Lelkiekben. Mert ezen dolgozik teljes odaadással plébániánk egész személyzete és a hozzájuk kötődő közösségi szervezetünk is. Ezt pedig nem lehet szó nélkül hagyni, hiszen fél évszázad rombolása után és a jelenben is terjeszkedő liberalizmus bomlasztó hatása miatt itt van a legtöbb pótolnivaló, a lelki építkezés a legnagyobb kihívás. Külön öröm, ha elmondhatjuk, hogy az idő nem telik hiába mert a különféle események, élmények valóban gazdagítanak, erősítenek lelkiekben, segítenek megélni magasabb szinten hitünket és mécsesként világítják ösvényeinket a megújulás felé.
Adventi szent időben sikerült Babota Tibor plébánosunknak Medgyest is beiktatni Thurzó Zoltán neves zongoraművész erdélyi hangverseny körútjába és a „Szereti ön Chopint?” kérdés-cím mögött hallgathattuk a nagy művész hagyatékának legszebb darabjait, két Liszt-művel kiegészítve a hagyományos lengyel-magyar barátság jegyében. Csodálkozhattak a 600 éves falak, amikor a gyertyafényes, meghitt környezetben, virtuóz kezek által megszólaltatott hangok szálltak szívünkbe és a magasságba. Ilyen esemény még nem volt Medgyesen, úgy éreztük, hogy a zongora Paganinije jött el hozzánk és emberi közvetlenségével, magyarázó szavaival, melyek nemcsak zenéről, hanem hitről, hazaszeretetről, szépségről, emberségről is szóltak, - valóban meghódította közösségünket. Más emberként jöttünk ki mint ahogy bementünk e szép emlékezetes ajándék után és köszönetképpen Isten áldását kérjük munkájára, tehetségére.
Csíki Szabolcs segédlelkészünk alig pár hónapja érkezett hozzánk, de úgy érezzük, hogy máris a miénk és remekelt a gyermekek karácsonyán, amit december 24-én délután szervezett meg plébániánk. A környezet, a hangulat, a kis „tehetségek” spontán szereplése, a gyermeki őszinte hozzáállás ugyancsak megdobogtatta a jelenlevő szülők, nagyszülők szívét. Különösen a záró mozzanat, amikor a betlehemi jászol előtt közös ima és ének töltötte be templomunk belső terét. Köszönet érte a „mágnes-Tiszti”-nek, aki valóban mágnesként vonzza a gyermekeket. És természetesen mindenkinek, aki a „háttér” munkában gondoskodott díszítésről, az ajándékcsomagokról: a plébánia személyzete, az egyháztanács, a nőszövetség, az önkéntesek. Gyermekeink olyan közös élménnyel gazdagodtak ami hosszú időre megmarad szívünkben-lelkünkben és ez az esemény is egy kis tégla a jövőépítésben.
Legszebb ajándékot idén is a fiataljainktól kaptuk. Dicséret és köszönet illeti őket, mert most is felvállalták a pásztorjáték előkészítését, bemutatását már negyedik alkalommal és önkéntesen. Ebben rejlik szépsége és értéke.
Még arra is futotta erejükből, hogy szövetkezve a „Báthory István” iskolánkkal, december 17-én a „Traube” terembe (ez a szászok régi színházterme) jótékonysági estet szervezzenek, „Tedd szebbé a karácsonyt!”felhívással. Tanulóink műsora mellett, kis karácsonyi vásár is várta az érdeklődőket, a jószándékú embereket, hogy a bevétel segítségével a rászorúlókat, de főleg az idén, szeptemberben, Csaba testvér által elindított „Kolping” gyermekotthon kis lakóit tudják meglepni ajándékokkat. Örömmel és reménnyel mondhatjuk megint, hogy „ilyen még nem volt Medgesen”.
Ugyanezt mondhatjuk a pásztorjátékkal kapcsolatban is, mert a MADISZ 30 szereplőt verbuvált, akik között ott voltak a református és unitárius gyermekek, fiatalok is. Éppen ezért az idén úgy döntöttek, hogy átlépnek a felekezeti határokon és a pásztorjátéknak ökumenikus jelleget, szellemet adnak „Valóság és képzelet szárnyán”címmel, és bemutatják nemcsak a medgyesi ferences templomban, hanem a református és unitárius templomokban is, valamint Erzsébetvároson az örmény templomban. Erre is csak azt lehet mondani, hogy ilyen se volt Medgyesen. Olyan magot vetettek el fiataljaink, amely nem szavakat fog teremteni, hanem testvéri megértést, összefogást és cselekvést. A forgatókönyv a hagyományokat követte, de jó rendezéssel, fiatalos lendülettel, zenével, verssel sikerült nekik élővé tenni a világtörténelem nagy eseményét, az adventi szent idő várakozásának szép beteljesülését. Még az éjféli szent misét is ünnepélyesebbé tették, amikor a 20 ministráns angyalként, pásztorként, József, Mária avagy királyokként ott voltak a Plébános úr és Tisztelendő úr körül, jelképezve, hogy igazi részesei vagyunk a betlehemi eseménynek, a nagy csodának .
Még egyszer elismerésünk és köszönetünk fiataljainknak, mert ott ahol cselekvő ifjúság van, ott remény is van, jövő is van. Igazi jutalmukat emlékeikben fogják megkapni és időskori tiszta lelkiismeretükben, hogy nem éltek hiába.
Somogyomi filiánkban nem is kellett kiszállni a pásztorjátékkal, mert az ottani alig 130 lelket számláló közösség hagyományosan, önerőből képes biztosítani ezt a szép eseményt, melyet a karácsonyi szentmise előtt mutattak be most is. Kevesebb szereplő, egyszerübb környezet, de leleményes díszlet és a gyermekek igazitermészetessége olyan élményt képes nyújtani mint akármelyik városban. Mivel nincs lehetőség az éjféli misére, somogyomi testvéreink a hagyományos „kántálás” után, melyben részt vesznek a reformátusok is közös imára gyülnek össze a templomban. Elismerés és köszönet illeti Dávid Sándor kántorurat, akinek oroszlánrésze van mindig a pásztorjáték betanításában és Edit testvérének, aki segíti őt ebben. A roráték megtartása is a kántor úr gondja, segítsége a „második generációs” harangozónk Dávid Ferenc. És a gondnok ifj. Szabó Sándor, meg egész családja is ott van a munka sűrűjében, meg az egyháztanács és az önkéntesek meg az adományozók, mert egy ilyen kis közösségben csak összefogással lehet megbirkozni a feladatokkal, a nehézségekkel. És a somogyomiak tanulják már 200 éve ezt a leckét és különös kegyelme Urunknak az a tény, hogy itt nem a panasz, hanem a hála imádságos hangjait lehet hallani. Szeretetükből nekünk is jutott, mert a Karácsonyi szentmise végén ősi kántáló énekkel és jókivánságokkal köszöntöttek.
Egyházi és polgári év kezdetén örömmel érezzük, hogy gazdagodunk lelkiekben. Hálaadó imánkban kérjük gondviselő Atyánkat, hogy ez évben is adja meg nekünk a cselekvés lehetőségét, kegyelmét, hogy újra írhassuk, hogy „ilyen még nem volt Medgyesen”.
2015 Karácsonyán
Dr. Búzás Árpád
