Az elmúlt hónapokban ismertettük Dobay Szilveszter történetét, aki az 1956-ot követő megtorlások egyik áldozataként közel négy és fél évet töltött rabságban, majd a rendszerváltásig életét félelemben és korlátok között kellett, hogy leélje. Nem ő volt azonban az egyetlen Medgyesen, akit igazságtalanul tartottak fogva. Tematikánkat folytatva ezúttal egy sorstársának, Krivosik Mátyás Attilának a történetét szeretnénk Önökkel ismertetni. Múltjának felidézésében egykori felesége és unokája állt készséggel rendelkezésünkre, melyet ezúton is köszönünk!

Krivosik Úr 1940-ben született Medgyesen. Édesanyja háziasszony volt, míg apja szobafestőként dolgozott. Az iskolaéveket követően ő maga is festőként csatlakozott az immár családi vállalkozáshoz. Így élte életét egészen 1958-ig.

Az 1956-os események idején találkozott „Döndiékkel” (Dobay Szilveszterrel és néhány további barátjával), hogy megjavítsanak egy motorbiciklit. Ekkor látogatta meg őket valaki Nagyváradról, hogy bemutasson egy szervezetet (EMISZ – Erdélyi Magyar Ifjak Szövetsége) melynek maga is tagja, és mely, ha elegendő méretűre növekszik, harcolni fog a rendszer ellen. A fiatalok meghallgatták az illetőt, majd anélkül, hogy bármelyikük is csatlakozott volna, folytatták tovább a munkát.

Két évvel később, október 30.-án, csütörtökön azonban, az eset miatt érte is elfogatóparanccsal érkezett a titkosszolgálat. Marosvásárhelyre szállították és azzal vádoltákmeg őket, hogy a szövetség tagjai voltak, ő maga pedig a szervezet pénztárosaként dolgozott. A vallatószobában egy padlóra csavarozott székre ültették és megkezdődött a „kihallgatása”. Ez egy kiadós veréssel kezdődött, majd a vallatótiszt lediktálta neki a „vallomását”.

Az akkori körülményekre jellemző, hogy a zárkában ők, fiatalabbak, kénytelenek voltak az ágyak alatt a betonon aludni a kevés hely miatt. Itt több értelmiségivel és pappal élt együtt bezárva, akik többek közt németül tanították és képesek voltak pusztán a csillagok állásából következtetni a dátumokra és az ünnepnapokra (mint például a húsvét). Ez utóbbi különösen lenyűgözte őt.

A kolozsvári katonai törvényszéken ítélték el március 19.-én a szocialista államrendszer megdöntésére tett kísérletéért és titoktartásért. Végül hat év börtönbüntetést kapott teljes vagyonelkobzás mellett. Ezzel az ítélettel még szerencsésnek is volt mondható, amennyiben értelmiségi, vagy egyházi családból származott volna, valószínűleg jóval hosszabb megpróbáltatások vártak volna rá.

Szintén a szerencsének volt köszönhető, hogy a megvádolt cselekedetek idején még nem töltötte be a 18. életévét. 1959-ben általános amnesztiában részesült mindenki, akit kiskorúként vádolták meg, így augusztus 26.-án szabadulhatott.

Ezt követően azonban nem értek véget a büntetések.Bátyját, Krivosik Zoltánt kirúgták az egyetemről azöccsére hivatkozva.Ő maga Marosvásárhelyen szeretett volna élni, azonban néhány hónappal a költözését követően közölték vele, hogy ezt nem teheti meg és vissza kell költöznie Medgyesre.

Végül egy cipőgyárban helyezkedett hát el, mint karbantartó-festő. 1973-as rehabilitálását követően jelentkezett esti szakon a medgyesi líceumba. Ekkor megpróbálták besúgóként alkalmazni, amit ő határozottan visszautasított. Gyerekei életével, valamint azzal fenyegették, hogy a középiskolát követően fiának a katonai szolgálata alatt a bányában kell majd dolgoznia.Azonban továbbra sem volt hajlandó jelenteni a titkosszolgálatnak. Végül sikeresen elvégezte az iskolát és maradhatott a cipőgyárban, sőt előléptették a beszerzési részleg főtechnikusává. Erre a tényre élete végéig nagyon büszkén emlékezett vissza, hiszen - ha a börtönben töltött időszakára gondolunk - szó szerint a padlóról kellett újra talpra állnia.

A rendszerváltásig, félve az esetleges következményektől, tartózkodott a társasági élettől. Dobay Szilveszterrel is, bár jó barátok voltak, jobbnak látták kerülni egymást az utcán. Életük utolsó időszakában azonban újra feléleszthették a kapcsolatot és a történteket nem feledve bár, de nyugodtan tölthették napjaikat.
Unokája, Andor igyekezett jogi úton kártérítésért folyamodni nagyapja számára. Aszebeni törvényszék, bár követelésének helyt adott, azt végül másodfokon részben mégis elutasította a gyulafehérvári táblabíróság. Elmondása szerint igyekezete azonban mégsem volt hiábavaló, mert mind a két igazságszolgáltató szerv végre elismerte a nagyapját ért erkölcsi károkat.

Hosszú betegeskedés után végül Krivosik Attila 2018. július 24.-én távozott el az élők sorából. Nyugodjon békében!

1958 és 1959 között az állambiztonság összesen 15.272 személyt tartóztatott le az ’56-os megtorlásokat követően, az EMISZ-nek mind a 77 feltételezett tagját. Dobay, valamint Krivosik Úron kívül Medgyesen:Kiss Imrét, Kölönte Tamást és Bíró Károlyt.

Töttösi Gergő