni.
Támogatásban részesítettük az 1997-ben megalakult a magyar táncegyüttest, a Nefelejts Néptánccsoportot. Indulásakor Veress Károly táncoktatóval az élén, oktatók: Kiss Mihály (Táncos Misa), Mezei Károly, Lukács Levente és Gyöngyi voltak. Az akkori EMKE egyik tagja volt a Pro Schola Mediensis Alapítvány kuratóriumának, a Szeben megyei magyar napok előkészítéséből és lebonyolításából is jócskán kivették részüket, nemzeti ünnepeinken (március 15., október 23.) emlékbeszéddel, verses irodalmi műsorral jelentkeztek. A Nagy-Küküllő című időszakos újság szerkesztésben, cikkek megírásában is több EMKE-tag részt vett, a lapot akkor a Pro Professione Alapítvány támogatta és Medgyesen valamint Segesváron került kiszórásra. Az akkori lap egymás után öt évfolyamot ért meg, 1998-ban szűnt meg.
A Honterus utcában lévő RMDSZ – EMKE székházba könyvtárat rendezett be a szervezet, nagyon sok jó kiadvány került ide a Teleki Alapítványnak köszönhetően, akik az erdélyi magyar helységeket a Magyarországon felszámolásra került szakszervezeti könyvtárak állományából látták el könyvekkel. A székházban hetente video filmvetítéseket rendeztek, ezek az alkalmak mind gyérebbekké váltak a helyi kábeltévé térhódításának következtében. Folyamatosan támogatta a kiskapusi EMKE szervezetet, ennek vezetője Czika Béla technikus volt. A kiskapusiak színjátszó csoportot, hagyományőrző együttest is működtettek, műsoraikkal felkeresték Erdély, Magyarország és Kárpátalja egyes helységeit is. A kiskapusiak nemzeti ünnepeinken rendezett összejöveteleiken rendszerint részt vett a medgyesi szervezet. Ezeknek a rendezvényeknek színhelye általában a kiskapusi evangélikus templom volt.
Rendszeresen jelen volt a medgyesi EMKE az országos elnöksége által szervezett tanácskozásokon, eligazításokon, találkozókon. Folyamatos volt a kapcsolattartás a kolozsvári elnökséggel. A rendezvényeiket 1990-ig a Szakszervezetek Művelődési Házának kis- és nagytermeiben zajlottak, a város főterén lévő Május 1 teremben. Majd a piacgazdaság törvényeinek köszönhetően a termek bérlése sokszor óriási pénzösszegekbe került volna, ekkor az egyházak templomaiban kerültek megszervezésre az összejövetelek, ünnepélyek, író-olvasó találkozók. Szabó M. Attila egy vezetőségi gyűlésen egy magyar ház létesítésének lehetőségét ajánlotta fel, mely gondolatot a bizottság is felkarolta.
Az EMKE-ház létrejötte
A medgyesi Unitárius Egyház és az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) Szeben megyei szervezete 1993. május 3-án szerződést kötött egy Szeben megyei Magyar Ház építésére. A szerződés egyelőre a telekre és egy már meglévő garázs épületére vonatkozott. A medgyesi EMKE felvette a kapcsolatot az Antall József kormánya által 1990-ben létesült budapesti Illyés Közalapítvánnyal. Hosszas levelezést követően lassacskán elismerték igényeink jogosságát. Úgy az EMKE központi szervezete, mint az Illyés Alapítvány pozitívan állt mellénk és támogatandónak ítélte meg a tervet. Miután Koszta Árpád neves marosvásárhelyi építészmérnök tervei bemutatásra kerültek – mellékesen, a tervet az említett mérnök medgyesi származására való tekintettel ingyen készítette el, sőt az építkezés különböző fázisait is felügyelte –, négyszeri pályázatküldést követően, kissé nehézkesen négy részletben érkeztek meg azok az összegek, amelyekkel ki lehetett fizetni az építkezés különböző fázisainak költségeit, emiatt igencsak elhúzódott. A kivitelezési munkálatoknak egy erdőszentgyörgyi építő vállalat látott neki, majd a munkálatok túlnyomó részét a marosvásárhelyi Aramis kft végezte. A cég tulajdonosa, Molnár Antal becsülettel felkarolta az ügyet, pontos, minőségi munkát végeztetett. Több munkafázist szponzorként saját költségére számolt el. Példa erre a tetőzet, ugyanis az előbbi építőcsoport nem megfelelő minőségű cserepet használt, ezt Molnár Antal saját költségére lecseréltette. Hálás neki a szervezet, valamint Posta László medgyesi mérnöknek, aki a munkálatokat, mint kuratóriumi tag felügyelte.
Az EMKE-ház átadása
A házzal kapcsolatban érdemes megjegyezni a következőket: mint EMKE megyei elnök, Szabó M. Attila a vezetőségnek és a kuratóriumnak 1998-ban bejelentettem, hogy amint a ház kulcsra készen elkészül, az elnökségről lemondok. Ez 1998. november 10-én meg is történt. Időközben az Illyés Közalapítvány Budapestről kiküldött bizottsága szemrevételezte az épületet, az iratokat rendben találta. Az építési munkálatok különböző fázisainak befejeztével és a kész épületre vonatkozó elszámolást hiánytalanul az Illyés Közalapítványnak bemutattuk. Az alapítvány minden alkalommal igazolta a kiadások jogosságát. A ház berendezése, irodák, előadóterem, könyvtár, udvar kialakítás 1999-re maradt. A székely kapukat, valamint a ház lépcsőzetét Dimény Dávid és Nemes Zsolt fafaragók készítették Vargyason.
A ház hivatalos és ünnepélyes avatása 2000. június 25-én volt, az elhangzott beszédek egyike sem említette a kuratórium áldozatos munkáját, küzdelmét annak érdekébe, hogy ez a ház megvalósuljon. Hogy ez így volt, a kuratórium tagjai igazolhatják! Az épület fennállásának 10. évfordulóján az épület előcsarnokában emléktáblát avattunk, ennek szövege:
,,EMKE Millenium Ház Medgyes. Tervezte Koszta Árpád műépítész, Kivitelezte Aramis Kft. Marosvásárhely. Épült 1995-1999 között az Unitárius Egyház telkén. Az építést szervezte és felügyelte a kuratórium Szabó M. Attila, tanár, EMKE megyei elnök, Kiss Károly lelkész, EMKE jegyző, Posta László, mérnök, Fazakas Mihály, mérnök, Gazdag Sándor jogász.”
Szabó M. Attila
Székelyudvarhely, 2015. júl. 3.