Imádkozom hát...Két kezem szent áhítattal összekulcsolom...Hallgass meg engem égi hatalom..Enyhe szél indult a kukoricaföldek felől..A töltés porát elnyomta a patakba csapódó lövedék okozta vér és sártenger..Nem tudom a lábam mozditani..nem hallok semmit... csak füst és sár..enyhén sós lé folyik le arcomon..Sár-patak, vér és vas, játszik a költő a szavakkal..Ha nem itt feküdnék akkor tán még mosolyognék mint Martinyi Mihály evangélikus  lelkész Maglódon, amikor anyámat hallotta magyarul szólni...Március volt mikor elment apám, és orgona nyíláskor követted te is..Siettél mint Syrinx aki a kecskelábú és kecskeszarvú Pán elől menekült...Te nem ijedtél meg és nem változtál át karcsú nádszállá..Csak még egyszer érezhetném csontos kezed mosószappanos illatát forró homlokom lázának enyhitésében...vérzem..na mit szólna ehhez az öreg Petrovics mészáros...de bezzeg amikor jól elvertél mert fel akartam csapni vándorszínésznek... ez aztán a férfias komédiázás...A fiatok elindult felétek...10 éve még elégtelent kaptam magyar történelemből, most meg csatában küzdve hallatom Dózsa György hírét..Még kér a nép..az alkotmány rózsáit letéptük, s most a tövisei ejtette sebeinket nyalogatjuk... a seb, a  sebem mintha erősebben vérezne...koszorút kötöttem cserfa levelekből, harmat csillog rajta öröm könnyeimből..nem, nem öröm könnyek ezek, sós, maró fájó könnyek..de jó lenne most a kesztyű meg a nyakkendő, letörölném arcomat, ne igy láss meg kedves hitvesem Júlia, az erdődi várkápolnában tett szent fogadalmamat megtartottam, hozzád halálomig hű leszek, s remélem édesapád is meg tud majd bocsátani...kérlek atyám áldásod kísérje hitvesem és a forradalmi lázban fogant  kisfiam Zoltánka életét is... talán majd az apai álmok után neki sikeresb lesz és színészként fogják éltetni Budán és Pesten, Kecskeméten és Debrecenben... Fény villant volna... Fényesebb a láncnál a kard...De az ágyuk veszélyesebbek, halálosabbak és az ellen is kétszer több...kartácstűz...Potomság az egész... Bem apó, te vagy az igazi hős...bár látták volna ahogy célba vetted és halálba küldéd Szkarjatyin vezérőrnagyot..ez volt ám az igazi ágyúzás...Távolban mintha harangoznának..Héjjasfalván ..öt óra s lemaradt a szamovár, de lásd csapatok jőnek, lovasok, dzsidások, felbőszült kozákok...derék nassaui ulánusok...amott a dombokon túl az Ördögerdő, ha odáig eljutnék,  göröngyről-göröngyre, fától –fáig, kúszva a sárba..mindenki fut...lovak kétségbeesett vágtában keresztül- kasul..s holttestemen át fújó paripák száguldjanak a kivivott diadalra..de vajon diadal lesz e vagy vereség...s vajon unokáink leborulnak e sirjainknál...Hallgass meg engem, édes Istenem, adj énnekem...hóhó..első a haza..Hatalmas Isten, népem istene,de kérni vajon mit is kellene..Hazámért, melynek annyi a baja...ezért csak egy, csak egy a kérelem..mely igy mint van, már nem sok évet lát..Teremtsd egészen újjá e hazát...Atyám..Hallgass meg engem édes Istenem.