Gondolom nem ismeretlen ma már senki számára, hogy május 26-án európai parlamenti választások lesznek, és mint ismert a politikai pártok jóval a kampány törvény által előírt startja előtt elkezdtéka kampányolást.

Bár mindez nem volt meglepő, viszont érdekesnek tűnt számomra az, hogy idén a szokásosnál is jobban „egymás torkának esett”éppúgy az ellenzék, mint a két kormánypárt. Sőt, mi több, még a kampány rajtja után isalig volt hallható egy két elveszett szó arról, hogy miért is fontos az uniós képviselet, vagy akár az, hogy melyik párt mit valósított meg, vagy mit szeretne megvalósítani az európai parlamentben való részvétele által.

Döbbenetes volt nézni, hogy egy demokratikus, uniós tagállamban az ellenzék és a kormánypárt azon „vitázik”, kinek van több bűnözője és ki rombolta jobban le vagy „felejtette el” felépíteni a demokrácia pilléreit, miközben mindkét fél udvarában ott bujkálnak az elítélésre váró „mogulok”.

Nézve ezt a fiaskót majdnem elkerülte figyelmemet az, ami közben a háttérben történik.Az, amire ma már tisztán láthatóan készülnek a román pártok. Eddig is tudtuk és éreztük azt, hogy egyesek (beleértve politikusokat is) inkább annak örülnének, ha elköltöznénk az országból vagy egyik napról a másikra elfelejtenénk, hogy magyarok vagyunk. Eddig is voltak „funárok” és sajnos volt fekete március is, viszont eltekintettünk ezektől és megpróbáltunk magyarságunkat megőrizve hozzájárulni az ország fejlődéséhez.

Főként 2000 után az RMDSZ-nek sikerült jó pár lépést tenni előre politikai alkuk árán, kibővítvén a kisebbségi jogokat. Sőt mi több, a 2000-es évek derekán úgy nézett ki, mintha a magyarellenes „megmozdulások” lassan a múlthomályába vesznének. Ellenben az, ami az elmúlt pár évben szisztematikusan beindult és az elmúlt pár hónapban felerősödött, sajnos nem ezt tükrözik.

Egy pár évvel ezelőtt, amikor jogtalanul meghurcolták Markó Attilát, vagy szintén jogtalanul elzárták Nagy Zsoltot, bár nyilvánvalónak tűnt, hogy ezek a magyarság képviseletét meggyengíteni és megfélelmíttetni hivatott lépések voltak, talán nem vette senki elég komolyan őket. Nemhittük, hogy oda jutunk, ahol ma tartunk. A román és a magyar állam közötti kapcsolatok és közreműködések megromlása sem tűnt fel annyira sokaknak, de amikor már a Román Akadémia egyik vezetője által képviselt szervezet olyan programot dolgozott ki és tett közzé, melynek célja, hogy a magyar képviseletet megszüntesse Romániában. Amikor a PSD által kinevezett prefektusok tesznek keresztbe a magyar polgármestereknek, vagy amikor az elmúlt hetekben közel 100 000 euróval megbírságolták Korond polgármesterét azért, mert magyarul is feliratozta a polgármesteri hivatal homlokzatára, hogy „Községháza”, úgy vélem, hogy elkezdett tisztulni a kép.

Mindezeket már csak tetőzi, hogy a PNL az Európa Parlamenti választásokra Rares Bogdant szavazta meg listavezetőnek. Azt az embert, aki ma talán a legnagyobb magyarellenes és magyaruszító politikus. A PLUS azt a Dan Ciolost nevezte ki listavezetőnek, aki meggátolta a csíksomlyói búcsú UNESCO listájára való felkerülését. Traian Basescunak, a PMP listavezetőjének pedig, a folyamatos nacionalista megnyilvánulások mellett, az is „köszönhető”, hogy ma Romániában egyedül a magyar kissebségnek nincs törvényileg elismert nemzeti napja. Nem is említve azt, hogy Klaus Iohannis államelnök is minden alkalommal megóvja a felső bíróságon a magyar kissebség, a romániai magyar közösség megmaradását szolgáló törvénytervezeteket.

Bármekkora is a széthúzás és a feszültség a román pártok között, úgy néz ki, hogy egy dologban közös nevezőre jutottak, mégpedig abban, hogy meggyengítsék, vagy akár meg is semmisítsék a magyar képviseletet Romániában. A céljuk, hogy az RMDSZ ne kerüljön be az Európai Parlamentbe, és így ne valósuljon meg a kárpátmedencei erős magyar képviselet sem, amely az Európai Néppárton belül a második legnagyobb erejű tömörülés lehet a német CDU után. Egyértelműen a képviselet hiányában az RMDSZ nem tudná „kialkudni” az európai szintű kissebségi törvényt sem így, ami kötelezné Romániát a kisebbségi jogok betartására.

A Romániai magyarság 29 év után most áll talán a legnagyobb megmérettetés előtt. A kérdés csak az, hogy május 26-án mi fog érvényesülni? A magyarellenesség vagy a kárpátmedencei erős magyar képviselet? Meg kell mutatnunk május 26-án, hogy a több,mint 1.2 millió magyar lelket számláló magyar közösséget nem lehet csak úgy a szőnyeg alá söpörni!

Fazekas Attila