“Az ember csak annyit ér és csak annyira ember; amennyire meg tudja őrizni lelke egy zúgában az örök gyermeket”

(Márai Sándor)

2015. augusztus 15-én találkoztak Medgyesen a Báthory István Általános Iskola 1976-ban végzett diákjai. Közel negyven év távlatából, megható, örömteli és boldog volt a viszontlátás.

Majd negyven év hosszú idő, egy élet. Küzdelmes éveket éltünk meg az elmúlt 39 évben. Becsületes tanulással, szakma-, diplomaszerzéssel, családalapítással, munkával, vagyis sok-sok munkával. Legtöbben távol szülővárosunktól sikerült ezt megvalósítani.

Nagy öröm volt számomra a szervezésben való részvétel. Úgy éreztem valamennyien örültünk az osztálytalálkozónak. Felidéztük a megtörtént iskolai élményeket, melyek mély nyomott hagytak bennünk, sok emlék, érzés, ezernyi kérdés. Mind-mind szép emlék szívünkben. Hadd álljon itt emlékül Csutorásné Gulácsi Ilonka osztálytársunk erre az alkalomra irt versének pár sora:

,,Oly sok a válasz, egyszerre mondanánk,

De mégis úgy érzed, hogy nem nyílik szóra szád.

Mert minden eltörpül, oly csodás a látvány,

Az, hogy mind itt vagyunk együtt ennyi év után.

Boldogság árasztja el a lelkünk es szívünk,

Csak nézzük egymást, s a pillanatnak élünk.

Köszönet és hála mindenkinek,

Kinek fontos volt, hogy e napon jelen legyen.,,

Nem élhették meg ezt a találkozót drága emlékű osztálytársaink: Csiki Márta, Mohi Zita, Sebestyén Tibor. Emlékük legyen áldott!

Tanítóink, tanáraink, Turcza Emma, Elekes Emödné, Szikszay Jolán, Diller Anna, Sárkány Judit, Kocsis Árpad, Farkas Károly, Farkas Magda, Konc Ilona, Maksay György és sokan mások, elindítottak bennünket a hosszú úton a következő szavakkal: „Dolgozni, csak pontosan szépen, ahogy csillag megy az égen, úgy érdemes!” Tanításaik révén, valamint szüleink nevelése révén ide jutottunk, ahol most vagyunk. Felnőtt emberekké váltunk. Legtöbben több gyermekkel és unokával megáldva. Az idézet ránk szabott lett! Ha élnének, büszkék lehetnének erre az évfolyamra. Köszönjük, hogy velünk volt Jakab Ágnes óvó néni, Iszlay László tanár Úr, akit felkértünk, hogy vállalja az osztályfőnöki szerepet.

Minden megjelent diák elmesélte eddigi életútját, sorsát, álmait. Majd kegyelettel megkoszorúztuk néhai pedagógusaink sírját a római katolikus és református temetőben. Köszönjük a résztvevőknek és meleg szívvel várjuk a következő találkozást!

„Útjaink százfelé válnak,
de szívünk egy célért dobog,
nekivágunk a küzdelmes mának,
és épít karunk egy szebb holnapot.”

(Arany János)

Balázs Béla Attila, véndiák