Március idusa tájékán, a ’48-as szabadságharcra emlékezve, minden magyar lelkében feléled a lírai alkat, Petőfi Sándornak köszönhetően. Magunkénak érezzük a forradalom költőjének minden egyes szavát, radikális kijelentéseit, buzdító verssorait. Petőfi a nemzet szabadságáért emelte fel hangját, míg József Attila, az egyén megváltásáért kiáltott megalkuvást nem ismerően. Földes László Hobo bluesénekes, Kossuth-díjas előadóművész látogatott el Medgyesre, március 19-én, „Tudod, hogy nincs bocsánat” című József Attila-estjét hozta el az unitárius templomba. Hátborzongató előadásán keresztül kísérhettük végig a tragikus sorsú költő életútját.
A medgyesi unitárius templom megtelt érdeklődőkkel vasárnap délután, volt, aki Hobo miatt, volt aki József Attila miatt, sokan pedig mindkettőjükért jött el, hiszen a két személyiség hangja, mondandója nagyon közel áll egymáshoz. Hobo blueszenei pályája kezdetétől vonzódik a költészethez, korai albumaitól kezdve érezhető mind a világirodalom, mind a magyar versek iránti vonzódása, azonosulása. Az egyik legnehezebb színházi helyzet, amikor valaki egyedül áll ki a színpadra, és egyedül kell lekötnie a nézők figyelmét bizonyos ideig. Hobo ezt megtetézte azzal, hogy nem volt semmi jelmez, nincs díszlet, nincs semmi sallang. Csak ő volt egy szál mikrofonnal, a versekkel, és a zenével. Az előadás díszlete – ha szabad ilyet mondani –, maga a templom volt, háttérben a szószékkel, egy József Attila önarcképpel, és Hobo. Olyan érzésem támadt, mintha a költő reinkarnációja lépett volna közénk és adta volna elő tucatnyi versét, hirdetve a magyar költészet egyik legnagyobb papjának igéjét. Egy tökéletesen megkomponált, nagyon egyszerű, de színvonalas, és elgondolkodtató előadásnak lehettünk fül és szemtanúi. A versek nagyon szépen voltak összeválogatva, újraértelmezve, így alkotva egy kerek egészet: a születés és halál, anya és gyermek, hit és Isten, szegénység és szabadság örökérvényű költői témák, Hobo előadásában megrendítő volt a szembesülés. Az összeállításban több mint harminc vers hangzott el, többek között az Elégia, a Hazám, a Tudod, hogy nincs bocsánat, a Nem emel föl, a Nagyon fáj, az Óda, a Kései sirató, a Kész a leltár, a Levegőt!, a Hetedik.
Hobo József Attila előadása, a költő születésének 100. évfordulójára készült, vagyis tízenkét éve játssza, több mint 900 előadást élt meg. És a meghívások folyamatosak. Medgyes után Nagyenyeden lép fel a Bethlen Gábor Kollégiumban, majd Marosvásárhelyen vár rá két előadás. Mint mondta, nem a közönség létszáma érdekli, hanem az, hogy amit kapott ezektől a költőzseniktől –József Attila, Ady Endre, Pilinszky János stb. –, kötelessége, hogy ezt tovább adja, akármilyen kevesen veszik is át. Kérdésünkre elmondta, hogy nincs kifejezett szórványmissziója, hiszen mindenhova elmegy, ahova meghívják és szívesen ad elő, mert úgy tartja, hogy ha összesen egyetlenegy embernek megérinti a lelkét az, amit csinál, akkor már megérte. És az előadást követő közönségtalálkozó, beszélgetések, gratulációk arról tanúskodtak, hogy Hobonak sikerült a medgyesi embereket megérinteni, a szó szoros értelmében is, hiszen az előadás alatt szinte centiméterekben volt mérhető az előadó és a hallgatóság közti távolság. Földes László Hobotól ígéretet kaptunk: ősszel újra Medgyesre látogat, a tervek szerint a Szeben Megyei Magyar Napok keretében láthatjuk viszont. Szeretettel várjuk!
Az előadás létrejöttéért, megszervezéséért külön köszönet illeti Márkos Hunor unitárius lelkészt és a Medgyesi MADISZ-t.
