A Magyar Szórvány Napját ünnepelték meg együtt a mikeszászi kettéosztott templom római katolikus részében a Szeben megyei szórványban élő magyarok szerda délután. A rendezvényt a medgyesi MADISZ szervezte meg, a Petőfi Sándor Program türi ösztöndíjasának, Garamavölgyi Anett és mentorának, Kémenes Lóránt türi plébános közreműködésével. A megjelentek között helyet foglaltak a küküllőalmási, a balázstelki, a mihályfalvi, a szentágotai református lelkészek is. A hallgatóságot Balázs Botond, a medgyesi MADISZ elnöke, az RMDSZ Szeben megyei képviselőjelölt-listájának vezetője köszöntötte.

- Úgy gondolom, hogy a szórvány a szürke hétköznapokkal, a meggyötört múlttal és a bizonytalan jövőképpel, egy nagyon is színes és gazdag hely. Színes, mert el tudjuk fogadni a másságot, másként tekintünk a körülöttünk létező világra, mondhatjuk, hogy toleránsak és a szó nemes értelmében alázatosak vagyunk. Lelkiekben gazdag a szórvány, és ez egy olyan erény, amit a közösségszervezőknek tovább kell éltetniük – mondta az ifjúsági szervezet elnöke. Nem véletlenül választották éppen Mikeszászát az ünnepség helyszínéül, hiszen egy olyan kistelepülés Szeben és Fehér megye határán, ahol a magyar kultúra oly ritkán jelenik meg, hogy azt már emberöltőkkel lehet mérni. Balázs Botond a jövőre nézve hagyományt szeretne teremteni az összejövetelből, és céljai szerint kulturális programokkal a legkisebb magyar közösségeket is tervezi megörvendeztetni. Mert valóban öröm volt meghallgatni Garamvölgyi Anett kobzos előadásban felcsendülő dalokat.

Az énekeket követően Kémenes Lóránt ragadta magához a szót, aki interaktív módon próbálta kibogozni a „szórvány” fogalom mélyebb tartalmát. Mint mondta, levelet kapott az Akadémiától – képzeletben –, miszerint a szórvány szót kilopták a szótárból, és pótolni kellene valami mással. A közönség soraiból érkeztek is a javaslatok szép számban: diaszpóra, magvány, maradék, kisebbség, beolvadás, megsemmisülés, remény, összefogás stb. Majd ezek közül a türi plébános, ugyancsak a hallgatóság javaslatára kiszedte azokat a felvetéseket, amelyek valamiért mégsem illeszkedtek oda. Ezek után csak a tömbmagyarságból származó vendégeket kérdezte meg, hogy ők mit gondolnak: a gondolatpárosítások közül melyikkel nem találkoztak szülőhelyükön? És olyan fogalmak kerültek ki, mint az összefogás, az elfogadás, a nyitottság, a jó értelemben vett alkalmazkodóképesség, a különbözőség. Mindezt azért vezette le így Kémenes Lóránt atya, hogy bemutassa, a szórványban élő magyarok lelkiekben gazdagabbak, akik képesek mindarra, amire a tömbmagyarságban élők csak nagy történelmi szorongatások esetén. Még annyit fűzött az egészhez hozzá, hogy a kisebbség szót nem szereti használni, sőt, elítél mindenkit, aki a szájára veszi, mert a szórványban ugyan számbelileg kevesebben vagyunk, de senkinél nem vagyunk kisebbek, kisebb képességűek.

Az interaktív beszélgetést követően a türi plébános is gitárt ragadott és Garamvölgyi Anettel párosban jól ismert nemzeti érzelmű dalokat szólaltattak meg, amelynek éneklésébe még a közönség is bekapcsolódott. Mikeszászán egy olyan ünnepségen vehettünk részt a Magyar Szórvány Napja alkalmából, amely nem a nemzethalált vizionálta, hanem azt tudatosította a jelenlévőkben, hogy a szórványban is van magyar jövő. Ahogy Balázs Botond, az RMDSZ Szeben megyei képviselőjelöltje fogalmazott köszöntőbeszédében: „Erdély egy Tündérkert, rajtunk múlik, hogy ebben a Tündérkertben meddig maradunk meg magyarokként. Erdély jelenti számunkra a jövőt!”