Évközi XXIII. Vasárnap Szeplötelen Fogantatás Plébánia Medgyes
HIRDETÉS:
Szeptember 14-én, pénteken, Szent Kereszt Felmagasztalásának ünnepén, szentmisék a plébániatemplomban lesznek délelőtt 7,30 órakor és délután 18,00 órakor.
EVANGÉLIUM:
Abban az időben: Jézus elhagyta Tirusz vidékét, és Szidonon át a Galileai-tóhoz ment a Tízváros határába. Itt eléje hoztak egy dadogva beszélő süketet, és kérték, tegye rá a kezét. (Jézus) félrevonta őt a tömegből, a fülébe dugta az ujját, majd megnyálazott ujjával megérintette a nyelvét. Föltekintett az égre, fohászkodott és így szólt: ,,Effata, azaz: Nyílj meg!'' Azon nyomban megnyílt a füle, megoldódott a nyelve, és érthetően beszélt. Jézus megparancsolta nekik, hogy a dologról ne szóljanak senkinek. De minél jobban tiltotta, annál inkább hirdették. Szerfölött csodálkoztak, és hangoztatták: ,,Csupa jót tett: A süketeket hallókká teszi, a némákat pedig beszélőkké!''
ELMÉLKEDÉS:
Mindig a meghatottság érzése vesz erőt rajtam, amikor Jézusról azt olvassuk a Szentírásban, hogy „Csupa jót tett”. A világ annyira híján van ennek, s a jóság nem más, mint a szeretet arca, a hit legszebb megnyilvánulása. Az első bibliai olvasmányban Izaiás próféta Isten közeledésére hívja fel a figyelmünket, hiszen a Megváltó személyében Isten közel jön az emberhez. Szabadulást hoz, s felnyitja az emberek szemét a látásra, a süketek fülét a hallásra. Valami nagyon lényeges dologról van itt szó. Beszéljük csak meg! A világ a korlátlan lehetőségek színtere, s az ember valóban nagy tettekre, szinte csodákra képes. Ebből kifolyólag beleesik egy nagyon veszélyes csapdába, elhiteti magával, hogy képes az önmegváltásra, az Isten nélküli boldogulásra. A vallások, a hit legfőbb üzenete éppen az, hogy Isten nélkül nincs megváltás, nincs boldogulás. Isten nélkül csak olyan a boldogságunk, mint eső nélkül a mezőgazdaság. Locsolással valamit segítünk magunkon, de siralmas az egész kép. Az idén ténylegesen is átéltük a próféta szavait, hogy valójában csak az ég képes a száraz vidéket tóvá változtatni. Jakab apostol folytatja a múlt vasárnap témáját, s most is figyelmeztet arra, hogy viselkedésünkben mi az, ami nem méltó a keresztény emberhez. A személyválogatás, a szív részrehajlása. Mindannyiunkat megkísért ez a jelenség. Amit szemünkkel látunk, a külső, az nem minden. A lényeg az ember bensőjében van. Találkozásaink során odáig nem jutunk el. Az evangéliumban arról olvashatunk, hogy Jézus visszaadta a süketnek a hallását. Ez az ember mostantól fogva nem csak a madarak énekét fogja meghallani, hanem azt a hangot is, mely a szívében szólal meg, s a jóra hív. Mert mindazok, akikkel jót teszünk, maguk is fogékonnyá válnak a jóra. Próbáljuk csak ki!
A HÉT SZENTJE: Aranyszájú Szent János
344 és 349 között Antiochiában született, előkelő családja révén kitűnő nevelést kapott. Magas rangú katonatiszt apját korán elvesztette. Anyja nem kötött új házasságot, csakhogy teljesen fia nevelésének szentelhesse magát. János 18 évesen keresztelkedett meg. Szónoklattant tanult, ügyvédnek készült. Anyja halála után aszketikus életet élt, remeteségben akart élni, bár püspökké szerette volna tenni az antiochiai pátriárka. Itt, az antiochiai hegyek közt megírta "A papságról" című híres művét arról a papi eszményről, amit ő szeretett volna szentségben, tudományban és életbölcsességben a papságban megélni. Öt évi ima, Szentírás-tanulmányozás, vezeklés és elmélkedés után egészsége megromlott, vissza kellett térnie a városba. Itt diakónussá szentelik, majd hat év múlva, 386-ban pappá szentelték, nagyhatású szónok lett, nyelve kristálytiszta görög nyelv volt. Világosan fejtette ki az igazságot, szebbnél szebb képeket és hasonlatokat alkalmazott. Az új adókivetések hírére a nép lázadozását sikerült bűnbánatra fordítania és a császár kegyelmét is sikerült kieszközölnie. A császár csellel 397-ben Konstantinápoly püspökévé, pátriárkájává tette. Konstantinápolyban is szigorú beszédeiben az erkölcs pontos szabályozására törekedett, szembeszállt a császári fényűzéssel, szót emelt az igazságtalanságok ellen. Emiatt a féltékeny előkelők 403-ban megfosztották főpapi székétől és kétszer is száműzték Kis-Örményországba. A viszontagságoktól elcsigázva Kománában (Pontusz) a Fekete-tenger mellett halt meg 407. szeptember 14-én. Holttestét 438-ban átvitték Konstantinápolyba. Ezer bárka vett részt az ünnepi ceremóniában, és a gyermekei azoknak, akik száműzetésbe küldték, vagy küldették.
IGELITURGIKUS NAPTÁR: Szeptember
9. Iz 35,4-7a 10. 1Kor 5,1-8 11. 1Kor 6,1-11
Jak 2,1-5 Lk 6,6-11 Lk 6,12-19
Mk 7,31-37
12. Sir 24,23-31 13. Ef 4,1-7.11-13
Lk 1,26-38 Mk 4,1-10.13-20
14. Szám 21,4b-9 15. Zsid 5,7-9
Fil 2,6-11 Lk 2,33-35
Jn 3,13-17
MISEREND:
Hétfő: 7,30 – Liliana és Andrei egészségéért
Kedd: 9,00 – † Ft. Viorel
18,00–† Veress Róza(6 hetes) és Veress Zoltán(22. évf.)
Szerda: 7,30 -
Csütörtök: 7,30 – † Orbán Sándor(6 hetes)
18,00 - † Klein Lujza, Mária és Mihály
Péntek: Szent Kereszt Felmagasztalása
7,30 –
18,00- † Mónika, Johann, Károly és József
Szombat: 7,30 – † Ana
18,00 –
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni