Ökumenikus nőszövetségi találkozó
Medgyesen immár hetedik éve vagyunk itthon. Egy ilyen kulturálisan színes városban, mint Medgyesen, tudni kell lépést tartani a kimagasló rendezvényekkel. Az ökumenikus nőszövetségi találkozó egyike volt ezen alkalmaknak, amelyet hagyományként átvettünk. Ezek az összejövetelek különlegesek, egyrészt mert egyediek a környéken, másrészt pedig azért, mert három olyan nőszövetség élteti, amelyek különleges gondoskodással fordultak mindig egymás nőszövetségeik felé őrizve, áthagyományozva évről évre, generációról generációra a kapcsolattartás és –ápolás fontosságát.
Ez alkalommal a Medgyesi Unitárius Nőszövetség látta vendégül a város asszonyait nagy buzgalommal készülve a találkozásra. Vendégelőadónak két nagyszerű és lenyűgöző művész volt a meghívottunk. Párbeszéd önmagammal című műsorukkal a nőiség olyan ötvözetét mutatták be, amelyet mi, magunk, asszonyok nap mint nap megtestesítünk. Ahogy Kilyén Ilka színművésznő finoman hullámzó lírájában megfogalmazta, mi vagyunk a könnycsepp és a mosoly, a felüdülés egy érzelmileg sivár valóságban. Nagy Gizella tiszteletes asszony, mentálhigiénés szakértő és programvezető előadása pedig a gyakorlatias, tevékenykedő nőembert emelte ki szerepeink közül. Ahogy az előadásban összefonódott a kemény tudományos rész a felüdítő művészi passzusokkal, úgy fűződik össze személyünkben is a szigorú és gyöngéd női jellem. Együtt alkotnak harmóniát, kerek és színes, sose unalmas egészet. Vigyázzunk, féltve őrizzük meg az egyensúlyunkat, női sokszínűségünket, hiszen mi vagyunk az élet adói és védelmezői, vígasztalói. Tetteinket mindig jószándék előzze meg, hogy ha valaki megkérdi tőlünk, életünk ablakába, mit tennénk ki, ahogy minket megkérdezett Nagy Gizella, sose pironkodva, hanem áradozva, nyugodt lélekkel tudjunk válaszolni.
Nos, kedves Olvasó, te mit tennél ki életed ablakába?
Én mindenképp e maréknyi unitárius nőszövetésgről készült fotót köszönetképpen a fáradhatatlan munkáért, amit egyházukért tesznek, és mellé, természetesen, ökumenikus találkozónkat megörökítő fényképet is, hiszen annyi nagyszerű nő szakított időt rá, ez pedig büszkeséggel tölt el. Adja Isten, hogy életük ablakát élénken virágzó jócselekedetek lepjék be!
Márkos-Mátyás E. Zita
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni