1956 őszére a magyarországi sztálini rezsim romokban hevert. Rajk Lászlónak és vele kivégzett társainak ünnepélyes temetése mindenki számára egyértelművé tette a pártvezetés teljes csődjét, alkalmatlanságát. A bírálók köre és a bírálat mélysége egyre szélesedett. Már nem csak a Petőfi körben és egyéb értelmiségi rendezvényeken folytak kritikus viták, de hasonló gyűlésekre került sor a falvakban, gyárakban, üzemekben és munkahelyeken.

A diákok voltak azok, akik cselekedni is mertek és október 16-án Szegeden a párttól független új szervezetet hoztak létre, a MEFESZ-t. A legjelentősebb gyűlés október 22-én a budapesti műegyetemen zajlott, ahol elfogadtak egy olyan 16 pontos követelést, amely anélkül, hogy a diákok speciális sérelmeit hangsúlyozta volna, összefogta, csokorba gyűjtötte az összes jelentős követelést és teljes szakítást szorgalmazott a sztálinista rendszerrel. Emellett a lengyelországi változásokkal való szolidaritás kifejezésére másnapra tüntetést hirdettek. A forradalom majdani vezérkara, Nagy Imre és csoportja nem értett egyet a tüntetéssel, ők más eszközökkel akartak reformokat elérni, azonban a tüntetést megakadályozni sem akarták. A pártvezetés azonban kísérletet tett a tüntetés betiltására. Mivel a betiltás nem hozott eredményt, közvetlenül a tüntetést megelőzően, délután három órakor engedélyezték a demonstrációt. A diákok kezdeményezte menethez százezrek csatlakoztak Budapesten és vonultak nemzeti zászlók alatt a Bem szobor felé.

A tüntetés békésen zajlott, azonban Gerő Ernő belügyminiszter este nyolc órakor sugárzott rádióbeszédében felkorbácsolta a tömeg indulatait. A kilenc órakor parlamentbe érkező Nagy Imrének sem sikerült lecsillapítani a demonstrálókat, így azok tovább mentek a Sztálin szoborhoz, illetve a rádió stúdiójához. Az utóbbihoz tartó csoport megérkezésekor azonban már ott várták őket az épület védelmére odavezényelt piliscsabai páncélosok.

Azonban sem a tömeg, sem a katonák nem fogadták a másik felet ellenségesen. Ez a tény pánikot keltett a rádióban, aminek hatására eldördült az első, halálos áldozatot követelő lövés. Az emberek azonban elmenekülés helyett a környező laktanyából, rendőrőrsökből, gyárakból fegyvereket szereztek és éjféltájban elkezdődött a rádió ostroma, mely másnap hajnalban az épület elfoglalásával ért véget. Ezzel, a reformokat követelő békés tüntetés az ÁVO (Államvédelmi Osztály) önkénye elleni fegyveres felkelésbe torkollott.

A magyarországi szovjet vészjelzések hatására Moszkvában már azt megelőzően a politikai és katonai beavatkozásról döntöttek, hogy a rádiónál kitört volna a fegyveres harc. Nem csak katonaságot, nem csak a vezető politikusokat, hanem Szerov tábornokot is Magyarországra küldték a rend helyreállítása érdekében. Itthon tudomásul vette a pártvezetés a moszkvai döntést, a segítségnyújtásnak nevezett katonai és politikai beavatkozást és ellentmondó intézkedéseket hoztak. Nagy Imrét visszavették a vezetésbe, illetve kijárási tilalmat hirdettek. Ezek egyike sem volt azonban elég arra, hogy a felkelés nemzeti szabadságharcba forduljon. A fegyvert szerzett fiatalok október 24. hajnalán felvették a harcot a Budapestet elérő szovjet páncélosokkal, a lakosság pedig támogatta a felkelőket.

Az aránytalan túlerővel szemben, nyugati segítség híján egyedül maradt fiatalok több napon át folytatott hősi forradalma végül elbukott. A harcokban 2652 magyar és 720 szovjet állampolgár esett el, következményeként mintegy 200 ezer magyar hagyta el az országot, túlnyomó többségük Bécsbe menekülve. 1957 januárjától a forradalom résztvevőit tömegesen börtönözték be, sokukat kivégezték. A brutális megtorlást és a magyar nép elnyomását az ENSZ és a világ közvéleménye egyaránt elítélte. A forradalom leverését követő évtizedekben az 1956-os eseményeket a pártállami hatalom ellenforradalomnak bélyegezte és elítélte. A rendszerváltást követően, 1989. október 23. óta ez a jeles nap kettős nemzeti ünnep Magyarországon: az 1956-os forradalom kitörésének napja és a Magyar Köztársaság 1989-es kikiáltásának napja.

Az 1956 őszi események hosszútávon leváltották a Rákosi Mátyás jellemezte kommunizmust, mely helyére az 1988-ig hivatalban lévő Kádár János vezette jóval megengedőbb, úgynevezett „gulyáskommunizmus” került, míg Magyarország ironikus megnevezése lett.

 

1956 a nagyvilágban

Elvis Presley amerikai zeneszerző és előadó felszólította az amerikai polgárokat, hogy adományozzanak a nehéz helyzetbe jutott magyarok részére. Akciója során 1957 végére 52 millió dollárt sikerült összegyűjteni.

Alberto Moravia, a 20. század egyik lekiemelkedőbb írója felszólította a világ országait, hogy minden utcát, ahol szovjet nagykövetség van kereszteljenek el „A legyilkolt magyarok utcájának”. Szintén Olaszországban dal íródott az ’56-os hősök emlékére. Az Avanti ragazzi di Budapest (Előre budapesti fiúk) máig minden mérkőzésen elhangzik az első osztályban játszó SS Lazio futballklub szurkolói által.

Spanyolország, Hollandia, valamint Svájc a magyarok mellett kiállva és a szovjetek elleni tiltakozásul bojkottálta az 1956-os olimpiát Melbourneben. Ugyanezt tette Norvégia 1957-ben a jégkorong világbajnokságon való részvétel megtagadásával.

A Time magazin 1956 év emberének választotta a magyar szabadságharcosokat. A történet iróniája, hogy egy évre rá ugyanezt a címet a forradalmat leverő Nyikita Sz