Hétfő délután szeretetben fürdött a medgyesi Szent István templom, de nem csak Isten házát, hanem a jelenlévők szívét is átjárta egy különös érzés, hogy mi, akik adni szándékoztunk, valójában láthatatlan batyunkat színültig töltve távoztunk: bátorsággal, hittel, magabiztossággal és tömérdek szeretettel.

Böjte Csaba ferencesrendi szerzetes neve bizonyára senkinek sem ismeretlen, hiszen tömérdek gyereket fogadott oltalmába, köztük a Medgyesi Adolf Kolping Gyermekotthon lakóit, a ,,mi gyerekeinket’’ is. Az általa celebrált szentmise első perceiben köszöntötte, majd háláját és köszönetét fejezte ki a jó szándékú, segítőkész embereknek, nevelőknek, adományozóknak, tanároknak, valamint közösségünk minden egyes tagjának, akik áldozatos munkájukkal és adományaikkal nap mint nap szebbé varázsolják az otthon lakóinak életét.

Csaba testvér prédikációjában a Szent György-i bátorságra tanított, egy olyan erényre, amelyre mindennap szükségünk van, és ami csöppet sem törpülhet el hitünk és szeretetünk mellett. Megkérte a jelenlévőket, hogy töprengjenek el azon, hogy Jézus is ebből az erényből merített, amikor karácsony estéjén közénk mert jönni, vagy amikor virágvasárnap fényes nappal be mert vonulni Jeruzsálembe, s bár az Olajfák hegyén is tudta mi vár rá, mégsem menekült el. Csaba testvér gondolatmenetét azzal a kívánsággal zárta, hogy szeretné, ha ez a Jézusi vonás felragyogna a mi szívünkben is, ha mernénk bátrak lenni és hiányosságainkból előnyt kovácsolni, ha ki mernénk dobni a halászhálónkat, ha szembe mernénk nézni az ezernyi, apró, bennünk csapongó sárkánnyal, ha meg mernénk munkálni földjeinket, és ha mernénk gyermeket vállalni…

Hálát adott, hogy amikor a medgyesi gyermekotthon létesítésének kérdése felmerült, Isten nem hagyta őt magára gondolataival és félelmeivel, mert bizony őbenne is felsejlett a kétely, hisz Medgyes jelentős távolságra van Dévától, hanem mellé rendelt olyan embereket, akik bíztatták, bátorították és akikkel meg tudta valósítani elképzeléseit. Prédikációját Avilai Teréz gondolatával fejezte be: „A Jézusról nevezett Teréz és három arany dukát, az semmi. De a Jézusról nevezett Teréz, a három dukát és a Jóisten, az minden!”

A szentartást követően Babota Tibor medgyesi plébános Csaba testvért Szent Péterhez hasonlította, aki a sánta meggyógyításakor ezeket a szavakat mondta: „Ezüstöm és aranyam nincsen, de amim van, azt adom neked: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel, és járj!” Majd elmondta, hogy a közénk érkezett ferences rendi szerzetesnek sincs aranya, ezüstje de Jézus nevében azon dolgozik, hogy kimozdítson minket a nemtörődömségből, konfort zónánkból, és ezáltal egyesítsen a szeretetben.

Ezt követően a plébános úr köszöntötte a budapesti Nem Adom Fel együttest, és örömét fejezte ki, hogy erdélyi turnéjuk alkalmával Medgyesre látogattak.

Papp Szabolcs a Nem Adom Fel együttes tagja üdvözölte a jótékonysági est résztvevőit, majd elmondta alapítványuk elsődleges célja, hogy segítsenek a hátrányos helyzetű személyeknek: felfedezzék és kiérleljék magukban azt a lelki erőt és azokat a képességeket, amelyek által mindenki a legtöbbet hozhatja ki saját életéből. Szabolcs története magával ragadó. Fogyatékkal született, 12 éves korában elhatározta, hogy önálló életet szeretne élni, már akkor megfogalmazódott benne, hogy a mindennapi kenyerét maga akarja magának megkeresni. Jelenleg három gyermek büszke édesapja és családjának kenyérkeresője, fenntartója.

A Szent István templomban hétfő este olyan dalok csendültek fel, mint a Boldog ember, a Hozsánna, és a Lelkem áld az urat. Akadtak saját szerzemények is, mint például Huszka Zoltántól a Te vagy a reményem című dal, amit közös éneklés által a jelenlévők is megtanulhattak.

A koncertből valamint a könyvek és naptárok eladásából befolyt összeget a szervezők az Adolf Kolping Gyerekotthon javára fordítják.

                                                                                                                                Márton Zsófia