„És mikor a pünkösdnek napja eljött, mindnyájan egyakarattal együtt voltak”, írja a Szentírás az Ap.Csel. 2,1-ben. Nem kellett többszörös hívogatás, sem esedezés, hogy ugyan már gyertek el, mert nagyon fontos most megjelennetek. Nem kellett kampányolni és szórólapokat osztogatni az embereknek, mert ők tudták, hogy hol a helyük. Jézus arra kérte tanítványait, hogy maradjanak Jeruzsálem városában, amíg fel lesznek ruházva mennyei erővel. Ők pedig engedelmeskedtek, mert tudták és érezték, hogy a Szentlélek vezetése nélkül nem indulhatnak el a világba evangéliumot hirdetni. Ők tudták azt, hogy milyen fontos a Lélek jelenléte az életükben, mert Jézus a feltámadása után, amikor megjelent előttük és köszöntötte őket, akkor rájuk lehelt és azt mondta, hogy vegyenek Szentlelket.

Ezáltal Jézus jelezni akarta, hogy milyen fontos a Szentlélek jelenléte az emberek életében. Az az ember, aki teljes szívből megtér Jézus Krisztushoz és eldönti azt, hogy ő ezután csak Neki szenteli az életét, annak nagyon fontos, hogy a Lélek által vezetve legyen. Hányszor hallottunk már az évek folyamán embertársainktól olyan kijelentéseket, mint például: „megbántam, hogy ezt meg azt tettem, nem kellett volna azt mondanom, akkor bizony rosszul döntöttem, elhibáztam az életem ezen részét”. Ezek a szavak mind azt jelentik, hogy az illető embert nem Isten Lelke vezette a döntéshozatalában, hanem a saját esze szerint cselekedett.

A pünkösd ünnepén kitöltetett Szentlélekről azt is tudjuk, hogy pártfogó, vigasztaló és igazságnak a Lelke. Pártfogó azért, mert életünk sorsdöntő pillanataiban mellettünk áll. Vigasztaló azért, mert amikor szomorúságban vagy gyászban vagyunk megerősít bennünket. Igazságnak Lelke azért, mert elvezérel bennünket minden igazság megismerésére. Jézus azt mondta tanítványainak, hogy „nem hagylak titeket árván, eljövök tihozzátok”, mindezzel azt jelezve, hogy az Ő jelenléte nélkül árva lenne a mi életünk. Amikor Jézus azt mondja, hogy „én veletek vagyok minden nap a világ végezetéig”, akkor ez úgy lehetséges, hogy Szentlelke által van jelen a mi életünkben.

Hogy mennyire fontos a pünkösdkor kitöltetett Szentlélek a keresztyének életében, azt Pál apostol szavaiból is megtudjuk, amikor a harmadik missziói útja során elmegy Efézusba, és mikor ott tanítványokra talál, mindjárt az az első kérdése, hogy „vettetek e Szentlelket minekután hívőkké lettetek?” Nem az egészségükről érdeklődött, sem a gyülekezet létszámáról, vagy az istentiszteletek rendtartásáról. Ő a legfontosabb kérdést tette fel. Mert akiket Isten Lelke vezérel azok az Istennek fiai, mondja Pál apostol a római levelében.

Mint jól tudjuk, pünkösdkor az Anyaszentegyház létrejöttét is ünnepli a keresztyén egyház. Csak sokszor azt nem értjük, hogy ez a sátoros ünnep lényegében miért törpül el a karácsony és a húsvét mellett, hiszen mind a három ugyanolyan fontos. Minden templomba járó ember észrevehető, hogy a templomlátogatók létszáma Erdély szerte alacsonyabb ezen az ünnepen, mint a már előbb említett két sátoros örömnapon. Vajon azért, mert nem kötődik hozzá valami külső tradíció? Nincs kántálás, nincs locsolkodás meg egyéb, az idők folyamán kialakult ünnepi szokások?!

Mindenkinek tudni kell, hogy Krisztus földi Anyaszentegyházát sohasem ezek a külsőségektartották és nem ezek fogják ezután sem megtartani. Megvan ezeknek is a fontos szerepe a maguk helyén, de tudjuk, hogy Krisztus egyházát az évszázadok folyamán az evangélium hirdetése és prédikálása tartotta meg. Az első pünkösdkor is úgy alakult meg a gyülekezet, hogy Péter apostol kiállt a több országból Jeruzsálembe összesereglett tömeg elé és hirdetni kezdte az evangéliumot. Az emberek pedig figyeltek szavára, bűnbánatot tartottak, megtértek, hittek és megkeresztelkedtek, azután pedig megkapták a Szentlélek ajándékát.

          Ez úton kívánok én is minden kedves olvasónak örömteli, boldog és áldott pünkösdi ünnepet. Kérjék az Úrtól az áldott Szentlélek kiáradását a saját életükre és családjukéra, hogy olyan boldogok lehessenek, mint Jézus apostolai, akiknek a Lélek kitöltetése után szívükben már nem volt semmi félelem, hanem a Szentlélek erejével bátran bejárták a világot, tanítványokká és keresztényekké tettek sok embert azáltal, hogy hirdették az örök evangéliumot, mindenkinek elmondva, hogy Jézus Krisztus golgotai áldozatában és az ő váltsághalálában nekünk Isten megadta a bűnök bocsánatát és az örök élet ajándékát. Ez viszont csak akkor lehet a miénk, ha ezt a drága ajándékot tiszta szívvel elfogadjuk, és egy Istennek tetsző fedhetetlen és tiszta életet élünk itt e földön Jézus Krisztus visszajöveteléig.

                   Balázstelke, 2019 június hava                                                                                                                               Kiss Csaba

                                                                                                lelkipásztor