Felröppenő szoknyák, fényesen dobogó csizmák, pajzán kurjantások, és kimondatlan, örök (i)gazságok – a medgyesi közönség kacagott, tapsolt és minden bizonnyal, olykor szemlesütve pironkodott is a Háromszéki Táncegyüttes valóban „sajátosan groteszk, a prűdeket meghökkentő, nyitottakat megnevettető” mezőségi lakodalmat megidéző előadásán – én legalábbis az érzelmek teljes skáláját megélve vittem haza magamban felejthetetlen táncszínházi élményem.

Könczei Árpád, az előadás rendezője–koreográfusa így fogalmaz: „A történet egyszerű: lakodalomra készülő zenészek, érkeznek a vőfélyek, de a banda még nem készült el. Sietni kell, mert következik a menyasszonykísérő, a menyasszony búcsúztató, de akad, aki megzavarja a szép ceremóniát. A lakodalomban a pálinka hatására fokozatosan elszabadulnak az indulatok, a vacsora is szegényes, hús csak a zenészeknek jut. Így aztán a násznép követelőző lesz, sőt egyesek agresszívvé válnak, és mindenki mást akar táncolni. A zenészek még a nászéjszakát is végig muzsikálják, majd fáradtan, saját maguk örömére zenélnek. És végül azt a cigarettát is elszívhatják, amit a nagy rohanásban nem volt lehetőségük, idejük elszívni.”

A banda c. előadás a népi kulturális örökséget értelmezi újra a színház eszközeivel, Könczei Árpád és Könczei Csongor forgatókönyvírók saját tapasztalataik alapján fogalmazzák újra a mezőségi lakodalmak emlékét.

Ferencz Klaudia