Katolikus köszöntő

Az Újszövetség egyik legszebb jelenete húsvét hajnalán történt: Mária Magdolna felismerte a feltámadt Jézust. A feltámadás nem a mi térfelünkön zajlik, hanem Isten oldalán. Úgy tűnik, a Megváltó halálának perce egyúttal feltámadásának pillanata is. Ezért mondhatta a latornak: Még ma velem leszel. Csak mi vagyunk késedelmes szívűek. Holttestet babusgattunk, sírbolttal, kenetekkel, leplekkel vesződtünk, aztán őrökkel, kertészekkel bajlódtunk, majd a lábát ölelgetve földi mennyországra vágytunk, pedig akkor Ő már úton volt hazafelé. Utólag már látjuk, a velünk töltött harminchárom éve, egyetlen égi szeretet részeként az Atyát közvetítette, és ezt nem vonta vissza. Isten megmutatta önmagát. Ezért fontos, hogy mi is önmagunk legyünk, egymás közt, úgy, hogy az eszközének bizonyuljunk. A lényeg, hogy az ég és föld között nyitva maradt a kommunikációs csatorna. Hiába minden viaskodásunk, vesződésünk, haragunk, az Isten legyőzte a rosszat, a bűnt, sőt még a halált is. Ilyenkor úgy érzem nem panaszkodni kell a mostoha körülmények miatt, hanem inkább össze kell magunkat szedni és utánairamodni! Meg kell bánnunk, amivel elárultuk egymást – és így Őt is -, vissza kell találnunk szeretteinkhez, eltaszított családtagjainkhoz, barátainkhoz, aztán az Ő Egyházába, és akkor megtapasztaljuk azt a békét, amit a világ nem adhat meg, de el sem vehet! Áldott légy, végtelen szeretet Istene, aki Fiadat adtad értünk, s Egyházat alapítottál, hogy híre el ne halkuljon, szívünk ki ne hűljön! Add, hogy felfogjuk húsvét igazát és azt örömmel tovább is adjuk!

Csíki Szabolcs
Katolikus lelkész

 

Református köszöntő

A hagyomány szerint a húsvét az egyház legnagyobb ünnepe. Életközelbe hozza számunkraJézus példáján keresztül a meghalás és feltámadás kérdését. Ez a szemlélet meglephet, főlegakkor, ha életünkben a figyelem más irányba tolódik. A húsvét a mi megváltásunkkal függössze. Azzal, ahogyan Jézus, feltámadásával a régi élettől megváltott. Erről szól Jakabapostol tanítása is,(Jakab 5,16 ), ezen át próbáljunk közelebb kerülni az ünnep lényegéhez.1. Illés prófétának az egyik nevezetes tettéből indul ki az apostol az említett versben.Eszerint Illés azért könyörgött egyszer, hogy Isten aszályt bocsásson az ország lakosságára.De miért könyörög aszályért egy próféta? Hiszen a szárazság, halált okozó állapot. Amit azeső hiánya okoz, az pusztulás. Kérhet-e ilyesmit egy országra? Az ótestamentumban gyakranjut kifejezésre egy visszatérő prófétai panasz, mely szerint Isten népe nem törődik Istenkeresésével. Elhanyagolja a mózesi törvények betartását, bűneit pedig nem bánja meg.

Illésnek is ez volt a tapasztalata, amiért Illés a következőt kéri imájában Istentől: Te tanítsd,Uram, a népet. De ha a szó nem használ, vond meg tőle akár az éltető esővizet, hogy a népvisszatérjen Tehozzád.

Mit mondunk erre? Talán azt, hogy csalódást keltett bennünk Illés imádsága. Miért? Azértmert megtanultuk, hogy imáinkban kizárólag csak jót, építőt kérhetünk Istentől. De tudja-e az ember, mi a jó? Gyakran kérünk valamit Istentől, de nem tudjuk, mi a jó. Egyáltalán, holtalálható meg a jó? Ki jó ? Mit jelent a jóság? Mit jelent az a bibliai fogalom, hogy „legfőbbjó”? Miért mondja Jézus azt, hogy egyedül Isten jó? Ezen kérdések letisztázása lelki tusávaljár. De aki lelki érettségre vágyik, annak az alázatos tanulásnak az útján kell maradnia.

2. A történet szerint Isten meghallgatja Illés könyörgését. Aszályt bocsájt Izraelre, Illést pedigelrejti. Ebben a próbákkal teli időszakban, Illés meg fogja tapasztalni Isten gondviselését.Persze, ehhez, Illésnek pontos utasításokat kell követnie: „menj”, „kelet felé indulj”, aztánígy folytatja az Úr: „telepedj meg a Kérith-patakja mentén”. És Illés elindul.Döntéshozatalában nagy szerepet játszik az Úrba vetett bizalma. Illés tudja, hogy Isten nemhagyja őt el, törődik vele. Azért szól.

 

Az ember napi szinten szeretné megtapasztalni az Isten törődését. Igen, valóban ez valóbankiteljesedetté, boldoggá teszi az életet. Mégis, gyakran, az Ő törődésének amegtapasztalását az ember elvonatkoztatja attól, hogy Ő mit szólt. Mintha Ige nélkül tudnaboldogulni. Pedig az, amit Isten mond és tanít, kulcsa az eseményeknek. Gyakorlatilag, az Úrtanítását ismerve tudom meg, hogy Ő miként segít. Hogyan segít? Mindig másképpen.Legtöbbször az Ő jelenléte és tanítása által, amikor kimutatja törődését. De a legfontosabbaz, amit a heidelbergi káténk mond Isten törődéséről: ez nem szűnik meg sembetegségemben vagy egészségemben, sem jólétemben vagy szegénységemben, de énjelenben vagy jövőben előforduló nehézségei között sem. Így rejti el Isten ma az övéit.

3. Illés a Kérith patakjához érkezik, ahol Istennek támogatását csodásan tapasztalja meg.Egy egyedi jelenet ábrázolódik ki Illés körül, a pataknál: holló táplálja és patak vize oltjaszomját. Mit jelent ez? Ember és állat, természet vize egymást segítve, közösségbe kerülnekegymással. Emlékeztetés ez azon boldog, paradicsomi állapotok felidézésére, amikor azIstentől teremtett ember és környezete, nem egymás ellenében, nem is a teremtettségrendje ellen és nem a Teremtő Isten ellen, hanem Istennek és a Másiknak elfogadásábantudott élni.

A húsvéti ünnepi istentiszteleteinknek is ez a célja: az Istennel és embertársunkkal valómegtört kapcsolatunknak a helyreállítása, amelyhez való jogot, húsvétkor, Jézuskeresztrefeszítése és feltámadása által szerezte nekünk az Isten. Jézus helyettes áldozatkénthordozta el mindannyiunk vétkét, Jézus értem és érted halt meg majd támadott fel, hogymegbékélhessünk az Istennel.

Ezt kellene felismerje ma az ünneplő ember. A „szárazság” okozta megterheltségekszámosak. Sokan szomjazzák az örökélet vizét. De ezt az élő és éltető vizetcsak afeltámadott Krisztus, mint mennyei esővíz által kaphatja meg a mi kiszáradt, bánatoslelkünk. Ezért húsvétkor is, mindig, imádkozzatok és buzgón kérjetek! Mert „nagy ereje vana buzgó ember imádságának.”(Jakab 5,16b)

Áldott Húsvéti Ünnepet kívánok!

Békesség Istentől!

Székely Zoltán Márton, református lelkész

 

Unitárius köszöntő

Lk 24, 8-10

„Ekkor visszaemlékeztek az ő szavaira, és visszatérve a sírtól, hírül adták mindezt a tizenegynek és a többieknek.”

 

Kedves ünneplő Testvéreim!

Évről évre a húsvéti történetet a nagyheti események sorozata hozza nagyon közel hozzánk. Hiszen benne éppen azt éljük meg, hogy Jézus is volt szenvedő, könyörgő, csalódottsággal és keserűséggel teljes, mélyen emberi. És erre a mi lelkünk is rezonálni tud. Hiszen gyakran éljük meg mi is az elhagyatottság, a kilátástalanság terhét, nekünk is jut az Olajfák hegyének sötétjéből és magányából. Minket is magunkra hagynak olykor, akiknek társaságára, vigyázására, imájára számítunk. S bár szeretnénk, hogy múljon el a szenvedés pohara tőlünk, mégis hittel teljesen viseljük az isteni akaratot.

Valahányszor erre a nagyon személyes Mesterre emlékezünk, az utat is látjuk, a példát, amelyet ő mutatott. S mi is emlékezünk a szavaira, a tanításaira, a legfontosabbra, amit tanított és ami a mi életünknek is értelmet, gazdagságot ad. Számunkra húsvétnak az öröme és örök igazsága éppen az a Szeretet, amelyet ő hirdetett és élt. Az a Szeretet, amelyet nem lehet sírhelybe zárni, elhallgattatni. Mert a tőle tanult szeretet örök, erőt adó és megújuló.

Úgy hiszem, hogy akkor lehetünk méltók az emlékezésre, hogyha a Jézustól tanult szeretetet éltetjük tovább. Nem szavakban, nem külsőségekben, hanem mélyen emberi mivoltunkban, cselekedeteinkben, áldozatvállalásunkban.

Ezt adjuk hát mi is hírül húsvét ünnepén! Hogy a szeretet Mestere nem halt meg, hanem ma is bennünk él, valahányszor viszonyulásunk a tőle tanult szeretetet tükrözi. Áldott, békés, szeretetteljes ünnepet mindannyiunknak!

 

                                                                                    Bodor Lídia Emese

                                                                                    unitárius lelkész