Back to top

Medgyesen született, itt tevékenykedett vagy tevékenykedő magyar személyiségek

A városról: 

Ágoston Hugó, 1944. május 20-án született Medgyesen, 1967-ben fizika szakos oklevelet szerzett a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetemen, 1967-1970 között Szászrégenben középiskolai tanár, 1970-1989 között a Hét főszerkesztője, 1990-től a Hét főszerkesztő-helyettese, a Krónika alapító tagja, 1999-től vezető szerkesztője. Jelentős szerkesztői és közírói munkásság tudhat maga mögött. Az Új Magyar Szó főszerkesztője, jelenleg vezető publicistája, az  Erdélyi Napló, a Hét, a Pulzus szerkesztője, a Provincia főmunkatársa, a Krónika volt szerkesztője, az Erdélyi Riport főmunkatársa. A tudomány népszerűsítő kiadvány, a Tett főszerkesztője (A Hét mellékleteként). A Román Rádió igazgatótanácsának jelenleg is tagja. Ágoston Hugó több szakmai díjat is elnyert, közöttük az idén a MÚOSZ Aranytoll díját is, amelyet a magyar újságíró szakma egyik legrangosabb díjaként tartanak számon. A Balkáni Újságírók Szövetségének tagja.

 

Binder Ottó, 1889. május 14-én született Medgyesen szász család gyermekeként. Alapiskolái elvégzése után katonai pályára lépett. A bécsújhelyi (Wiener Neustadt) katonai akadémián hadnagyként végzett, katonai szolgálatát a lugosi császári és királyi 4. huszárezredben kezdte meg 1910-ben. Az első világháborúban a keleti fronton harcolt, de orosz hadifogságba esett, s onnan csak 1921-ben tért haza. Ezt követően a két világháború közötti időszakban - rövid megszakításokkal- mint az örkényi Lovagló- és Hajtótanárképző Iskola lovaglótanára, 1940. márciusa és 1940. novembere között parancsnoka, illetve 1938. novemberétől, mint az alagi Honvéd Versenyistálló parancsnoka tevékenykedett. 1938. november 1-én ezredessé, 1942. március 30-án pedig vezérőrnaggyá léptették elő. 1943. február 1-i nyugállományba vonulása után megkapta a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést és a Nemzeti Lovarda alelnöki tisztét töltötte be. 1944. novemberében a Lovagló – Hajtótanárképző Iskolával a Dunántúlra települt. 1945. március végén Csepreg mellett szovjet hadifogságba esett, ahonnan csak 1948. júliusában tért haza. Pályafutása során különösen az 1920-as években a magyar lovassport kiemelkedő egyénisége volt. Díjlovaglásban 1924-ben, 1929-ben és 1930-ben, militaryban 1925-ben, díjugratásban pedig 1927-ben és 1930-ban nyert magyar bajnokságot. Mind emellett 1927-ben díjugratásban a dortmundi nemzetközi lovasverseny fődíját is megnyerte.1928-ban az amszterdami olimpián őrnagyi rendfokozatban a magyar lovas válogatott tagjaként a lovastusa (military) egyéni és csapatversenyén indult. A katonai pályán és a magyar lovassport terén elért sikerei ellenére azonban a sors nem volt kegyes Binder Ottóhoz. Az első világháború után 30 hónapot, a második világháború után 40 hónapot töltött orosz, ill. szovjet hadifogságban, azaz a kényszerű improduktív lét a megalázó megpróbáltatásaival majdnem 6 évet vett el az életéből. 1948. júliusi hazatérése után pedig a proletárdiktatúra viszonyai között, 1951-ben élettársával együtt ő is a Budapestről kitelepítendő „osztályidegenek” sorsára jutott, annak ellenére, hogy a Honvédelmi Minisztérium igazoló bizottsága rendfokozatát meghagyta, vagyis tulajdonképpen igazolta. Budapestről 1951. augusztus végén érkezett élettársával és sokadmagával Kunszentmártonba, itt Binder Ottó segédmunkásként az államosított Mátray-téglagyárban dolgozott. 1951. november 27-én hirtelen halál végzett vele. Binder Ottó egykor m. kir. vezérőrnagy, lovas olimpikon sírja a kunszentmártoni temetőben van.

 

 

 

 

 

Bokor Tibor, Medgyesen született 1962. jún. 12-én. Az általános iskolát a medgyesi magyar tannyelvű tagozaton, a középiskolát a segesvári Mircea Eliade Líceum magyar részlegén végezte. A kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem fizika karán szerzett oklevelet 1986-ban, majd a nagyszebeni Lucian Blaga Egyetemen mesterfokú képzést nyert oktatási intézmények vezetésében. 1986-tól tanár, 1996-1999 a kézdivásárhelyi Nagy Mózes Líceum aligazgatója, 1999-től igazgatója. Tevékenyen részt vett a felső-háromszéki RMDSZ szervezet munkájában. 2008-tól az RMDSZ kézdi- és orbaiszéki szenátora. A román Szenátus oktatási bizottságának tagja.

 

Búzás Árpád, 1940. április 27-én született Szovátán. Érettségi oklevelét a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Líceumban kapta. 1962-1967 között a temesvári Műszaki Egyetem vegyészmérnöki karának hallgatója. Az itt szerzett oklevél birtokában a medgyesi Chimigaz (később ICPAO) kutatóintézethez került. Itt  tudományos kutatóként a szerves kémiai technológia fejlesztésével és katalízissel foglalkozott. 1967-1999 között a szerves kémiai közvetítők technológiájában, itthon és külföldön 18 bejegyzett találmánya van. Különböző szaklapokban 16 szakközleményt és 11 tanulmányt közölt. 18 éven át a medgyesi magyar szabadegyetem előadója, színes, eleven, tanulságos és változatos vetítettképes előadásai mindig szépszámú hallgatót vonzott. Felvételeiből számos fotókiállítást rendezett, kedvenc területe a műemlék és építészet fotózás. Képeit kiállította Kolozsváron 1984-ben a Korunk Galériában,  1975-1980 között több alkalommal Medgyesen, a sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen Közművelődési Egyesületnél 1991-ben. 1989-ben Temesváron megvédte disszertációját és a vegyészet doktora lett. Munkásságát elismerték és díjazták: A Nürnbergi Találmányi Szalon aranyérme (1969), Francia elismerő diploma (ACTIM 1972), Akadémiai Díj (Bukarest, 1981), a Szabadalmi Hivatal Jubileumi Oklevele (1983).

 

Csáky István (Adorján vára, 1570 – Medgyes, 1605. szept. eleje) generális, erdélyi nagybirtokos.  Báthori Zsigmond fejedelem udvarnoka. 1600. szept. 18-án mint erdélyi főkapitány megverte Miriszlónál Mihály vajda seregét. 1601-ben a mezei hadak generálisa, a Mihály vajda ellenében elvesztett goroszlói ütközetben, 1601. aug. 3-án Székely Mózessel együtt  Báthory Zsigmond hadainak vezére. Később a császár oldalára állt; 1605-ben Szádvárt és Sárost kapta adományul.

 

Csiky József református lelkész * 1861. március 3. Folyfalva (Maros-Torda vm.) Középiskolát Marosvásárhelyen, teológiát Nagyenyeden végzett. Működését Sepsiszentgyörgyön kezdte meg, mint vallástanár, Sófalván segéd lelkész, több helyen szolgált, 1901-től Medgyesen lelkész, 1933.  jan 1-én innen vonult nyugalomba. — Az egyház és egyházmegye életében számottevő szerepet játszott, hosszabb ideig tanácsbíró, egyházmegyei főjegyző, egyházmegyei pénztárnok volt. Több éven át a Magyar Párt helyi tagozati elnöke volt. Öt évig szerkesztette a „Medgyesi Újságot."

 

Dóczy János (? – Medgyes, 1533. szept. 29.) királyi kamarás (1515). Apja Nagylucsei  Damján.  Mohács után Szapolyai Jánoshoz,  később Grittihez csatlakozott, vele együtt végezték ki Medgyesen.

 

Dugonics András, költő, író, tanár, Szegeden született 1740. október 17-én, elhunytugyanott 1818. július 25-én. 1756-ban a piarista szerzetes rend tagja lett. A felső fokú tanulmányainak elvégzése után matematikát és irodalmat tanított több oktatási intézményben, 1766-1769 között a medgyesi piaristák gimnáziumában (az épület, emléktáblával a város főterének nyugati felében ma is áll). 1774-ben a nagyszombati (ma Trnava) egyetemen nyert professzori állást az  elemi matematikai tanszékén, amelynek később vezetője lett.Az egyetemet 1777-ben áthelyezték Budára. Dugonics itt is tanári testület tagja, 1808-ig, nyugalomba vonulásáig tanított itt. Szerzője az első magyar nyelven 1786-ban írt Etelka című regénynek. Műve a cenzúra akadékoskodása miatt csak 1788-ban Pozsonyban jelenhetett meg. A regény teljes címe: Etelka, egy igen ritka magyar kisasszony Világosvárott Árpád és Zoltán fejedelminek idejében. Pozsonyban a  Landerer regénytárban 1791-ben a 2. kiadás, majd 1805-ben a 3. életében utolsó kiadás is megjelent.Csokonai a regény hatására fokozottan érdeklődött a honfoglalók iránt, belefogott az eposzírásba, az Árpádiászba. Nagy szerepe volt a matematika nyelvezetének magyarításában, magyar nyelven több matematikai kézikönyvet jelentetett meg. Nincs a( világon semmi, a) mit magyarul ki-ne-lehessen mondani, csak ésszel, és tudománynyal forgolódgyon az ember.” (Dugonics: Jeles történetek II., Pest, 1795. 101. )1784-ben megjelent könyve, A tudákosságnak két könyvei, amelyekben foglaltatik a betűvetés (betűszámtan- algebra) és a földmérés (mértan - geometria), a háromszögellések (trigonometria).Tárgyát tekintve is hézagpótló mű volt, de még jelentősebb abban a tekintetben, hogy ekkor történt az első kísérlet a magyar matematikai műnyelv megteremtésére. Dugonics munkája indoklásában kijelenti: (célja az volt), „… hogy megmutassam, hogy a német nyelv sohasem oly alkalmatos a tanulmányoknak kimagyarázásában, mint a magyar nyelv”. A könyv kiadása nyílt ellenszegülésnek számított II. József németesítő rendeleteivel szemben. E művével a nemzeti szellem ébresztője kezd lenni Dugonics András. Őhasz