Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves egybegyültek!

Nagy tisztelettel köszöntöm mindannyiukat a hagyományos március 15-ei ünnepünkön, mellyel az 1848-as forradalom és szabadságharc emlékének tisztelgünk.

Ismét egy ünnep, egy alkalom, hogy ne csak magunkat, de lelkünket is ünneplőbe öltöztessük. És ezzel az ünnepi lélekkel együtt jöttünk el ide, hogy nemzeti ünnepünkön azokra emlékezzünk, akik életüket adták a hazáért.

Március 15-e a magyar szabadság napja. Számunkra különösen fontos ünnep ez – nem csak azért, mert a szabadságharc eseményeinek jelentős része Erdélyben játszódott, és még csak nem is pusztán azért, mert a székely rendek csatlakozása a modern magyar polgári öntudat kialakulásának fontos állomása.

Március 15-e döntően még azért is fontos az erdélyi magyar közösség számára, mert a marosvásárhelyi tragikus március óta ez a nap az, amely hajszálpontosan mutatja, hogy hol tartunk szabadságunk és biztonságunk megteremtésének folyamatában.

Március 15-én a megemlékezés mellett ezért azt is értékeljük, hogy meddig jutott az erdélyi magyarok szabadsága.

Nem lehet szabad az a közösség, amely nem érzi magát biztonságban. Az elmúlt egy év tapasztalatai sajnos azt mutatják, hogy közösségünk biztonságérzete megrendült. Új fenyegetések jelentek meg, felerősödött a korábban kezelhetőnek gondolt magyarellenesség. Nem is olyan régen még azt gondoltuk, hogy a dolgok elindulnak a normális irányba. Ma úgy tűnik, nem egészen így van.

Amíg nem vagyunk biztonságban, nem lehetünk teljes mértékben szabadok sem. Ameddig veszélyben van magyar identitásunk, addig szabadságunk sem lehet teljes.

Nekünk itt Medgyesen, interkulturális környezetben, a tolerancia szellemiségéből kell táplálkoznunk, tiszteletben kell tartanunk a velünk együtt élő többségi nemzet és más kisebbségek értékeit, de határozottan ki kell állnunk saját értékeink és érdekeink mellett is.

Júniusban újból sorsdöntő választásoknak nézünk elébe.

Azonban a küszöbön álló helyhatósági  választások nem csupán egy-egy mandátum elnyeréséről szólnak, hanem a magyar egyházak, iskolánk, civilszervezeteink jövőjéről.

A kampányban mindenki mindent meg fog ígérni a magyarságnak. De a nemzeti megmaradásunkon, a medgyesi magyarság gondjainak orvoslásán kizárólag a sorainkból megválasztott képviselők dolgoztak eddig is, és tőlük várható el ez a következő időszakban is.

A kérdés az, hogy van-e kellő akarat, vagyunk-e elegen ahhoz, hogy bejutassuk képviselőinket a tanácsba. Mert statisztikák szerint vagyunk. Fontos, hogy elmenjünk szavazni, hogy jelen is legyünk a közéletben, hiszen RMDSZ képviselet hiányában nincs kinek kiállnia közösségeink mellett.

Nehéz időszak jön. Olyan időszak , amikor az összefogásra ismét szükség lesz,  mert mentenünk kell értékeinket s jelenlétünk nyomait. A márciusi ifjak egyik fő erénye ez volt – hogy összefogtak. Összefogtak és egységes nemzetté kovácsolták a magyarságot, s a magyarság összefogva szállt szembe a Habsburg önkényuralommal, s az egységében rejlett az az erő, ami a szabadságharcot eredményezte. S nekünk ma ugyanezt kell tennünk, hisz ha nem fogunk össze, akkor nincsenek eredmények, nincsenek megvalósítások.

Végezetül szeretném kiemelni a fiatalok szerepét, nélkülük a mi szerepünk felesleges. Csak beszéddel és jóakarattal nem lehet megmenteni egy nemzetet, ehhez olyan fiatalokra van szükség, akik nem olvadnak be, bátran vállalják magyarságukat, tenni is hajlandók érte és a nehéz gazdasági helyzetben is itt maradnak. Itt maradnak, családot alapítanak, és ami a legfontosabb, gyerekeket vállalnak, a magyar öntudatot és az elődeinktől örökölt értékeket pedig megőrzik és gazdagítva adják tovább nekik.

Mert magyarnak megmaradt gyermekeink nélkül nincs magyar jövő sem itt, Medgyesen, sem Erdélyben, sem a Kárpát-medencében.

Sok feladat vár még ránk, de ha nem tévesztjük szem elől a márciusi ifjak üzenetét, ha képesek vagyunk mi is ugyanolyan bátorsággal, bölcsességgel és becsületességgel dolgozni tovább, mint ahogy elődeink is tették, akkor bízunk benne, hogy hamarosan újabb megvalósításokat tudhatunk magunk mögött és sikerül folytatni az elkezdett munkát.