Mie, 2017/09/20 - 1:36pm
A délnyugat-németországi Baden-Württenbergről spontán nem sok minden jut eszébe az embernek, viszont itt is akadnak felfedeznivalók bőségesen. A cikk elvezeti az olvasót a 850-ben alapított, Duna parti Ulmba, az egyetemi városba, mely ugyan nincs benne a legnagyobbak ligájában, de látnivalói és történelme annál fontosabbak. Nem csak a legmagasabb templomtoronnyal büszkélkedik, hanem Németország egyik legrégebbi városi színházával is, melyet 1641-ben hoztak létre, itt élt Johannes Kepler, a csillagász és nem utolsó sorban 1879-ben itt született Albert Einstein, a XX. század géniusza. Úticélunk második megállója a kevésbé ismert Blaubeuren városka az ezer éves kolostorral és a regékkel körülvett kék forrással.
Sok vetélkedőn felmerült már az a csalóka kérdés, hogy melyik városban található a világ legmagasabb gótikus, protestáns templomtornya. Sokan helytelenül a kölni katedrálist nevezik meg, a helyes válasz azonban az ulmi Münster. Ez a válasz pár év múlva nem lesz aktualis, hiszen a barcelonai Sagrada Familia meg fogja előzni. Maga a katedrális nem gigantikus, viszont a 161,53 m magas tornya a város fölött örkődik a belvárosban, bármelyik irányból látni lehet és a legjobb tájékozódási pont. Mivel az elég tágas Münsterplatz téren fekszik, könnyebben le lehet fényképezni, részletesebben szemügyre lehet venni, mint a már említett kölni “kistestvért”, mely mindössze 5 méterrel alacsonyabb.
Monumentálisságát akkor lehet igazán érezni és felmérni, miután megmásszák a 768 lépcsőt és lenéznek a toronyból, mely egyben félelmet és csodálatot is válthat ki az emberből. Azért is megéri megmászni a sok lépcsőt, mert meg lehet csodálni a német precizitást, a nagy pontossággal egymás mellé sorakoztatott épületeket vagy azt, hogy miként kanyarog a Duna Ulm és Új-Ulm között (ami egyébként már Bajorországhoz tartózik). Építése nem volt egy könnyű feladat, rengeteg kihívást kellett legyőzni, és azt illik még itt elmondani, hogy pénzügyileg a lakósok támogatták. 1377-ben kezdődtek a munkálatok és 1890-ig tartottak. A második világháborus bombázások szerencsére nem okoztak olyan nagy sérüléseket és az egyetlen épület volt, mely a nagy piactéren megúszta a megsemmisülést. Hogyha a végleteket szeretnénk említeni, akkor az lenne, hogy a templomban húszezer ember is elfér, viszont a tornya csúcsa annyira szűk, hogy két ember nem fér el egymás mellett kényelmesen. Egy másik megjegyzésre méltó épület a közelben található igen színes freskókkal teli városháza, mely nagyjából ugyananakkor volt építve, mint a Münster és melynek az egyik falán csillagászati órát lehet megtekinteni.
Továbbsétálva a szűk, macskaköves utcácskákon, egy egészen más világba lehet becsöppeni. Ez nem más mint a Halásznegyed (Fischviertel), mely tulajdonképpen a középkori központ volt, a Duna partján található és a Blau folyó szeli keresztül (erről a következőkben olvashatnak még), és sokan a város legszebb, legautentikusabb részének tekintik. Nem nehéz megfejteni neve eredetét, itt tartozkódtak a halászok és a hajóépítők. A 15. századi Ferde Ház a város egyik látványossága, eredetileg hajókapitányok szállási helyeként szolgált, ma bárki megszállhat itt, hiszen szálloda műkődik benne. Mivel a déli alapja egészen vízben van, ezért már a 17. században kezdődött el a süllyedési folyamat. A tíz százalékos ferdeségét egy zsinoron levo kulcs jelzi, melyet a tetőröl eresztettek le.
Szintén a Duna parton található a város védőfala, melyet 1482-ben építettek, mára pedig egy felkapott promenáddá alakult, ahol kávézók és éttermek vannak, és ahonnan jó a kilátás a város új részére, Neu-Ulmra. Hogyha valaki a ferde tornyot említi, akkor az tulajdonképpen a Hentes Toronyról beszél (Metzgerturm), mely az erődítmény része. Ulm további nevezetességei közül megemlíteném a Lúd Tornyot (Gänseturm, ezen keresztül terelték ki és be a város lúdjait), a Víztornyot, az Einstein kútat, az állatkertet, a Gyerekmúzeumot vagy Mikroszóp Múzeumot.
Ulmtól negyed órányira található a pár ezer lakósú Blaubeuren városka, melyről több mint valószínű, hogy nem sokan hallottak, éppen ezért az itt látottak, kellemesen meg fogják lepni a túristákat. A városka központja a favázas házakkal szemrevaló, a legérdekesebb azonban az 1085-ben alapított bencés kolostor, melynek épületei igen jó állapotban vannak. Az egyik különlegessége a kolostornak az 1510-ben épített fürdőhelyiség, mely ma a világ egyetlen fennmaradt kolostori fürdőháza. Sok látnivalóra azért itt nem kell várni, hiszen az egész tulajdonképpen egy nagyobb cseberből állt, ahova folyton forró vizet öntöttek az erre kinevezett személyek. Az épület második szintjén reneszánsz, barokk és biedermaier bútorokat, különféle használati tárgyakat vagy a környék népviseletét lehet megnézni.
A kolostor mellett található egy misztikus erőkkel rendelkező barlangforrás, melyet rengeteg legenda ővez és mélységét máig sem lehet ismerni, hiszen 22 m mélység után egy valóságos barlangrendszerbe lehet ütközni. A Blautopfnak (magyarul a Kék Edény) nevezett forrásból ered valójában a Blau folyó, amely átszeli az ulmi halásznegyedet s a Dunába ömlik. Színe egy varázslatos kék (egy legenda szerint minden éjjel egy sellő tintánt önt bele), melynek intenzítása a nap folyamán változik. Körbe lehet járni az erre kialakított ösvényt, s szinte mindenhonnan más kék árnyalatot lehet megfigyelni. A Blautopf mellett egy régi vízimalom is van, egy ajándéktárgyas bolt és egy kávézó. Mindezek alapos megnézésére egy nap elegendő, hogyha pedig a kirándulást Ulmmal szeretnék összekötni, akkor kb. egy hétvégét kell erre szánni.
Tóth Zoltán
