Babota Tibor medgyesi plébános sepsiszentgyörgyi káplánként találkozott Kalkuttai Teréz anyával. Személyes emlékeiről így ír:

„Nehéz elmondanom azt, amit érzek a szentté avatáshoz közeledve: öröm, hála, megilletődöttség… Eleven bennem első találkozásunk emléke, élménye. Több napot tölthettem egy szent közelségében, beszéltem vele, autóztunk együtt és imádkoztuk a rózsafüzért, egy asztalnál ültem vele. Féltett kincsként őrzöm köszönő levelét, melyet szolgálati időm végén hozzám intézett, keze írása ott van rajta, őrzöm a tárgyakat, a könyveket, amelyeket ajándékba kaptam tőle. Ezek másodlagos ereklyék, mondta az érsek úr.

Az első szentmise és az első tanítás emléke jut eszembe. 1990 májusában találkoztam vele először. Az akkori gazdasági igazgatóval, Bálint Jenővel utaztunk Bukarestbe Teréz anyáért. A román kormány kérésére AIDS-es beteg gyermekek gondozását vállalta el Chitilán, a világ szeme elől elrejtett kórházban. Sepsiszentgyörgyre érkezve a hivatalos fogadtatás végén mindenki távozott. Igyekeztem volna én is, de Teréz anya megállított: „Atya, ma még nem vettünk részt szentmisén, kérem, misézzen nekünk angol nyelven, mert az angol a rendünk hivatalos nyelve.” Mentegetőztem: „Sohasem miséztem angolul, misekönyvem sincs.” „Van nekem – válaszolta – és mert ez az első napunk itt, kellene egy rövid elmélkedés, prédikáció.” „Angol Bibliám sincs” – mondtam, és éreztem, megy el az erőm. „Adok én” – mosolygott rám. „És mikor legyen a szentmise? – kérdeztem. „Egy óra múlva – válaszolta –, addig fel tud készülni.” A szentmise végén Teréz anya hozzám lépett, a kezét nyújtotta – „Köszönöm a szolgálatot, atya!” Kezet nyújtottam én is, de amikor láttam, hogy kezet akar csókolni, el akartam húzni a kezem, de nem engedte. Rám nézett és így szólt: „Ez nem neked szól, atya, hanem Jézusnak, akit a kezedben tartottál!” Később elgondolkodtam: ki kinek prédikált?

Isten ajándéka. Kegyelem. Kalkuttai Teréz szűz, könyörögj érettünk!”

Babota Tibor medgyesi plébános

A levél szövege magyar fordításban:

Kalkutta, 1993 április 19.

Kedves Tibor atya,

köszönöm március 9-én írt levelét, amely olyan nagy mértékben megvilágította a szentgyörgyi helyzetet a romániai gyermekek megsegítése vonatkozásában. Szeretném megköszönni mindazt a kedves segítséget, amit spirituális és más vonatkozásban a nővéreknek nyújtott mint lelki vezetőjük.

Hálámat imám is kifejezi, amelyben azt kérem, hogy Ön mindig szent pap lehessen a Miasszonyunk védelmében, és mind jobban növekedjék a Krisztushoz való hasonlóságban.

Isten áldja!

Teréz anya mc

(Megjelent Vasárnap katolikus hetilap 2016. szeptember 4-i számában.)