HIRDETÉSEK:

1. Holnap Húsvét másodnapján a szentmisék ünnepi sorrendben lesznek: a plébániatemplomban 8,00 (német-román) és 11,00 , a Szent István templomban pedig 9,30 órakor.

2. A mai gyűjtést a Hittudományi Főiskola fönntartására szerveztük.  Isten fizesse meg adományaikat.

3. Köszönjük azoknak, akik segítettek templomaink takarításánál, a szentsír előkészítésében, és azoknak is, akik a díszítésére adakoztak. Isten fizesse segítségüket, adományaikat.

4. Nemrég temettük Péter doktor urat, a temetés alkalmával Péter fia, aki mérnök Székelyudvarhelyen, igérte, hogy saját költségén elkészítteti a temetői kápolna hangosítását. Ennyivel tartozom még Medgyesnek – mondotta és a héten el is készült a hangosítás. Ezuttal fejezzük ki köszönetünket Péter Péter nérnök úrnak.

Minden kedves hívünknek kívánunk a Feltámadt Üdvözítő Úrtól Kegyelmekben gazdag Húsvétot!

 

EVANGÉLIUM

 Húsvétvasárnap ketten a tanítványok közül egy Emmausz nevű faluba mentek, amely Jeruzsálemtől hatvan stádiumra (két-három óra járásnyira) fekszik. Útközben megbeszélték egymás között mindazt, ami történt. Míg beszélgettek és vitatkoztak, egyszerre maga Jézus közeledett feléjük, és hozzájuk szegődött. Ők azonban nem ismerték meg őt, mert látásukban akadályozva voltak Jézus megkérdezte őket: ,,Milyen dolgokról beszélgettetek egymással útközben?'' Erre szomorúan megálltak, és egyikük, akit Kleofásnak hívtak, ezt válaszolta neki: ,,Te vagy talán az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudja, mi történt ott ezekben a napokban?''Ő megkérdezte: ,,Miért, mi történt?'' Azok ezt felelték: ,,A názáreti Jézus esete, aki szóban és tettben nagyhatású próféta volt Isten és az egész nép előtt. Főpapjaink és elöljáróink kiszolgáltatták őt, hogy halálra ítéljék, és keresztre feszítsék. Pedig mi azt reméltük, hogy ő váltja meg Izraelt. Azóta, hogy ezek történtek, már három nap telt el, és néhány hozzánk tartozó asszony is megzavart bennünket. Hajnalban a sírnál voltak, de nem találták ott a holttestét. Azzal a hírrel tértek vissza, hogy angyalok jelentek meg nekik, akik azt állították, hogy él. Közülünk néhányan el is mentek a sírhoz, és úgy találtak mindent, ahogyan az asszonyok mondták, őt magát azonban nem látták.'' Jézus erre így szólt: ,,Ó, ti oktalanok, ti késedelmes szívűek! Képtelenek vagytok hinni abban, amit a próféták jövendöltek! Hát nem ezeket kellett elszenvednie a Messiásnak, hogy bemehessen dicsőségébe?'' Aztán Mózesen kezdve valamennyi prófétából megmagyarázta, ami az Írásokban őróla szól. Közben odaértek a faluhoz, ahová tartottak. Úgy tett, mintha tovább akarna menni. De azok marasztalták és kérték: ,,Maradj velünk, mert esteledik, és lemenőben már a nap.'' Betért tehát, hogy velük maradjon. Amikor asztalhoz ültek, kezébe vette a kenyeret, áldást mondott, megtörte, és odanyújtotta nekik. Erre megnyílt a szemük, és felismerték. De ő eltűnt előlük. Akkor azt mondták egymásnak: ,,Ugye lángolt a szívünk, amikor útközben beszélt hozzánk, és kifejtette az Írásokat?'' Még abban az órában útrakeltek és visszatértek Jeruzsálembe. Ott egybegyűlve találták a tizenegyet és társaikat. Azok ezzel fogadták őket: ,,Valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak!'' Erre ők is elbeszélték, mi történt az úton, és hogyan ismerték fel Jézust a kenyértörésben.

 

IGELITURGIKUS NAPTÁR:  Április

 16. ApCsel10,34a.37-43  17. ApCsel 2,14.22-33 18. ApCsel2,36-41

       Kol 3,1-4                        Mt 28,8-15                    Jn 11-18      

      Lk 24,13-35

                                             

                19. ApCsel 3,1-10           20. ApCsel 3,11-26

                      Lk 24,13-35                      Lk 24-35-48 

        

                21. ApCsel4,1-12               22. ApCsel 4,13-21

                      Jn 21,1-14                         Mk 16,9-15

 

 

        

 

ELMÉLKEDÉS:

               A húsvéti beszámolók egyik érdekessége, hogy a feltámadt Krisztust senki sem ismeri fel azonnal. Amikor megjelenik az asszonyoknak, Mária Magdolnának, az apostoloknak vagy másoknak, először ismeretlennek, idegennek nézik, s csak egy idő után jutnak el a felismerésre, mégpedig valamilyen egyedi jel alapján. Valamennyien a szomorúság, a reménytelenség, a bizonytalanság állapotából indulnak és eljutnak a hitre. Az emmauszi tanítványokra, akikről az evangéliumban olvashatunk, szintén igaz mindez. Amikor csatlakozik hozzájuk Jézus, „ők nem ismerték meg őt.” Ezt követően csalódottságuknak adnak hangot. Voltak elképzeléseik arról, hogy Jézus messiási uralma miként fog megvalósulni, de az Úr halálával mindez szertefoszlott. Megjelenésével az Úr éppen az ő csalódottságukat és reményvesztettségüket akarja megszüntetni. Mária Magdolna számára az volt a felismeréshez vezető különleges jel, hogy Jézus nevén szólította őt. A kételkedő Tamás apostolt a sebhelyek látványa és érintése vezette el a felismeréshez és a hitvalláshoz. A két emmauszi tanítvány számára pedig a kenyértörés volt az az egyedi jel, amely felnyitotta szemüket és felismerték a Feltámadottat. Miként mások, ugyanúgy ők is azonnal megérzik, hogy az a feladatuk, hogy tanúságot tegyenek a többiek előtt találkozásukról, ezért késedelem nélkül indulnak vissza Jeruzsálembe, hogy az apostoloknak beszámoljanak élményükről.

 

MISEREND:

Hétfő: HÚSVÉTHÉTFŐ

Kedd: 9,00 – †  Lupu Irén (6 hetes)

        18,00 – †  Máté és Ugrai családok elhunytjaiért

Szerda: 7,30 – Septimiu és családja szándékára

           17,00 -

Csütörtök: 7,30 –

               17,00 -

Péntek: 7,30 –

           18,00 – †  Kiss Béla, Tiberiu, Maria és Andrei

Szombat: 7,30 –

              17,00 –

 

A TEMPLOMI REND SZABÁLYAI

10. A szentáldozáshoz fegyelmezett sorokban vonuljunk.

A Szentostya vétele előtt Ámen-nel felelünk. Fejünket kissé felemelve és mozdulatlanul tartva, úgy fogadjuk a Szentostyát, hogy a pap  nyelvünkre helyezhesse.

11. A templomból akkor távozunk, amikor a miséző pap elhagyta az oltárt. Indulás előtt térdhajtással búcsúzunk az Úr Jézustól, s a szenteltvíztartónál térdhajtás nélkül kereszttel jelöljük meg magunkat.           

(folytatjuk...)