A Medgyesi Unitárius Egyházközség életében a novemberi hónap immár nemcsak a Dávid Ferenc Emlékünnepélytől pezsdült fel, hanem az új lelkész érkezése is színt hozott agyülekezet életébe. A gyülekezet másfél éve lelkész nélkül működik példaadó módra a gyülekezeti vezetőség kitartó és önfeláldozó munkásságának köszönhetően.

      Kedves Olvasó e néhány soron keresztül megteheted, a gyülekezettel együtt, az első lépéseket felénk, közösségünk irányába, átérezheted az izgalmat és az örömöt, amely a gyülekezet szívét és átmelegítette a találkozás pillanatában, és ennek köszönhetően elnézőbb is leszel, ha egy sokkal személyesebb hangvételben folytatom beköszönésemet,amellyel meg szeretném nyitni a barátság, együttműködés és együtt élésnek kapuját.
      Nevem Márkos Hunor Elemér, a Kisküküllő jobb partján meghúzódó nagyrészben magyar lakta, unitárius faluból, Küküllődombóról származom. Dicsőszentmártonban születtem 1985. január 31én. Édesanyám Márkos Veronka erős akaratú, kitartó asszony, aki mindig szívügyének tekintette fiai neveltetését, iskoláztatását. Anyai szeretetével ő volt a család összekötő ereje, akinek fiai nagyon sokat köszönhetnek. Édesapámat Márkos Gábornak hívták, egy szigorú, a magyarságához nagyon ragaszkodó, végtelenül kedves és türelmes ember volt, aki hét éve hunyt el. Hárman vagyunk testvérek, három fiú, akik közül én vagyok az idősebb. A középső testvérem Lehel Gábor Dicsőszentmártonban dolgozik mint tűzoltó, a kisebbik test vérem Szilárd Alpár pedig miután sikeres érettségi vizsgát tett, Svédországba költözött jobb megélhetőség reményében.
     Hamar elkerültem otthonról és azóta egyre ritkábban, néha már cask mint vendég látogatok Küküllődombóra. Elvégezve a nyolcadik osztályt, nekivágtam a nagyvárosi életnek, és a kincses városban, Kolozsváron folytattam iskolámat. Líceumi tanulmányaimat a kolozsvári János Zsigmond Unitárius Kollégiumban végeztem és 2004ben sikeres érettségi vizsgasorozat eredményeit tudhatom magaménak.
     2005 ben sikeresen felvételiztem a Protestáns Teológiai Intézet Unitárius Karára. Miután elvégeztem a négy éves alapképzést és sikeresen megszereztem a licenciátusi oklevelet mint a magiszteri képzés prémiumát, gyakorló teológiai hallgatóként kerültem az Északnyugati Unitárius Szórványközpontba, ahol Szabó László lelkész mentorsága alatt próbáltam megízlelni a gyülekezeti, a gyakorlati lelkészi életet. Egy évet töltöttem itt, amely alatt szolgálatot végeztem Nagybányán, Máramarosszigeten, Szatmárnémetiben, Zilahon ésNagykárolyban. Gépkocsival utaztam Kolozsvárról megtartani az istentiszteleteket vagy elvégezni a szertartásokat.
      A magiszteri képzés második évétől áthelyeztek a FogarasNagyszebeni Unitárius Egyházközségbe, Máthé Sándor brassói unitárius lelkészmentor felügyelete alá. Itt, Fogarason volt igazán alkalmam megtapasztalni, hogy milyen valójában a gyülekezeti lelkészi élet. Fogarason volt a lelkészilakás, ahonnan minden második héten Nagyszebenbe utaztam, hogy elvégezzem a lelkészi szolgálatokat, teendőket. Hosszú idő óta újból otthonra leltem a gyülekezetekben. Miután sikeresen befejeztem a magiszteri képzést, eljött az ideje, hogy újból költözzek, hiszen megkaptam a kinevezésemet a Medgyesi Unitárius Egyházközségbe a folyó év novemberétől. A hírt nagy izgalommal fogadtam. A boldogság szívdobbantó érzésével eltelve egyik szemem mosolygott, másik szemem viszont, nem tagadhatom, könnyezett. Örvendtem, hogy Medgyesre kerültem, de nehéz volt szívem, hogy el kellett hagynom Fogarast, ahol egy év leforgása alatt nagyon a szívemhez nőtt a gyülekezet, otthonként tekintettem a lelkészi lakásra és templomra. Életemet meghatározó és sok legboldogabb pillanata is Fogarashoz köt.
      Medgyesre nem egyedül érkeztem, hanem a Nagyszebeni gyülekezet is “eljött” velem. Az Unitárius Egyházban végbemenő gyülekezeti átszerveződésnek köszönhetően a Nagyszebeni Unitárius Egyházközséget a megyesi anyaegyházközséghez csatolták mint ennek leányegyházközsége.
        November 6. volt a találkozásnak, a beköszönésnek időpontja. Szorongás, izgalom, kíváncsiság költözött a szívembe, amelytől gyorsabban vert a megszokottnál. Szentgyörgyi Sándor, a Küküllőköri esperes és Fülöp Alpár, az eddig Ádámosról beszolgálólelkész vezetett be a templomba, ahol megtartottam a beköszöntő istentiszteletemet. A gyülekezet nagy szeretettel és örömmel fogadott. A vezetőség a gondnok tolmácsolásával megígérte, hogy az új, frissen “kicsomagolt” lelkész segítségére lesznek, őt bevezetik a gyülekezeti élet hagyományába. Az elmúlt héten sor került a költözésre is, amikor megmutatták, hogy a szavakat cselekedetek is igazolják, és apránként a lelkészi lakás is otthonossá vált a közös munkának köszönhetően.
         Minden első lépés nehéz és kihívó, de Isten segítségével és közös hozzájárulással, együttműködéssel minden cél megvalósítható. Legyen ő a mi erős várunk, a biztos kősziklánk életünk minden pillanatában. Vezessenek a mindennapi életben János evangélista szavai: Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.

      Isten áldja!
 

Márkos Hunor Elemér
gyakorló segédlelkész