1989 január 22. óta ünnepelik szerte a Kárpát-medencében a Magyar Kultúra Napját. Azért ezen a napon, mivel a kéziratok tanúsága szerint ekkor van a Himnusz születésnapja (1823). Medgyesen is a Kultúra Napja rendezvénynek immár 5 éves múltja van. A létszámában egyre fogyatkozó magyarság, kiemelten az értelmiségiek megszólítása most is célja volt az idei  találkozásnak, amit 2o14. január 31-én tartottunk. A medgyesi Református Nagyterem zsúfolásig megtelt helységében mintegy 11o résztvevő gyűlt össze, egy műfajban és változatosságban gazdag program megtekintésére, befogadására.

     Az Est házigazdája, a Református Közösség lelkész köszöntötte a résztvevők seregét, kiemelve azt a gondolatot, hogy nehéz vagy válságos időkben különösen építő a lélek számára, ha a művészet, az irodalom, a zene, vagy a történetelem felé fordítja a tekintetét. A közös elmélkedés, az elcsendesedés összeköt, egységesít, megerősít.

     Első meghívottunk, dr.Patrubány Miklós, medgyesi közgazdász és törvényszéki könyvtáros lenyűgöző előadását hallgattuk nagy részében, aki az Erdélyi Fejedelemségnek a  Szapolyai Jánostól  Bocskai István koráig terjedő történetet foglalta össze nagy igényeséggel. Az előadás, amit Gazdag Erzsébet színművésznő  olvasott fel a hallgatóság előtt, rendkívül tanulságosnak bizonyult, hiszen arról a kettősségről szólt, amit az önálló Erdélyi Fejelemség  a maga korában, a  politikai megszorítások és lehetőségek völgye között próbált bejárni. Az előadás, ami a magyar történelmünknek az említett korszakát mutatta be azért  mégsem az intrikák, a véres leszámolások vagy galád tervek sikeréről szólt, hanem az erkölcsről. Jó fejedelem ugyanis mindig az lett igazán, akinek volt elég ereje önmaga emberi  kicsinyességével leszámolni. Egy-egy fejedelemnek a nagyságát kizárólag ezzel a mércével szabad mérni ma is.

    Az Est második meghívottja a Tóth Edit és Catalan Tünde alkotta kettős zenészpáros volt, akik a barokk kor zenei gyöngyszemei közül mutattak be szép darabokat  az egyébként igen hálás közönségnek. A kiváló zeneművészek, Bach és Fauré művei alapján, a francia és a német zene sajátos hangulatát idézték fel előttünk.

     A rendezvény harmadik meghívottja a  közismert Jakab Árpád képzőművész volt, akinek  sokoldalú tehetségéről, töretlen alkotókedvéról, lelkességégéról  újból megbizonyosodtunk. Nagy érdeklődés vette körül a „Templomtorony”c. alkotásának avató ünnepségét. A felavatott tárgy különlegessége, hogy  2,5 méter magas fakészítményű torony-makettként magasodik a Nagyteremben és az 1885-1888 között épített medgyesi református templom hű mását jeleníti meg színben, arányban. A képzőművész ezt a templom-tornyot, kitartó munkával önköltségén készítette és egyháza közösségének ajándékozta, hogy a közösség a nagytermi gyülekezésekben is megszólaltathassa a toronyba beépített harangszót. Találó hangulatú verset mondott Jakab Ágnes ny.óvónő, aki Horváth István  „Tornyot építettem”c. versét szavalta el. Az avatás rendjén pedig megtörtént a képzőművészi üzenet időkapszulába való elhelyezése. Ezt követően a templom-torony, a résztvevők teljes meglepetésére és örömére, először szólalt meg a medgyesi templomharang hangján. Az avató szertartást kedélyes hangulatú szeretet vendégség zárta.

     A Magyar Kultúra Napja alkalmából szervezett Est Medgyesen ezúttal is sikeresnek bizonyult. Köszönet legyen a szervezőknek-a Református, a Katolikus, az Unitárius Egyházak és az Rmdsz – a támogatásért. Jó volt együtt lenni. Jó volt   a meghívottakkal találkozni és alkotói örömeikben részesedni. Ők azok, akik a magyar műveltséget   valóságosan is megélik azt nyújtva nekünk, ami a tudás, a gondolkodás, az alkotás, a zenélés, a képzőművészeti munka legszebb gyümölcse. Tisztelet, szeretet, köszönet illesse őket részünkről áldozatos fáradozásukért.

                                                                    Székely Zoltán, református lelkipásztor