„Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat.” Lk 2,14

​Kedves keresztény testvéreim! A jól ismert és várva várt karácsonyi történet elevenedik fel évről évre lelki szemeink előtt és mi minden évben várjuk a csodát. Azt a csodát, amely belül, lelkünkben kell elevenné nőjön. És amely minden évben más, hiszen mi magunk is másak vagyunk. Hozzáadódik önmagunkhoz az elmúlt év összes megélése: örömeink, félelmeink, bánatunk, veszteségek, tanulások, élmények, növekedések, kudarcok.

​Idén úgy szeretném magunkhoz közel hívni a karácsonyi történetet, hogy a betlehemi jászol szerénysége és csöndessége pozitívumként emelkedjen lelkünkben. Nem csupán azért, mert a kis Jézus nagyságához éppen elegendő volt az állatok közötti jászol. Hanem azért is, mert ez számunkra, modern világban élő, sietős emberek számára azt is jelentheti, hogy az igazi, valódi ünnephez nekünk is rendkívüli helyekre kell elvonulni. Ám itt most a rendkívüli nem valamilyen egzotikus országot vagy házat jelent. Úgy gondolom manapság a legnagyobb rendkívüliség, ha van merszünk és lelki erőnk elvonulni a magunk kis „istállójába”, amely nem hasonlít és nem is akar hasonlítani ahhoz, ahogyan mások világítanak, zajongnak és mutogatnak.

​Azt kívánom hát, hogy lehessen ez a karácsony olyan szerény, csendes és szentséges számunkra, amilyennek belső, békés csendjeinkben elképzeljük. Merjünk kimaradni a felhajtásokból, de megérkezni lélekben oda, ahol igazi ünnep van. Így legyen áldott mindannyiunk karácsonya!

Bodor Lídia Emese

​​​​​​​Unitárius lelkész