2017. december 22-én betöltöttem a törvény szerinti nyugdíjazási korhatárt. Ennek kapcsán úgy érzem, eljött az ideje visszapillantani eddigi életútamra. Az alábbiakban ezt teszem.

A marosvásárhelyi 3 éves Pedagógiai Intézet zene fakultásának végzőseként 1974 szeptember 1-én jelentkeztem a medgyesi 1-es számú Általános Iskolában. Ide szólt ének-zene tanári  kinevezésem. (Ekkor így ment ez.) Az iskola két épületben működött, magyar és román tagozattal. A fő épületet az 1890-es években a magyar állam építtette, ebben működött az első medgyesi magyar állami iskola, amely az 1918-as impériumváltás után román iskola lett. (Erről akkor nem illett beszélni.)  Jelentkezésem napján Szikszai Jolánka néni (volt matek tanárnő, Isten nyugtassa békében, akit már régebbről ismertem, hiszen unokaöcsével együtt koptattuk a székelykeresztúri líceum padjait) vezetett végig a fő épületen, és mindent megmutatott, még az illemhelyet is. A „kicsi iskolát” menet közben ismertem meg. Az  épületet a Szent Ferenc rendi szerzetesek építették a római katolikus iskola számára. 1959-ig magyar iskola működött benne, ekkor egyesült a román iskolával és lett 1-es számú Általános Iskola. Szóval ide kerültem én szinte 22 évesen.

A magyar és román tagozaton zenét tanítottam, na meg az iskola kórusát vezettem. (Ez is az órarendben volt akkor). A medgyesi román oktatás 150. évfordulója alkalmával szervezett ünnepélyen (1976-ban) remekelt igazán először a gyermekkórus. (Végig jó kórus volt, 1990-ig működött.) Érdekesség, hogy ebben az időszakban mindig sikerült tanévenként 1-2 magyar nyelvű kórusművet is betanítani. A román tagozati gyermekeknek leírtam (a táblára) fonetikusan a magyar szöveget és megtanulták. Az iskola kórusával főleg iskolaünnepélyeken és a hírhedt Megéneklünk Románia fesztiválon léptünk fel. (Most már nem illik ezzel dicsekedni.) Katedrán kívül gitárkört, majd furulyakört (Blockflöte) szerveztem és vezettem. E kis hangszeres csoportokkal az évek folyamán több önálló műsort is sikerült bemutatni, ide beszerveztem az iskola magán zongora- és hegedűórákra járó tanulóit is. (A furulyakör kisebb megszakításokkal 2013-ig működött.)

Mindezek mellett osztályfőnök is voltam. Már első tanítási évemben osztályt kaptam,  pályafutásom alatt a magyar tagozaton majd a magyar iskolában 31 éven át voltam osztályfőnök. (Az utolsó négy tanévemben nem lehettem osztályfőnök mert nem volt legalább egy fél katedrám a magyar iskolában. Szóval törvény az törvény.) Hat osztályt V-től VIII-ig végig vittem, egy osztálynak VI-VII-VIII.-ban voltam osztályfőnöke, egy osztálynak V-VI.-ban, és egy-egy osztálynak VIII.- ill. V.-ben.

Minden évfolyammal sokat kirándultunk. Leginkább hétvégi kirándulások voltak (ezek 1990 előtt vasárnapra estek, mert szombaton tanítás volt), Medgyes környéki erdőkbe, mezőkre, de több évfolyammal elgyalogoltunk Sárosra (3-4 órányi gyalogút) és Somogyomra (2-3 órányi gyaloglás). Több un. pionír expedíciót szerveztem (párat feleségemmel együtt, aki matek szakos kolleganőm is volt): az Almási Barlanghoz, a Nyugati Kárpátokba, Herkules fürdőtől a Godeanu hegységen át Sarmsegetuza-ig, a Gyilkos tóhoz, a Nagyhagymás hegységen át az Olt és a Maros forrásához, valamint sátortáborokat a Szentegyháza melletti Szelterszre és a termál fürdőre, a Gyilkos tó melletti Júhpataki kempingbe, Sárosra a Ravaszlyuk nevű dombtetőre, stb.

2001-től a dicsőszentmártoni Alsóküküllői Ifjúsági Szervezet (ALKISZ) nyaranként szórványtábort szervezett Ádámos falu határában. A medgyesi Báthory Iskola tanulóit én szerveztem be és 2004-2008 között én vezettem a csoportot a táborban.

Érdekességként említem meg, hogy 1986-ban ösztöndíjasként részt vettem egy Kecskeméten szervezett három hetes Nemzetközi Kodály Szemináriumon. (Főleg zenepedagógiai és karvezetői továbbképzés volt.) A szemináriumról a Budapesten megjelenő Az ének-zene tanítása c. zenepedagógiai folyóiratból értesültem, amit Medgyesen meg lehetett akkor rendelni. (Egy tanítványom anyjának köszönhetően, aki a postán dolgozott.) A szemináriumról csak kevés kollega tudott, na meg Koncz Ilona, Putyika néni, volt biosz tanárnő (Isten nyugtassa békében) lánya, Marika, aki már Győrben lakott és ő vitte-hozta a levelezést a kecskeméti Kodály Intézet és köztem. (Akkor elképzelhetetlen volt egy ilyenen hivatalosan részt venni, főleg Magyarországon.) Ma is hálával tartozom Neki és a Kodály Intézet akkori vezetőségének e felejthetetlen és nagyon hasznos három hétért.

Az így eltelt 16 évet csak a fél évi katonaság szakította meg. Zilahról szereltem le mint tartalékos gyalogsági alhadnagy. (Divatos angol kifejezéssel stand by-ba voltam helyezve több társammal együtt, szerencsére soha se kellett aktívvá válnunk.)

1990-ben  az 1-es sz. iskola magyar tagozata külön vált s a „kicsi épületben” újra alapítottuk a medgyesi önálló magyar tannyelvű iskolát. (Ma Báthory István Általános Iskola.) Ez évtől itt és a Hermann Oberth nevét viselő német tannyelvű iskolában tanítottam. Ide azért hívtak meg, mert Medgyesen már csak én voltam német nyelvet is beszélő zenetanár. (Mikor Medgyesre kerültem a tíz zene szakos tanárból négy szász  volt.) Igy két iskolában  újabb hat év telt el, a megszokott (órákon és órákon kívüli) tevékenységekkel. Közben az 1995-1996-os tanévben a hétnek egy napján szülőfalum (Magyarsáros) iskolájának magyar tagozatán is én tanítottam zenét.

1996-2000 között a Maros megyei Bogács község (melyhez szülőfalum is tartozik) RMDSZ-es polgármestere voltam. A tanügyhöz viszonyítva ez egy teljesen más jellegű tevékenység volt, mely a tanügynél is jobban igénybe vette idegrendszerem. 2000-ben nem jelentkeztem újra és visszatértem tanítani.

Szintén a magyar és német tannyelvű iskolákban helyezkedtem el. Ekkor már kezdett érződni a gyermeklétszám csökkenés, annyira, hogy 2008-ban egy harmadik iskolát is kellett választanom mert csak így jött ki a heti egész normám. Ez a 2-es számú román tannyelvű Általános Iskola volt. (Ma George Popa Ált. Isk.) Igy annyira felaprózódott tevékenységem, hogy 2013-ban kértem az előrehozott nyugdíjazásom, és szeptember 1-től nyugdíjba vonultam. (35 év tanítás és 4 év „polgármesterkedés” után.)

 

A továbbiakban, szintén röviden, az iskolán kívüli tevékenységeimről fogok írni.

Ahogy Medgyesre kerültem máris beosztottak egy vállalati kórust vezényelni. Ez úgy történt, hogy az akkori városi kultúr-bizottság elnöke (ez Boila-né volt, akit egymás közt M-me Boileau-ként emlegettünk) minden ősszel összehívta a város zenetanárait, és mindenikünknek „adott” egy kórust (amolyan „sarcină de partid”-ként). Igy kerültem az akkori Gaz-Metan vállalat „Doina Târnavelor” kórusának élére. Ezt a kórust 1975-1982 között vezettem, aztán átkerültem (szintén amolyan pártfeladatként – annak ellenére, hogy párttag sose voltam) a Katonák Háza kórusának élére (1982-1988 között). Közben egy évig a „Târnava” textilüzemek kórusát is vezettem. E három kórus főleg fesztiválkórus volt. Ritkán léptünk fel más alkalmakkal is, főleg „megénekeltük Romániát”, jó hazafias dalokkal és egy-két román népdalfeldolgozással. Ettől eltekintve a kórustagok nagy örömmel és szeretettel jártak énekelni (sok esetben olyanok is akiknek enyhén szólva nem volt valami jó hangjuk és hallásuk), hiszen a próbák munkaidőben voltak, délben 1-től 3 óráig. (Sokakkal előfordult, hogy kijöttek munkából, de a próbán nem jelentek meg.)

Az 1980-as években működött Medgyesen egy nagyon jó német (szász) kamarakórus. Amikor karvezetőjük (Hans Leber) 1987-ben áttelepült Németországba, felkértek, hogy vezényeljem én tovább őket. Szívesen vállaltam, hiszen velük voltam amikor 1986-ban bemutatták J. Haydn Évszakok c. oratóriumát (szólistákkal és zongorakísérettel). Én voltam a zongorista kottájának  lapozója, 1987 tavaszától én lettem a kórus karmestere. Velük önálló műsorokkal léptünk fel Medgyesen, Újegyházán (Nocrich, Szeben megye), Szászegerbegyen (Agârbiciu, Szeben megye), Szászvolkányon (Vulcani, Brassó megye) és Sepsiszentgyörgyön (a Vox humana kórus meghívottjaiként). Közös zene estet szerveztünk meghívottakkal, mint pl. a kolozsvári Zeneakadémia vonósnégyesével vagy a medgyesi Hans Stirner vezette Weinländer nevet viselő fúvószenekarral. (Weinland – borország, borföld, Medgyes és környékének szász neve.) 1988 őszén önálló műsorral ünnepeltük a kórus fennállásának 10. évfordulóját. 1989 őszén megkezdtük H. Purcell Dido és Aeneas c. operájának kórusműveit betanulni, egy 1990 május-júniusi bemutató reményében. Ezt sajnos az 1989-es rendszerváltás meghiúsította. A kórus 1990 februárjában befejezte tevékenységét, annyira felgyorsult a szászok kivándorlása, hogy júniusra a 36 tagú kamarakórusból már csak 5-ön voltak Medgyesen. Igy zárult e három velük töltött szép és eredményes esztendő.

Az 1970-es években többször próbáltam magyar kórust is szervezni, de ez sajnos ismételten nem sikerült. Mivel diákkoromban tagja voltam Marosvásárhelyen a Camerata Transilvanica, Babrik József (Isten nyugtassa békében) vezette régizene együttesnek, ezt a „műfajt” is nagyon megszerettem. Ettől indíttatva alapítottam meg a Camerata Mediensis régizene együttest, mellyel 1982-ben részt vettünk a csíkszeredai Régizene Fesztiválon. Az együttes 1979-1989 között működött és a fenti fellépésen kívül sikerült évente legalább egy önálló régizene estet szervezni. (A Múzeum dísztermében, az Ifjúsági Klub pincehelységében vagy az udvarán.) Az együttesnek a medgyesi Ifjúsági Klub adott otthont, melynek akkori igazgatója (Pleşca Valer) nyitottnak bizonyult az ilyen tevékenységekkel szemben. Szintén a Klub keretén belül működött a magyar néptánc csoport is, melyet Iszlay Borbála, matek szakos tanárnő alapított 1980-ban. Több éven át a tánccsoport zenekarának nagybőgőse voltam.

1989 után sorra alakultak és újraalakultak énekkarok.

1990 őszén megalapítottam a Medgyesi Magyar Vegyeskórust. Az évek folyamán színvonalas kórussá nőtte ki magát. Számtalan fellépésünk volt Medgyesen és belső Erdély több városában és falujában. Felejthetetlen a testvérvárosunkban, Sopronban való fellépésünk. 23 éves tevékenységünk egy önálló CD lemez örökítette meg.  A kóruslétszám csökkenése miatt 2013-ben beszüntettük tevékenységünk. A még aktív kórustagok egy része tagja lett a római katolikus egyházon belül működő ökumenikus kórusnak (velem együtt).

1991 őszén magalakult Dicsőszentmártonban a Sipos Domokos Művelődési Egyesület vegyeskórusa. Karvezető hiányában felkértek (Puskás György, az egyesület akkori elnöke és Dr. Kakassy Sándor, a területi RMDSZ akkori elnöke – mindkettőjüket Isten nyugtassa békében), hogy legyek én a kórus karmestere. Hát elvállaltam ezt is.  Ezt a kórust 11 évig vezettem, velük is felvettünk egy CD lemezt, és számtalan bel- és külföldi fellépésünk volt.

1992 tavaszán megalakult szülőfalumban, Magyarsároson az Unitárius Egyházközség Vegyeskórusa. Az akkori tiszteletes úr, Nagy Endre, engem kért fel (mint a falu szülöttjét), hogy legyek ennek a kórusnak is karmestere. Hát ezt is elvállaltam. 17 évig vezettem e kórust is, mellyel a falun kívül több helyiségben vendégszerepeltünk, és több egyházi és világi kórustalálkozón vettünk részt.

E három kórus mellett egy rövid időre elvállaltam a híres Szászcsávási Vegyeskórus vezetését is, miután karvezetőjük, Dézsi Ferenc hirtelen elhunyt. (Isten nyugtassa békében.) A rövid időből öt év lett (2003-2008), ekkor új, fiatal karvezetőt kaptak a marosvásárhelyi Ugron Noémi személyében. Nem csak a csávási kórus vezetése jelentett nagy élményt, hanem a csávási hagyományos harmónia és az itten híres cigányzenekar közelebbről (éppen a töviről) való megismerése is. Felejthetetlenek maradtak fellépéseink, ezek közül kimagaslik a Muzsikás együttessel és Sebestyén Mártával való közös fellépés a budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémia kistermében.

A felsorolt kórusokkal összesen több mint 2500 (kétezer ötszáz) próbát tartottam és 200-250 alkalommal léptem fel. Ebből 20-25-ször Magyarországon. Hogyha e kórusukkal nem párhuzamosan foglalkoztam volna, hanem szép sorjában, egyenként, akkor ez 72 (hetvenkét) év kórusvezetést tenne ki.

 

Más tevékenységek.

A medgyesi magyar népi- majd szabadegyetemen 1979-1990 között több előadást tartottam. Ezek között volt egy zenetörténet sorozat (11 előadás), de voltak, főleg évfordulók kapcsán tematikus előadások Kájoni Jánosról, J. S. Bachról, G. F. Händelről, Liszt Ferencről, Bartók Béláról, Kodály Zoltánról, Kálmán Imréről, de olyan előadásokra is sor került mint Mátyás király udvarának zenéje, a gyulafehérvári Fejedelmi Udvar zenéje, Medgyes zenei múltja.

1981-ben több alkalommal kijártam Somogyomba és Küküllőalmásra, ahol magyar népdalokat gyűjtöttem, azzal a szándékkal, hogy a majdani I. fokozati vizsgámhoz ebből írom vizsgadolgozatom, és esetleg közlök belőlük a Művelődés c. folyóiratban. Mire az anyagot lekottáztam és rendszereztem, a folyóiratot beszüntették s a dolgozatból se lett semmi. (Végül a 133’55”-et kitevő anyagot a budapesti Hagyományok Háza vásárolta meg és a Lajtha László Hagyományörző Műhely gyűjteményébe leltározta be.) Az I. fokozati dolgozatom témája „Medgyes zenei múltja 1893-1944 között” lett. Ehhez kb. egy éves kutatómunkára volt szükség a medgyesi szász Evangélikus Egyház archívumában valamint a nagyszebeni Brukenthal múzeum ill. Astra könyvtár folyóirat gyűjteményében. (Szebenbe utazásaim alkalmával az volt az érzésem, hogy jövet-menet velem utazik a vonaton egy jól öltözött, elegáns „úriember” – de lehet, hogy csak képzelődtem.) A dolgozatot román nyelven írtam dr. Hans Peter Türk, a kolozsvári Zenekonzervatórium egyetemi tanárának irányításával. 1990 májusában sikerült bemutatnom és megvédenem. 1995-ben az akkori medgyesi szász evengélikus lelkész, Dr. Dietmar Plajer németre fordította és több példányt eljuttatott a németországi Erdélyi Szász Közösség könyvtárába.

  

Az 1990-es évek első fele több szakmán kívüli kihívás elé állított.

1993-ban megalakult a Pro Schola Mediensis iskolaalapítvány, melynek alapító tagja és pénztárosa voltam. 2009-2015 között az alapítvány elnöki tisztségét töltöttem be. A számos pályázat és tevékenység mellett elnökségem alatt a legfontosabb megvalósítás az iskolabuszok vásárlása volt, mely lehetővé tette a Medgyes környéki magyar gyerekek ingáztatását, hogy magyarul tanulhassanak a medgyesi Báthory István Iskolában. (2010-től három évig az egyik kisbusz sofőrje voltam.)

Szintén 1993-ban kezdte meg adásainak sugárzását az első medgyesi magán rádióadó. (Mediaş 725 névvel, Iuga Mihai mérnök indította – Isten nyugtassa békében) Az adás indulása után heti két félórás magyar nyelvű adását szerkesztettem otthon, készen kazettára véve vittem be a stúdióba, ami akkor a tulajdonos lakásán működött, ahol csak be kellett játszani. (Néhány műsoros kazettám még most is megvan.) A rádióműsor készítését a MADISZ-osok folytatták. Itt jut eszembe, hogy életem nagy kihagyása talán az volt, hogy 1994-ben nem fogadtam el a marosvásárhelyi rádió magyar adása által felajánlott zenei szerkesztő állást. (Most már csak azt mondhatom, hogy ennek így kellett lennie.)

A dévai Corvin magazin és Grapho tipex nyomda támogatásával magyar nyelvű újságot indítottunk Medgyesen. Összesen 18 lapszám jelent meg, melyből az első 15-nek (1994-96 között) én voltam a felelős szerkesztője. Erről részletes tanulmányt közöltem a Helmuth Knall, történelem szakos tanár által szerkesztett, 2003-ban román és német nyelven kiadott Contribuţii la istoria presei medieşene c. tanulmánykötetben. A 2002-ben szintén H. Knall szerkesztésében megjelent Mediaş – pagini de istorie c. kötetben is közöltem egy tanulmányt a medgyesi szász zeneegylet (Medischer Musikverein) tevékenységéről. Visszatérve az újságra: a Nagy-Küküllő – ez volt és maradt a címe – pár év szünet után,  2010-től a medgyesi MADISZ gondozásában jelenik meg.

2008-2011 között a Báthory István Iskola Tintafolt c. újságjának szerkesztőségi tagja voltam. Az újság Jó tudni… rovatában minden lapszámban ismertető cikkeket közöltem, tudományról, művészetről, sportról, stb.

1994 okt. 18-án Medgyes testvérvárosi szerződést írt alá a magyarországi Sopron városával. (Főleg Jakab Elek, akkori RMDSZ-es alpolgármesternek köszönhetően – Isten nyugtassa békében.) A szerződés aláírásakor (1994-ben Medgyesen) és ennek 15 éves évfordulóján (2009-ben Medgyesen és Sopronban) magyar-román ill. román-magyar tolmács voltam. 1994-ben pár kollegával megszerveztük a medgyesi és soproni gyerekek egy-egy csoportjának (31 ill. 27 tanuló) cserelátogatását. Ez indította volna el a medgyesi magyar tannyelvű iskola és a soproni Erkel Ferenc iskola közötti testvérkapcsolatot, melynek sajnos nem lett folytatása.

 

1977-ben feleségül vettem Vass Borbála, matematika szakos tanárnőt. Házasságunk előtt Hargita megyében (Fenyőkúton, Firtosmartonosban, Oklándon és Kápolnásfaluban) tanított, ez után nyugdíjázásáig (2004) kollegák voltunk. Mindkét lányunk a tanári pályát választotta. Réka informatikát tanít Kolozsváron a Brassai Líceumban, Boróka pedig Temesváron a Bartók Líceum ének-zene szakos tanárnője. Unokáink közül Tibor, László, Judit és Bálint iskolás, Zsuzsa nagycsoportos óvodás, a legkisebbet pedig júliusra várjuk. 

Úgy érzem, hogy családom tagjai nagyon szeretnek, úgy, ahogy érzésem szerint az iskolában a gyerekek, a kórusaim tagjai, a régizene együttes tagjai, a szabadegyetem hallgatói, a somogyomi és küküllőalmási nénik és bácsik, iskolai, alapítványi és polgármesteri hivatali munkatársaim, és mindazok az emberek akikkel a sors összehozott, nagyon szerettek és értékelték munkámat. Talán ez adott erőt s energiát e sokoldalú tevékenységek végzéséhez, melyeket mindig szeretettel, önzetlenül és legjobb tudásom szerint végeztem.

Még egy személyt ki szeretnék emelni, akinek köszönettel és hálával tartozom, hiszen nélküle, megértése és türelme nélkül, nem valósulhatott volna meg mindez. Ő a feleségem, akinek ez úton is mindent köszönök.

 

2015-ben Sárosra költöztünk, itt gondozom az 1990-es években visszakapott családi birtokot, ide jönnek vakációkban az unokák, innen járok be vasárnaponként Medgyesre, ahol a 2016 szeptemberétől megüresedett református kántori állást töltöm be, ameddig új kántort fognak alkalmazni…

Pár napja betöltöttem a törvény szerinti nyugdíjazási korhatárt. Ha mindent újra kezdhetnék... Ez amolyan költői sóhaj marad, mert az idő velünk együtt halad, ameddig még éltet minket az Úr.

 

Iszlay László