Mit érne az ajándékozás, ha mi kimaradnánk belőle?

Az ószövetségi Szentírás óriási kicsomagolás. Őseink az emberi történelem hajnalán az édenkert bezárulása óta vártak. Tudták, előbb-utóbb ajándékcsomag érkezik a címükre, csak az volt számukra a rejtély, mi lesz a csomagban.

A pátriárkák kecskét, legelőt, üzletet reméltek. Aztán ahány próféta, képletesen mondva, annyi burok-fosztás. Az üdvtörténet lassan bontakozott ki, mert alkalmazkodott a felfogóképességeinkhez. Kiderült a századok során, nem valami, hanem Valakit kapunk. Nem világverő Király, félelmetes Ősöreg, hanem a Fájdalmak Férfija, anyától született Szenvedő Szolga érkezik hozzánk.

Bontották a titkot Jézus kortársai is. Nem sokra jutottak, hiszen akit maguk előtt láttak, még negyvenéves sem volt. Meg kellett várniuk a húsvét-hajnali eseményeket, meg egyáltalán önmaguk jobbik énjét, hiszen „jól csak szívével lát az ember”.

Végül aztán tisztázódott, hogy nem álruhás királyfi járt köztünk látszattestben. A szenzáció az, hogy az örök Ige megtestesült, egyetlen személy hordozott két ép természetet. Akkora volt a meglepetés, hogy e titkot megvallván, máig térdet hajt a miséző pap és valamennyi ember …

Itt ér véget a kicsomagolás. Elérkeztünk az igazi címzetthez, hozzád, hozzám, hiszen mit érne az egész ajándékozás, ha mi kimaradnánk belőle. A karácsony értünk van, csak bontsuk ki!

A Megtestesült szent titkának idei ünneplése hozzon örömet és békét mindannyiunk szívébe. Ezt kívánom az értünk földre jött Isten-embertől.

Csíki Szabolcs medgyesi segédlelkész