Óriási összefogás, a megmaradásba vetett hit, Miklósi Mátyás Csaba lelkipásztor és a gyülekezet kitartó munkája eredményeként megújult a 120 éves erzsébetvárosi református templom. A felújított templom jelzi, hogy ez a nép, amely évszázadok óta reménységgel él itt, a jövőben is szeretne megmaradni. A 120 éves templomot október közepén hálaadó istentisztelet keretében áldotta meg nagytiszteletű Szegedi László Tamás, a Brassói Református Egyházmegye esperese. Az ünnepségen jelen voltak a környező falvak lelkészei, gondnokai, Barabás János, Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusának vezető konzulja, illetve Ambrus Attila, egyházmegyei főgondnok.

Szegedi László Tamás esperes virágvasárnapi igét választott az ünnepi alkalomra, Jézus bevonulását Jeruzsálembe. Elmondta, hogy egy 120 éves templom felújítási munkálatain van túl a gyülekezet. 400 éve még az Apafi-kastély udvarában volt egy kis imaterem, majd 1831 kikényszerültek a város peremére. A Millennium környékén épült a helyi református közösség jelenlegi temploma.

- Ha tükröt állítunk magunk elé, az erzsébetvárosi gyülekezet miként fogadja a legillusztrisabb vendéget? Milyen Krisztus csapata? Mi az értelme annak, hogy Isten házába, az imádság házába járunk? Zarándokok mentek Jézus elébe, ünnepelni a Messiást, akit megígért az Írás. Lehet, hogy ma sincsenek sokan, 387 tagja van az erzsébetvárosi gyülekezetnek. De hányan vannak teljes meggyőződéssel Jézus Krisztus ünnepi menetében? Üzenjétek meg a megújult templomból, hogy sokakat várunk még magunk közé! - kérte meg a gyülekezet tagjait Szegedi László Tamás.

A bibliai történetben az ünneplő sokaság tagjai nem szóval, hanem tetteikkel, cselekedeteikkel bizonyították, hogy odatartoznak. A bevonulásnak kelléktára is volt, a fehér szamár, amely csak királyoknak járt ki, az emberek, akik lemondva ruhadarabjaikról, köpenyegeiket az út porába terítették. „Mennyire vagyunk odaadóak, miről tudunk lemondani? A gazda lemondott a szállítóeszközéről, pedig csak annyit mondtak neki, hogy az Úrnak szüksége van rá. Hányszor kérte az Úr 120 év alatt, hogy szüksége van az adományaitokra, a ruháitokra, az imádságotokra?” – tette fel a kérdést az esperes.

- A templom felújítása bizonyítéka annak, hogy képesek voltatok lemondani a szabad időtökről, felajánlottátok a munkátokat, a pénzeteket. Örömujjongásban él Erzsébetváros, mert ismét ünnepi ruhában várhatja az Urat. Megtiszteltetés és kitüntetés részt venni a 2000 éves diadalmenetben, tudván, hogy közben sok intézmény és hatalom megbukott, de Jézus halad tovább. 2000 éve a tömegben voltak zúgolódók is, akik nem értették ezt a bevonulást. Mintha ma azt mondanák egyesek, hogy jó volt nekünk a falu végén, vagy minek egy templomot megjavítani? Miért van szükség annyi templomra? Lelkipásztorra? Mi szükség van hitre, hittanórára? Imádkozzunk értük, hogy ők is meghallják a választ, mert csak ott van magyar jelen és jövő, társadalom és iskola, ahova Jézus ilyen diadalmenettel bevonul – hangzott a szószékről az esperes válasza a kérdésekre.

Miklósi Mátyás Csaba röviden visszapillantott a 120 éves múltra, a közösségépítésre, ismertetve a templom felépítésének, az építőanyag és a munkadíj költségeinek összegyűjtésének történetét. Téglajegyek, adományok és egy 41 évre szóló pénzkölcsön is szükséges volt ahhoz, hogy felépüljön a templom, amelynek építési költsége akkori pénzben számolva hétezer forint volt, ami ma 170 ezer eurónak felelne meg. Az építkezéssel egy év alatt végeztek a mesterek, 1896. június 21-én ünnepélyesen felszentelték. A 120 évvel ezelőtti ünnepi istentiszteleten a Székelyudvarhelyi Református Kollégium kórusa szolgált, a mostani ünnepségen pedig a gyülekezet nagy örömére a Kolozsvári Református Kollégium kórusa énekelt, Székely Árpád – kollégiumi igazgató – karvezető vezényletével.

Az ünnepi istentisztelet után több köszöntés és köszönet hangzott el. Barabás János vezetőkonzul köszöntötte az egybegyűlteket, arra kérve a jelenlévőket, hogy éljünk és érezzünk magyarul, így köszönve meg az elmúlt 120 évet. Felszólalt Ambrus Attila főgondnok is, aki beszédében azt emelte ki, hogy őseink a legmostohább időben is alkalmat találtak az építkezésre. A rendezvény végén szeretetvendégségre várták a vendégeket és a gyülekezet tagjait.

Papp Gyula Attila