Egy letétbe helyezett kincs őrzése(1 Tim.6,20a)

Pál apostolnak a Timóthesuhoz írt 1. leveléből most éppen azt a részt idézem, amely két ember- Pál és Timóteus – közös lelki felismérésől szól.  A felismerés, amire ők ketten már eljutottak az, hogy Isten, az evangéliumban kincset bízott ránk. Ezért, Pál, parancsolja is, hogy Timótheus tartsa meg a rábízottakat, különösen, hogy a tévtanítók száma elég nagy az ő környezetében. Timótheusnak, tehát, ha el nem akarja veszíteni az evangélium kincsét, helyt kell állnia, tudatosítania kell magában, hogy mit jelent az evangélium és mit helyezett el Isten benne.

1.Az evangélium, ha hittel van egybekötve, kincs minden ember számára. Ezt tudatja Pál ebben a részben. De miért kincs? Mivel megláttat velünk lényeges dolgokat. Például, Isten aláhajló szeretetét láttatja meg, amivel Isten, a bűnben élő ember felé, együttérző részvétét fejezi ki. Pont úgy, ahogy az irgalmas szamaritánus példázatában az igaz szívű samaritánus, aki sem idejét, kötszerét, pénzét nem sajnálva, megállt, lehajolt a félholtra vert emberhez és segített neki. Igen, így hajol alá Isten karácsonykor mihozzánk is. És ezt a megértő, aláhajló segítséget adja tudtul az evangélium most nekünk is. Imádkozzunk ebben az adventben, hogy hittel tudjunk tekinteni Istennek, az ünnepen hozzánk szóló üzenetére, az evangéliumra, mert igazi kincs lesz ez a léleknek.

2.De miben rejlik Isten evangéliumának a kincs mivolta, felbecsülhetetlen értéke? Mindenekelőtt abban, hogy olyasmit mond, amit mindenki vár, amit mindenki szeretne, hogy t.i. Megváltó érkezik. Ki érkezik? A Megváltó? És mitől vált meg a Megváltó, amikor érkezik? Ennek a szónak a kimondásakor különböző képzetek elevenednek meg bennünk. Ezen a ponton annyi mindent tudnánk felsorolni, hogy mi mindentől kellene életeinkben megváltatnunk, ha az Isten jobban segítene. De a Biblia világosságot teremt: nem a múlandó ügyeinkhez akarja Isten a támogatását, szabadítását adni az ünnepen, - persze, nem mintha nem érdekelné Őt ami velünk itt történik,- hanem a  lelkiekhez. Isten tudja, hogy legnagyobb segítség részünkre az lesz, ha a bűnök elleni küzdelmeinkben áll oda mellénk. Ez, ugye, lesújtó is, hisz mindegyre szembesül az ember a mások ellen, tudatosan vagy „ártatlanul”, elkövetett vétkekkel. De reményteljes is, hisz a vétkeket, mint felhalmozott adósságokat, nem kell rejtegetni többé. Jézus ugyanis bocsánatot hoz ezekre érkezésével. Vajon lesz, aki elmondja ünnepkor Neked ezt az üzenetet? Kérlek, figyelj, mit mondanak karácsonykor az angyalok: „Megváltó született tinéktek”. Tehát, neked is.

3. Ezt a kincset érő jóhírt azonban, parancsolja Pál Timótheusnak, őrizni, vigyázni kell. És itt érezni lehet, hogy Pál szava egy kicsit aggódóvá válik, mert látja, hogy a Timótheus szívében elhelyezett kincs, mintha nem volna teljes biztonságban. Tudniillik, a kincsre lecsaphat a tolvaj. De mindenekelőtt csak akkor sikerülhet egy tolvajnak a tolvajlás, ha a kincsét az ember felületesen kezeli, nem vigyázza. Kérdezném: vajon ki , vagy mi veszélyezteti a te kincsedet? A békesség az ünnepben nagy kincs, de kérdés: meglesz-e, megmarad-e? Isten Kainnak egykoron ezt mondta:”A bűn az ajtó előtt leselkedik és reád van vágyódása, de te uralkodjál rajta.”

Kívánom, kedves medgyesi Olvasóm, hogy kincshordozó és kincsőrző légy te is az ünnepen. Állj be azok sorába, akik felajánlják magukat annak, aki hitet és megbocsájtást munkál. Ismerd fel, hogy advent és karácsony nem annyira az általunk megterített asztalról szól, mint inkább az Isten által megterített asztalról, ahova Ő sok kincset helyezett még el és, amit Jézusban, a mi Urunkban és Megváltónkban, kész szétosztani közöttünk.

Békés, boldog karácsonyt adjon az Isten Neked és családodnak!

Üdvözlettel:

Székely Zoltán Márton,

medgyesi ref.lelkész