Balázstelke első okleveles említése 1332-ben történt Balastelke alakban. Szász jobbágyfalú volt. Első templomát 1339-től említik a hivatalos írások. A régi temploma a 19. század végére annyira romos lesz, hogy 1901-ben újat építenek helyébe neogótikus formában. Az erődítés nyomai csak földhányás formájában maradtak fenn.

            A középkorban a következő magyar földesurai voltak: Bogáthi, Dezsőfi, Haranglábi, Hunyadi, Szentiváni, Székely, Héderfáji, Bakócz, Sálfalvi, Töreki, Dienesi, Lépes, vizaknai Geréb és Báthori családok.Volt időszak,hogy egyszerre több családnak is volt itt birtokrésze. A tulajdonosok viszonylag sűrűn váltakoztak öröklés, házasság és birtokcserék következtében. Az 1700-as évek elején Balázstelkén már csak a Haller György, Túróczi János és Gálffi Mihály birtokos családokat tartják nyilván. Az 1900-as évek derekán már csak a Haller és Gerendi családokra emlékszik a falú közössége. E két családnak most is megvan a kastélya Balázstelkén, csak már egészen más tulajdonban.A Haller kastélyban jelenleg iskola és óvoda működik, a Gerendiek kastélyát jelenleg 2 román család lakja.

            A két utolsó balázstelki földbirtokos két különböző végletet képviselt. A Haller család István nevű leszármazottja, akire még az idős balázstelkiek emlékeznek,é s aki még ide látogatott a kerelőszentpáli és küküllővári birtokról, utólsó nemes gesztusként a családi kripta köveit az alakulófélben levő református egyháznak ajándékozta templomépítés céljára. Ebből meg is épült 1928-ban a templom. Akkor 12 magyar család lakta a települést. A másik véglet a Gerendi család Ákos nevű leszármazottjának a cselekedete, aki a szerencsejátékok káros szenvedélyébe esett. Ő egy kártyaparti alkammával, mikor már nem volt mit „felkináljon”, akkor a családi örökséget (beleértve a kastélyt is) vetette latba. Mivel a szerencse nem kedvezett így azt is elveszítette. Pár hónappal később találkoztak vele balázstelki magyarok, akik  a küküllővári vásárba mentek. Ott állt lerongyolódva a Kisküküllőn átvezető fahíd végénél sajnálatos kinézettel. A balázstelkiek alig ismertek rá. Ott beismerő vallomást tett, hogy ime a szerencsejátékok hova jutatták.Ő volt a XX.század eleji balázstelki „tékozló fiú”.

Lakossága

            1850-ben a községnek 1637 lakosa volt. Ebből 1229 román, 81 magyar, 224 német, 4 zsidó és 93 cigány. 1992-re a 2496 lakos nemzetiségi összetétele a következőképpen alakult: 1854 román, 417 magyar, 86 német és 139 cigány. Ezen adatok belefoglalják a Pócstelka és Kalibák akkori lakosságát is. Balázstelke magyar lakossága önmagában véve alig haladta meg a 300 lelket (1980-ban). Az első ideköltözött lakósok azok voltak, akik szolgálni jöttek a grófi kúriára. A második hullám akkor érkezett, Medgyest és Dicsőszentmártont összekötő utat építették és az útépítő munkában tevékenykedtek. Ezek leszármazottait mai napig is “utászfajtának” nevezik és ez utóbbiak büszkék is erre. A harmadik magyar hullám pedig 1960-1970 között érkezett Balázstelkére főleg a kisküküllőmenti magyar falvakból. A két ipari város között biztos megélhetési heletőséget láttak a gyári munka kapcsán. Emellett a gyárban elvégzett munka után, itthon a mezőgazdasági földeket is megmunkálták.

            Azóta a magyarság létszáma állandóan apad, 1990 után pedig “az abortusztörvénynek köszönhetően” állandóan csökken. Kevés a gyerekválalás és sok az elhalálozás. Emelett 2000-től megnőtt a kivándorlás is. Vannak akik végleg elhagyták Balázstelkét és letelepedtek külföldre, és vannak olyanok is akik csak munkát válalni mentek el Európa különböző országaiba, de évente egyszer hazajönnek a szülőföldjükre,majd a szabadság eltelte után mennek is vissza. Jelenleg 221 lelket tart nyilván a református egyház, van két unitárius lélek, vannak olyan magyarok akik orthodox vallásuak lettek és olyanok is akik felekezeten kívüliek. A magyarság összlétszáma Balázstelkén 2010-ben kb.250 személy körül mozog.

Kultúrális élet

            A kultúra szempontjából Balázstelke a néptáncáról kezdett híressé válni. A hazai és határon túli néptánckutatók ezelötti években felkeresték a községet és érdeklődtek azon családok iránt akik e téren hagyományőrzők voltak. A tánc stílusát hozták magukkal az ideköltözöttek a kis-küküllőmentéről, amit helyi elemekkel ötvöztek és így kialakult egy sajátos néptáncstílus. Ezt annak idején több helyen is bemutatták az “aranykorban” a “Megéneklünk Románia” nevű országos fesztiválon, majd a változás után az erdélyi és magyarországi néptáncfesztiválokon. Akik ezelőtt 10 éve még táncoltak és énekeltek, mára már vagy nagyon idősek vagy meghaltak. A fiatalabb generáció pedig nem karolta fel a hagyományőrző néptáncot.

            Ami a jövőt illeti azt teljes mértékben Isten kezébe tesszük le. Tudjuk hogy népünket csak Jézus Krisztus kegyelmébe helyezhetjük  biztonságban. A Szentlélek volt a megtartója eddig is az Anyaszentegyháznak és hisszük azt, hogy ha eddig itt Balázstelkén sok csodáját éltük át Isten kegyelmének, akkor továbbra is irgalmas lesz e kis közösséghez, amely élni és megmaradni akar Krisztus kegyelmében,Isten szeretetében és a Szentlélek közösségében.

 

            Balázstelke, 2010 szeptember hava

 

                                                                                                            Kiss Csaba

                                                                                                    református lelkipásztor