Szép napsütéses októberi nap volt szombaton, október 15-én, amikor Küküllőalmás kicsinyke ősi református temploma zsúfolásig telt. Mintha Isten külön figyelmet fordított volna az almásiakra, amikor is egy szórványfalu életében ezen a ritka szép napon még véletlenül se legyen borongós a Nagy-Küküllő feletti ég. Az emberek csendben beszélgetve gyülekeztek a faluból, sokan átjöttek Somogyomból, valamint az egyházmegyéből és távolabbi vidékekről is érkeztek vendégek.
Délelőtt tizenegy órára zsúfolásig megtelt az almási református templom, ahol Hajdú-Nagy István tiszteletes urat nagytiszteletű Szegedi László Tamás, a Brassói Református Egyházmegye esperese iktatta be a helyi egyházközség lelkészi hivatalába. Prédikációjában Szegedi László Tamás esperes arról beszélt: milyen fontos esemény a lelkész és a gyülekezet életében a beiktatás. A lelkipásztor legfontosabb vizsgájaként említette, hogy mennyire tud krisztusi alázattal lehajolni és szolgálni. Bibliai példával élve (Jn 13, 1-8.) Péter nem értette meg Jézus nagycsütörtöki cselekedetét, mikor megmosta a tanítványok lábát. Jézus Krisztus példát akart mutatni, a szolgálat lényegét tanította meg azoknak, akik szolgálatra adják életüket. A boldog szolgálatnak egyetlen titka az alázat. Péter, a kőszikla mégis tiltakozásának adott hangot, hiszen ez egy olyan cselekedet, amely közmegbotránkozást okozott ama időben. A hatalom szolgálatához nem szükséges alázat. A hatalmasok elvárják, hogy őket szolgálják. A kor közfelfogása szerint megbotránkoztató volt, ha egy tanító, egy rabbi megmosta a tanítványai lábát. Az utolsó vacsorán a szolgálat alázatáról tanított Jézus Krisztus, amit a tanítványok nem értettek meg, még Péter sem, akire a későbbiekben az egyház sorsát és jövőjét bízta. Péternek fordított tapasztalata volt: a nagyurakat a kisemberek szolgálták. Ezért a legfőbb vizsgája egy lelkipásztornak, mennyire tud krisztusi alázattal, odahajló szerető szolgálattal az emberek elé állni? – hangsúlyozta Szegedi László Tamás prédikációjában, biztatva Hajdú-Nagy Istvánt és feleségét, Ilonkát, sok-sok példát felsorolva a saját életből is merítve, hogy Istennek célja van azzal, hogy őket Küküllőalmásra helyezte. Egy olyan csodálatos szolgáló életet kívánt az ifjú lelkésznek és feleségének, amiben nem lehet kiégni, és őszülő halántékkal is úgy lépjen majd a szószékre, hogy lelkesedéssel, erőbevetéssel, némelykor megfáradva ugyan, de mindig újrakezdve tudja szolgálni Küküllőalmás és Somogyom áldott népét, az anyaszentegyházat és a magyar nemzetet.
Hajdú-Nagy István beiktatott lelkész a Zsidókhoz írt levél 10. része 38-39 verseit választotta igehirdetésének alapigéjeként: „Az én igaz emberem pedig hitből fog élni, és ha meghátrál, nem gyönyörködik benne a lelkem. De mi nem a meghátrálás emberei vagyunk, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk”.
- Ezek az igeversek nagyon meghatározóak voltak életemben. Sok mindenből szoktunk élni: múltból, emlékekből, régi szép esztendőkből, barátságokból, szomszédokból, gyerekekből, szülőkből, de vajon mennyire élünk Istenbe vetett hitünkből? Hány ember inkább kiszaladna ebből a világból, menekülni szeretne. De azoknak, akik Istenben bíznak nem szabad feladni. A meghátrálás emberei elvesznek. Vannak dolgok, amik embereknél lehetetlenek, de Istennél lehetségesek... A meghátrálás gyávaságot is jelent. Gyávák vagyunk haladni a kijelölt cél felé. Jaj annak az embernek, akinek nincs célja vagy célt tévesztett... A hitben való megmaradásban erőre van szükség, Istentől kapott lelki-testi erőre. Mert mi élni akarunk itt ezen a helyen is, a szórványban, a kisebbségben. Mindezért a legjobb és legnagyobb biztosítást Istennél kötjük meg - eme üzenetekkel fordult a hívekhez és ígéretet tett arra, hogy tartani fogja magát hozzá.
Az igehirdetés után a beiktatás következett, Hajdú-Nagy István lelkipásztor átvette a hivatali jelképeket: a Bibliát, a templom kulcsát, valamint az egyházközség pecsétjét. A palástos lelkészek igei áldásainak sorában nem csak az egyházmegye lelkipásztorai, hanem Küküllőalmás ortodox pópája és Szeben megye egyetlen unitárius lelkésze, Márkos Hunor is áldást kértek Hajdú-Nagy István szolgálatára. Külön köszöntötte Hajdú-Nagy Istvánt Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusáról Kőrösi Viktor Dávid konzul. Az Egyházmegye főgondnoka és az Egyházkerület főgondnoka is köszöntötte a lelkészt. A Diaszpóra Alapítványtól pedig Vetési László elnök mondott köszöntő beszédet és egy pásztorbotot nyújtott át, mert a „pásztornak kell legyen” botja: gondnokokkal együtt ezzel kell terelgetni és fegyelmezni, a gyülekezetek fiataljait vigye kirándulni, végül pedig legyen mire támaszkodni öregkorban. A világi elöljárók közül a falu polgármestere, a megyei RMDSZ részéről Csifó Levente.
A küküllőalmási gyülekezet gyermekkórusa szép zenés-verses előadása után Szegedi László esperes áldását adta a beiktatott lelkipásztorra és feleségére, az ünnepség pedig nemzeti imádságunk elénekelésével ért véget. Az ünnepi istentiszteletet követően a két falu – Küküllőalmás és Somogyom – gyülekezete szeretetvendégségre invitálta meg a vendégeket és a híveket.
Papp Gyula Attila
