“És megszülte első szülött fiát. Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely.” (Lk 2,7)

Krisztus születésének titka mindig is foglalkoztatta az embert, aki olykor kételkedve, máskor álmélkodva állt a titok előtt. Amikor sikerül hittel fogadnunk karácsony titkát, olyankor a karácsonyi Isten-gyermek születésére gondolva arra várunk, hogy a gyengeségében erős Krisztus a mi életünkben is változást, titokzatos változást hozzon. Arra várunk, hogy a mi életünk sötétségébe is fényt hozzon, hogy a mindennapi veszélyeztetettség közepette számunkra is biztonságot ad, és a nem hétköznapi lelki fenyegetettséggel, a bűn átkával szemben nekünk is védelmet nyújtson, és szabadítást adjon.

Veszélyeztetettség és fenyegetettség közepette fény, világosság, védelem, biztonság és szabadulás. A bibliai születéstörténetek részleteiből építkezve próbálták megjeleníteni a keresztény művészetben Krisztus születésének történetét. A szavakkal és dallammal ábrázoló keresztény himnuszokban éppen úgy, mint a színekkel, formákkal és a fény-árnyék adta perspektívával megjelenítő képzőművészetben ezek a legmeghatározóbb képek, elemek, és ezek a képek által bennünk keltett érzések: veszély, fenyegetés, fény, világosság, védelem, biztonság, szabadulás.

A szentírásban csak arról olvasunk, hogy Mária jászolba fektette a kisded Jézust. Az istállót vagy barlangot, minden mást, amit énekeinkben énekelünk vagy a festményeken szemlélünk, a bibliai részleteket tovább gondolt emberi képzelet rajzolta meg. Nyugat-Európában leginkább a fából ácsolt egyszerű, vagy kőből épült módosabb istálló a legismertebb színtér, ahová elképzeljük Krisztus születését. Ennél sokkal kifejezőbb a barlangistálló képe, mely a 6. századi bizánci ikonok prototípusa, melyet a nyugat-európai művészeti ábrázolás is a bizáncitól vett át. A születés helyeként megjelölt betlehemi barlang tiszteletét Szent Jusztinuszra vezetik vissza, de Origenész, majd később Szent Jeromos is utalt rá. A Születés-barlang fölé a 4. század elején Nagy Konstantin császár által építtetett bazilika a szentföldi zarándokok kedvelt helyévé vált, és máig az maradt. A barlang motívumát aztán az olasz trecento mesterei összekapcsolták az istálló képével, a barlangnyílás elé felállított, gerendákkal alátámasztott fa tetőszerkezettel egészítik ki a barlangábrázolást.

Miért fejez ki többet Krisztus születésének lényegéről a barlangistálló, mint a nálunk ismert hagyományos faistálló? Mert a barlang képe már természet szerint magában hordoz egy kettősséget. Egyrészt a barlang sötétje, zártsága és a benne rejlő ismeretlen titokzatossága félelmet és elbizonytalanodást kelt bennünk. Másrész viszont a szikla mélysége ősidők óta védelmet és biztonságot is jelentett az ember számára minden időjárási viszontagság, vagy a barlangon kívülről ráleselkedő veszéllyel szemben. Jézus korában az istállók is gyakran kaptak helyet barlangban. A karácsonyi barlangistálló szemléletesen összegzi a Krisztus születését övező kettősséget, az egymásnak feszülő ellentéteket.  Együtt van benne a barlang mélységes sötétje és a Krisztus mindent átjáró fényessége. A rejtélyes barlang fenyegetése sejteti a gyermek Jézusra leselkedő heródesi fenyegetettséget, ugyanakkor szemlélteti az elrejtett sziklamélyedésnek védelmét és biztonságát minden ártó szándékkal szemben.

A barlang, mint Krisztus születésének helye továbbvisz a keresztény hagyományba egy zsidó legendát is. Eszerint az első jeruzsálemi templom elpusztulásakor Kr.e. 6. században az Isten jelenlétét jelképező, a templomban őrzött örök láng látszólag kialudt. A legenda szerint viszont annak parazsát titkon őrizték egy barlangban, majd amikor a második templom megépült az új templom örök mécsesét a barlangban megőrzött parázzsal gyújtották meg.  Ez a legenda emlékeztet a születéstörténetre: karácsonykor a barlangistállóban menedékre talál az „örök fény”, a Világ Világossága, Immánuel, akiben közöttünk, „velünk az Isten”.

A bibliai híradással nem ellenkeznek ezek az emberi képzetek, mellyel a nagy titkot próbáljuk emberileg elképzelni, megjeleníteni. Akkor nem ellenkeznek az Ige üzenetével, ha nem tévedünk el a részletekben, hanem mindig megmaradunk az Ige szűkszavú lényegi üzeneténél: értünk Isten ember lesz, a Világ Világossága a sötétségbe jön, védelmet és biztonságot hoz számunkra az örök élet reményével, magára vállalja életünk fenyegetettségét, az üldözöttségét. A barlang képe segíthet minket abban, hogy megtanuljuk megkülönböztetni a lényeget a mellékestől, az árnyékot a valóságtól –

Platón által megfogalmazott barlanghasonlat mintájára. A valóság az, hogy Krisztus szabadításának útja a barlangistálló jászlától, a kereszthalálon és sírbarlangon át a mennyei dicsőségbe vezetett, és hitünk szerint Krisztusért oda vezet el minket is. Ez a karácsonyi barlangistálló örömüzenete.

Ebben a reménységben kívánok minden ünneplő testvéremnek áldott, békés karácsonyi ünnepet!

Adorjáni Dezső Zoltán,

a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház püspöke